Gondolta volna-e néhai Wass Albert, hogy írói munkásságát, ­hazafiúi nagyságát egy Pest vármegyei település, Csömör közönsége fogja a leglelkesebben hirdetni? Pedig ez a való, ahogyan arról minap a művelődési házban rendezett emlékesten is meggyőződhettünk. A helybe­liek és vendégeik az első Wass-rendezvény negyedszázados évfordulójára gyűltek össze. Az ötlet, hogy alakuljon meg a Csömöri Wass Albert Magyar Út Kör, bizonyos Szigeti Zoltán csömöri fiatalember fejében fogant, aki egy P. Mobil-koncerten beleszeretett a Schuster Lóránt által idézett Kard és kasza műbe.

Pár hét múlva már a máig csupa tűz Fábián Pállal szervezték az első Wass-találkozót, amit számolatlanul követtek az újabbak. Elképesztő volt a siker, kivált miután fölvették a kapcsolatot Simó Józseffel, a Czegei Wass Alapítvány elnökével. Helyszűke miatt csak néhány név a Csömörön megfordult előadók közül: Bitskey Tibor, Budaházy György, Lakatos Pál, Medvigy Endre, Petrás Mária, Szörényi Levente, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház (Kiss Törék Ildikó, Varga Vilmos), Ismerős Arcok. Az íróról a rendszerváltásig alig tudtunk valamit. Művei­től rettegett a kádári kultúrpolitika, úgy ír az erdélyi havasokról, hogy abban egyszerre van ott az igaz történelem és a históriát átélő ember. Életének nagyobbik felét kényszerűségből idegenben töltötte. Elbitorolt szülőföldjének hivatalossága ma is háborús bűnösként tekint a távollétében koncepciós perben halálra ítélt íróra. Kilencvenévesen önkezével vetett véget életének idegen földön. E verssorát talán búcsúnak szánta: „S utolsó jussomat, a Szót, / ezt a szent, tépett lobogót / kitűzöm fent az ormokon / s a csillagoknak meglobogtatom!”