A nagyság időnként hátrányt jelent

Valószínűleg röpképtelenek voltak azok a nagyjából egy méter magas, akár hétkilósra megnövő papagájok, amelyek maradványaira a közelmúltban bukkantak a déli félteke különleges szigetén.

Új-Zéland ma is bővelkedik meghökkentő felépítésű papagájokban. Az egyik jól ismert faj a kakapó, más néven bagolypapagáj, amely fejletlen mellizomzata és szárnyainak erőtlen izma miatt alkalmatlan a repülésre. A körülbelül 48 centiméteres testhosszú kea a világ egyetlen alpesi papagája. Mindenevő életmódjába a dögevés is belefér. Ma már ritka, mert egykor a juhtenyésztők félelmei miatt jutalom ellenében pusztították: a gazdák attól tartottak, hogy a madarak veszélyeztetik az állatállományt, különösen a juhokat. A New York Times szerint az éles csőrű kea valóban elég erős ahhoz, hogy megtámadja a juhokat, sőt az autók gumi alkatrészeit is simán szétszaggatja.

Egyszer régen azonban Új-Zélandon a maiakat minden szempontból lepipáló, egy méter magas és legalább hétkilós papagáj élt – jelentették be a Biology Letters folyóiratban. – Meglepő, hogy valaha ilyen méretű papagáj létezett – mondta az amerikai napilapnak Trevor Worthy paleontológus, az ausztráliai Flinders Egyetem (Adelaide) munkatársa, a szenzációs felfedezést közlő cikk szerzője.

A gigantikus papagáj maradványaira Új-Zéland déli szigetén, St. Bathans közelében bukkantak. Ez a hely jól ismert a paleontológusok körében, hiszen az elmúlt húsz évben folyó ásatások során igen különleges lények csontjai kerültek innen elő. Tavaly ősszel jelentették be például, hogy kihalt denevér fogai­ra és csontjaira leltek a 16-19 millió éves üledékekben.

Egy évtizeden át raktárban őrizték a csontjait
Fotó: Brian Choo/Flinders University

Ugyanebből az üledékrétegből került elő a gigantikus papagáj – a kutatók a Heracles inexpectatus nevet adták az újonnan felfedezett élőlénynek. A Heracles egyértelműen a görög mitológia nagy erejű hősére utal, míg az inexpectatus a felfedezés váratlanságát jelzi. Amire egyébként már sokkal korábban sor kerülhetett volna, hiszen az első csontokra 2008-ban bukkantak, de éppen a hatalmas méretek láttán a szakemberek azt hitték, hogy ragadozó fosszíliája került a kezükbe. Félretették, hogy majd később foglalkoznak vele. Ez év elején Ellen Mather hallgató azonban arra a következtetésre jutott, hogy a bő évtizede kiásott csontokat tévesen határozták meg, azért arra kérte Trevor Worthyt, ő is vizsgálja meg azokat. Az összes apró csomó és dudor elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy új papagájfajjal van dolguk.

A meglehetősen szilárd és nehéz csontok arra utalnak, hogy ez a madár nagy valószínűséggel képtelen volt a repülésre, a földről felszedett magvakon és gyümölcsökön élhetett. A combcsontja meglehetősen hasonlít a mai kakapó lábcsontjaihoz, de annál nagyobb méretű. A kutatók szerint a papagáj természetes ellenség híján, ellenben a kellő mennyiségű és változatosságú tápláléknak köszönhetően fejlődött gigantikus méretűre.

Az evolúció másutt is méretes madárfajokat „alkotott”, Hawaiin például a régen kihalt gigakacsák fosszíliái kerültek elő. Ugyancsak nagyra nőtt a Rodrigues szigeti galamb vagy remetegalamb. A szigeten kikötő tengerészek a húsáért vadászták ezt a röpképtelen szárnyast, amely 1761-ben kihalt. Az 1505-ben felfedezett Mauritiusra költöző holland telepesek 1690-re irtották ki a dodó madarat, amely hatalmasra nőtt galamb volt. A gigapapagáj kipusztulásához az embernek nem volt köze.

Az MTI szerint Új-Zélandon egykor többféle óriásmadár élt, köztük a 3,5 méteresre megnövő, kilenc fajt magába foglaló moák családja és a három