A rendőrség fokozottan ellenőrzi a budapesti aluljárókat, miután az elmúlt években egyre több panasz érkezett a létesítmények közrendjére és tisztaságára – jelentette be Rétvári Bence belügyi államtitkár pénteken az Astoria-aluljáróban tartott sajtótájékoztatóján.

Nem irigylem a rendőröket.

„Közterületen életvitelszerűen tartózkodókról” készült riportot mutattak minap valamelyik tévécsatornán – a fertelmes bűzt leszámítva minden átjött a képernyőn. A riporter arról beszélt, bár a főváros a szavak szintjén kiemelten kezeli a helyzetet, a valóság az, amit itt látunk. Mégse normális, vélekedett a kolléga, hogy csöves honfitársaink az aluljárót használják lakásnak, miközben bőven van hely a szükségszállókon, bármelyik rászoruló odamehet, meghálhat, rendbe teheti magát. Jó, nem egy Ritz, svédasztal sincs reggel, ellenben ingyenes. Ehhez képest mit csinál a konok csöves? Nagy ívben elkerüli a szállót, helyette komótosan megvackol az aluljáróban pokrócokkal, termosszal, vekkerrel, némelyikük házőrzőt is hoz, s ott múlatja az idejét. És persze a járulékos tevékenységek: evés, ivás, anyagcsere, tüzesebbek a nászt is ott élnék…) Miközben a kétségbeesett járókelő (ilyenek is akadnak az aluljárókban) görcsösen szorongatva ingóságait, fintorogva, szlalomozva a hejehujázó kommuna mellett, pucolni próbál a szűk menekülőfolyosón.

Nem tudom a megoldást, de ha ilyenkor azzal állsz elő, hogy menjenek a szállóra a csövesek, nyomban jön a liberális vétó: „A közterület mindenkié!”, „Nem lehet betiltani a szegénységet!”, stb.

Ami érdekes, sosem a hajléktalanok tiltakoznak ilyenkor, hanem a molinós műhumanisták.