Stratégiai műveletek a háttérben
A spanyol korona érdeke az amerikai függetlenségi háború idején Nagy-Britannia gyengítése volt. Spanyolország számára kulcsfontosságú volt, hogy megőrizze és bővítse gyarmati területeit Amerikában, különösen Floridában, Kubában, valamint Közép- és Dél-Amerikában. Az angol gyarmatok lázadása lehetőséget kínált a brit hatalom meggyengítésére, de a spanyol udvarnak óvatosnak kellett lennie, nyílt beavatkozás helyett rejtett támogatást nyújtott, hogy ne szítsa fel a brit katonai válaszreakciót közvetlenül a saját területei ellen.
Franciaország bevonása elengedhetetlenné vált, hiszen Franciaország és Spanyolország közös érdeke volt a brit birodalom térdre kényszerítése. Spanyolország csak Franciaország mellett, szövetségesként tudott erősebb pozíciót kialakítani az Atlanti-óceánon és a karibi-térségben, ahol a britek tengerészeti fölénye egyébként döntő lehetett volna.
Franciaország bevonása így stratégiai garanciát jelentett, hogy a közös hadseregek, közös diplomáciai manőverek és a brit erőforrások megosztása révén a spanyolok elkerülhették, hogy egyedül szálljanak szembe a brit birodalommal, miközben a gyarmatok sorsa felett is nagyobb befolyást szerezhettek.
Jorge Farragut, a tengerész Menorcáról
Jorge Farragut Mesquida 1755-ben született Menorcán, Mahónban, brit fennhatóság alatt. Bár brit területen született, mindig spanyolnak vallotta magát. Már tizenévesen csatlakozott a spanyol flottához. Később a spanyol király megbízásából diplomáciai és katonai feladatokat látott el a karibi-térségben és Észak-Amerikában.
Miután 1776-ban Amerikába érkezett, csatlakozott a Dél-karolinai Haditengerészethez, ahol hadnagyként szolgált. Részt vett a savannahi csatában 1779-ben, majd 1780-ban a charlestoni ostrom során elfogták, miután egy ágyúgolyó eltörte a bal karját. Szabadulása után önkéntesként harcolt a Cowpens-i csatában és Wilmingtonban is.
Egyes források szerint a cowpensi ütközetben megmentette William Washington ezredes életét, aki George Washington tábornok unokatestvére volt.
Farragut alapozta meg a családja tengerészeti hagyományát, fia, akit 1776-ban vitt magával Amerikába, ahol hazafiasságra és a tengeri szolgálat tiszteletére nevelte, később az Egyesült Államok első admirálisa lett. Farragut így lett híd a spanyol világ és a születő amerikai nemzet között.
Juan de Miralles, aki Washington bizalmasa lett
Juan de Miralles 1713-ban született Petrelben, Alicantéban. 1740-ben Havannába költözött, ahol gazdag kereskedővé vált. Felesége, María Josefa Eligio de la Puente, Kuba egyik leggazdagabb családjából származott. Nyolc gyermekük született, üzleteik Floridától Bostonig terjedtek. Fő tevékenysége a rabszolga-kereskedelem volt, de titkos küldetéseket is teljesített. 1762-ben például a britek katonai terveiről jelentett a spanyol udvarnak.
III. Károly titkos ügynökeként az amerikai függetlenségi háborúban is kulcsszerepet játszott. Feladata az volt, hogy informálja a spanyol udvart a brit és amerikai szándékokról, és meggyőzze a vezetőket, hogy Franciaország és Spanyolország hozzájárulása nélkül ne hozzanak döntést. Miralles Washington közeli barátja lett, erről levelezéseik is tanúskodnak.
Vagyonából támogatta a felkelőket, de a pontos összegek nem ismertek.
Mivel Spanyolország hivatalosan nem állt háborúban Angliával, Miralles tevékenysége részben titkos maradt. A spanyol támogatás jelentős volt, az amerikai gyarmatok pénzügyi rendszere a spanyol ezüstpénzekre épült. Miralles meleg ruhát, fegyvert, puskaport és gyógyszert szállított Washington seregének.
Két spanyol hős közös küldetés
Bár Jorge Farragut és Juan de Miralles közvetlen kapcsolatáról nincsenek források, tevékenységük szorosan összekapcsolódott. Mindketten a spanyol korona ügynökei voltak, akik különböző területeken, de azonos cél érdekében dolgoztak, a brit befolyás gyengítése és a spanyol érdekek védelme. Farragut a spanyol haditengerészet kötelékében erősítette a spanyol jelenlétet a karibi térségben és az amerikai partvidéken.
Miralles diplomataként és kereskedőként szerzett befolyást, Washington bizalmasaként építette a spanyol támogatás csatornáit. Mindketten III. Károly titkos stratégiáját szolgálták, megakadályozni, hogy az amerikaiak Franciaország és Spanyolország beleegyezése nélkül döntsenek a jövőjükről. Ketten együtt a spanyol–amerikai kapcsolatok rejtett hálózatának kulcsfigurái voltak – ügynökök, akik nélkül az amerikai függetlenségi háború története máshogy alakult volna.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
