Kezdetben volt az ős-LMP: a Lehet Más a Politika. A leleményesnek szánt elnevezésről hamar kiderült, szimpla hülyítés. A párt semmiben sem tért el a hatalomért teperő többi felekezettől, csak itt több láncot, bilincset, konfettit, pánsípot, miegyebet használtak, mint másutt. Az első években nem akadt nagyvárosi köztér, aluljáró, múzeumlépcső, ahol ne fordult volna meg néhány harsány, molinós, transzparenseket szorongató, liberálzöld aktivista cintányérral, kereplővel, harsonával. Ám a lakosság egy idő után körberöhögte az erőlködő aktivistákat, nem volt vevő az infantilis ökörségeikre. (A párt megálmodója, Schiffer András 2016 őszén közölte, lemond társelnöki tisztéről. Nem ilyen lovat akart…)

A végjáték a 2018-as választások után kezdődött. Nagyjából akkor, amikor Sallai R. Benedek elnökségi titkár és állattartó egy pártmegbeszélésen székestül fölborította Hadházy Ákos társelnököt. A fölborított lódoktort később az LMP fegyelmi bizottság lefokozta, mire ő kilépett a pártból, amely ezek után szintén fölborult. Hadházy ettől kezdve a túlpörgött Szél Bernadett-tel (ő később lépett ki) mint pankrátor és kíntornász kezdett randalírozni különféle intézmények bejáratánál. Később Sallai atlétát is kirúgta a párt, igaz, az etikai bizottság elnökét, Moldován Lászlót meg lefokozták… És így tovább.
Minap (ezzel kellett volna kezdenem) Kendernay János hagyta ott a felravatalozott LMP-t. Döntését ekképp indokolta: „Utolsó percig lojális maradtam minden fenntartásom ellenére. Már nincs mihez.”
A választók? Ha voltak is, elmentek.

A tizenöt éve az esztergomi Búbánatvölgyben megalakult pártból mára csak a búbánat maradt. Őt jelenleg Karácsony Gergely alakítja.

Borítókép: Az eredeti LMP-logó (Forrás: Wikipédia)