A meglehetősen szilárd és nehéz csontok arra utalnak, hogy ez a madár nagy valószínűséggel képtelen volt a repülésre, a földről felszedett magvakon és gyümölcsökön élhetett. A combcsontja meglehetősen hasonlít a mai kakapó lábcsontjaihoz, de annál nagyobb méretű. A kutatók szerint a papagáj természetes ellenség híján, ellenben a kellő mennyiségű és változatosságú tápláléknak köszönhetően fejlődött gigantikus méretűre.
Az evolúció másutt is méretes madárfajokat „alkotott”, Hawaiin például a régen kihalt gigakacsák fosszíliái kerültek elő. Ugyancsak nagyra nőtt a Rodrigues szigeti galamb vagy remetegalamb. A szigeten kikötő tengerészek a húsáért vadászták ezt a röpképtelen szárnyast, amely 1761-ben kihalt. Az 1505-ben felfedezett Mauritiusra költöző holland telepesek 1690-re irtották ki a dodó madarat, amely hatalmasra nőtt galamb volt. A gigapapagáj kipusztulásához az embernek nem volt köze.
Az MTI szerint Új-Zélandon egykor többféle óriásmadár élt, köztük a 3,5 méteresre megnövő, kilenc fajt magába foglaló moák családja és a három
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!