A rózsaszín kép árnyalása

1994 végén, egy kellemetlenül hideg, borús napon Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság államfője nyilatkozatot tett közzé.– A jelenlegi MSZP–SZDSZ koalíciónak nincs alternatívája – mondta az államfő nyilatkozatában, és körülnézett, és látta, hogy megint éppen szokott helyén, a pártok fölött áll, és megnyugodott, mert jól van ez így.1998 tavaszán, a parlamenti választások első fordulója után érdekes politikai hirdetés tűnt fel a közszolgálati televízió képernyőjén. Előtérben a Váci utca volt látható, szépen, perspektivikusan, háttérben ment le éppen a nap, aranyló sugarai meleg, puha fénybe bugyolálták a létezést – és jött szembe, ebben az aranyló, puha, békességes létezésben néhány komoly, bizalomgerjesztő, barátságos, megfontolt, európai férfiú.A Kuncze, a Pető, a Magyar meg a Demszky.Ezek jöttek.És még valaki. Egy, őnáluk még sokkal bizalomgerjesztőbb, barátságosabb, megfontoltabb, joviálisabb és európaibb, ősz hajú férfiú – a köztársaság elnöke, Göncz Árpád.Jöttek együtt, az SZDSZ vezérkara és az államfő, sárga rózsát osztogattak a járókelőknek, ment le ellenfényben a nap, elhangzott az SZDSZ szlogenje – vége, csapó...Göncz Árpád szerepet vállalt az egyik párt választási klipjében. Akkor, ott, sárga rózsát osztogatva az SZDSZ vezetőivel, ők így együtt megsértették az alkotmány betűjét, szellemét, az államelnök jogállására vonatkozó összes írott és íratlan szabályt, a legelemibb morális elvárást, amely egy köztársasági elnökkel szemben támasztható – majd Göncz Árpád hazament, belenézett a tükörbe, és a lemenő nap azt üvöltötte neki: „A pártok felett állsz, Árpád!” És megnyugodott megint, és nyugodni tért, mert még mindig jól van ez így.Aztán vége lett a második fordulónak, a Fidesz megnyerte a választást, Göncz Árpád nagyon komoly, nagyon gondterhelt arccal huppant bele a számára rendelt mély, öblös fotelbe, és az eredményt elsőként kommentálandó imigyen szólt: „Hát Isten tudja, mi lesz ebből.” És megint hazament, és megint leszögezte magában, hogy jól van ez így.Tíz esztendeje készül egy kép. Alaptónusa rózsaszín, a háttérben pufók kiscicák kergetőznek gombolyaggal, az előtérben Göncz Árpád mosolyog, úgy is, mint testet öltött DEMOKRÁCIA. Ehhez a képhez tettem ennyit hozzá. Dedalon helyett. De ennyit, és tényleg csak ennyit. A többi őszinte köszönet. Mert tíz év az tíz év, a köztársaság elnöke pedig mégiscsak a köztársaság elnöke.Vizsgáljuk meg inkább, mire számíthat utóda, dr. Mádl Ferenc. Mert amire számíthat, benne van az megválasztásának körülményeiben.Halmazelmélet1998 májusa óta két alapvető halmazra lehetett bontani a Magyar Köztársaság lakosságát. Az első halmazt azok az állampolgárok alkották, akik tudták, hogy Torgyán József nem lesz köztársasági elnök, sem pedig jelölt, a másik halmazba azok tartoztak, akik hitték, hogy mégis. A második halmaz ezen túlmenően még tovább szűkíthető. A második halmaz – egy elhanyagolható kivételtől eltekintve – az MSZP-ből, az SZDSZ-ből és segédcsapataikból, a liberális média tagjaiból áll. Pedig... Pedig vannak napnál világosabb dolgok.1994-ben az MSZP még elsöprő győzelme után sem volt hajlandó kimondani, hogy Horn Gyula lesz a miniszterelnöki poszt várományosa, mégis mindenki tudta, hogy Horn Gyula lesz a miniszterelnöki poszt várományosa. 1994-ben a választások másnapján Magyar Bálint bejelentette, hogy szó sem lehet koalícióról az MSZP-vel, de különösen akkor nem, ha Horn Gyula lesz a miniszterelnök. Abban a pillanatban tudta mindenki, már le vannak vajazva a posztok. És koalíciós kormány lesz. Nos, azóta, hogy a koalíciós szerződés szerint a kisgazdák jelölhetik a köztársasági elnököt, napnál világosabb, hogy Torgyán nem lesz államfő. Ugyanis Torgyán – tetszik, nem tetszik – zseniális politikus és kiváló stratéga. Mégis: az MSZP, az SZDSZ és a média túlnyomó többsége erre építette fel egész koncepcióját. Hogy miért? Mert ezt akarták. A Torgyán József köztársasági elnökké választásával való riogatás éppúgy hozzátartozott kormánylejárató stratégiájukhoz, mint a Fidesz MIÉP-re „tolása”, a négy évre sutba dobott és a jelenlegi kormány hivatalba lépésének másnapján megtalált antiszemitizmus-furkósbot vagy a Bokros-csomag kiötlőinek újfajta, mindent elsöprő szociális érzékenysége.Várták Torgyán jelölését, mint egy falat kenyeret. Készen álltak a pártelnöki nyilatkozatok, a parlamenti bojkott, be volt stokizva a szekrénybe vagy tíz vadonatúj, lezsírozott tiltakozó nagygyűlés, az Új Generáció kommandósai a BIT-esekkel vállvetve gyakorlatoztak az interneten, meg voltak rendelve a külföldi tiltakozások, meg voltak már írva a külföldi lapokban megjelentetendő cikkek, át voltak utalva a honorok, az itthoni szerkesztőségek fiókjaiban is készen álltak a válogatott vezércikkek, TGM direkte arra a napra tette félre legbüdösebb fekete pólóját és legápolatlanabb szakállát – és akkor jött a kisgazdák kongresszusa, és kiderült – őnekik derült ki! –, hogy Torgyán nem...Hiba hiba utánKohn és Grün találkozik. Kohn lelkesen újságolja:– Hja kérem, azt hallotta, hogy a Weiss lánya kurva lett?– Ne mondja, hallatlan!... De hát a Weissnek nincs is lánya!– Na ja, azt én is tudom! De magyarázkodjon ő!Ez volt az urak stratégiája mindig, ha véletlenül éppen nem voltak hatalmon. De most, a legfontosabb pillanatban kiderült, nemhogy lánya nincs, de Weiss sincs. Ettől némileg idegesek lettek az urak, de volt még egy mentsváruk. Nevezetesen, hogy a koalíció majd két hetet is eltölt, ameddig meg tud egyezni egy jelöltben, két hét pedig elegendő lesz arra, hogy ők is találjanak egy megfelelő embert (Németh Miklóst), aztán akkor jó szoros küzdelemben, harmadik fordulóban, éppenhogy megválasztják a koalíció jelöltjét, akinek legitimitását öt perccel megválasztása után már megkérdőjelezik, a Londonból megtért tékozló fiú pedig már be is van vezetve a köztudatba, a nagypolitika első vonalába. A koalíció azonban ballal kilépett, és jobbal szűken megrendítőt ütött állcsúcsra: két nap alatt megnevezte jelöltjét, a minden szempontból alkalmas és megkérdőjelezhetetlen dr. Mádl Ferencet.No, ettől aztán olyan mérges lett a mi derék ellenzékünk, hogy kimért egy jó darabot az ámokon, és hamarjában végig is rohant rajta, frissen, energikusan, ahogy ámokon szaladni köll.Úgy kezdték, hogy találkoztak dr. Mádl Ferenccel. Előbb Kovács László, majd Magyar Bálint és a frakciók. Kovács el volt ájulva. Azon a negédes, Európának félretett hangján közölte, Mádl Ferenc meggyőzte őt arról, hogy pártok felett álló személyiség, alkalmas e magas közjogi méltóság elnyerésére, az MSZP boldog, örül és támogatja a jelöltet.Magyar mosolygott, hátat, lapockát lapogatott, kisfiúsan, szerényen, elfogódottan viselkedett Mádl mellett a vágóképek tanúsága szerint, aztán nyilatkozott, mennyire jó ez így, az SZDSZ támogatja a professzor urat, mindenki mindenről meg vagyon győzve. Mádl Ferenc azon reményének adott hangot, hogy sikeres lesz talán az első forduló. Aztán jött az első forduló... Dr. Mádl Ferenc hét szavazat híján nem kapta meg a szükséges kétharmados támogatást.A kormánypártok pedig elkeseredett nyilatkozatokat tettek közzé, mintha... Mintha számítana bármit is, amit az MSZP és az SZDSZ ígér. Mintha életükben először szegnék meg adott szavukat. Ugyan már! Először is: ne feledkezzünk meg arról, hogy 1995-ben a 277 fős többséggel rendelkező szocialista–liberális koalíció mindössze egyetlen szavazattal(!) választotta meg első körben saját jelöltjét, Göncz Árpádot. Másodszor: hogyan felejthették el a kormánypártok Bruhács János esetét – amely esetről Nyiri János igen kiválóan emlékezett meg a minap e lap hasábjain. Bruhács a Horn–Kuncze-kormány idején az ellenzék alkotmánybíró-jelöltje volt. Három alkotmánybírót kellett választani, s a pártok között az egyezség megszületett. Egyszerre szavaznak a jelöltekről, a koalícióéról, a közösről és az ellenzékéről, s mindhármat konszenzussal megszavazzák. S megszavazták a koalíció jelöltjét, megszavazták a közös jelöltet – aztán nem szavazták meg Bruhács Jánost. Elég élénken emlékszem, talán akkor támadt az embernek először kedve, hogy letörölje azt a rohadt vigyort a szocialista meg liberális képviselők képéről, mert az a vigyor ezt jelentette: „Hát annyi eszetek nem volt, pubikák, hogy ne utoljára szavazzunk a ti jelöltetekről? Hát tényleg elhittétek, hogy miután megszavazzátok az embereinket, mi is megszavazzuk a tiéteket?”És – talán nem lesz meglepő, amit mondok – akkor, miután kiröhögték magukat, felöltötték a sajnálkozó arcot, és közölték, igazán nem értik, a kisgazdák miért nem szavazták meg saját jelöltjüket.Ezek tényleg ilyen alakok.Mi pedig, mint az óvodások, még mindig rá tudunk csodálkozni bármelyik aljasságukra is. Holott csak azt kell megkérdezni, kinek az érdeke?Az övék.Göncz hátánA szocialisták elvesztettek már minden mértéket. Stratégiájuk összeomlott, saját jelöltet se voltak képesek állítani, aztán nyilvánosan dicsérték és támogatták a koalíció jelöltjét – végül pedig nem szavazták meg. Kapkodásuk, ostobaságuk és lenyűgöző aljasságuk okán képesek voltak megalázni egy tisztességben megőszült, nemzetközi hírű és elismertségű jogtudóst, egy akadémikust, egy professzort és egyetemi tanárt, hogy utána farizeusképpel hülyeségeket beszéljenek. Ennek csúcsát Kovács László pártelnök azon nyilatkozata jelentette, mely szerint Áder János dr. Mádl Ferencet bemutató parlamenti beszéde konfliktuskereső és sértő volt.Jézus Mária! Előbb hallgattam azt a beszédet, azután gondosan elolvastam, kétszer is. Ha volt már beszéd a földön, amelyben semmi sértő sem volt, amelyik tökéletesen pártsemleges, ideológia- és politikamentes, hát akkor Áder beszéde volt az. Akkor viszont Kovács úr kimondta élete második legnagyobb marhaságát, vagy... Vagy üldözési mániája van. Semmi gond. Elegáns intézmények állnak az ebben szenvedők rendelkezésére, nagy park, ápolt pázsit, odabent süppedő szőnyegek, elegáns, régi bútorok, szép porcelán, és már jön is a halk szavú, jó illatú doktor...Kinek az érdeke?Az övék.Göncz úgy megy, mintha jönne.Mosolyog ránk szerte a városban, a lapok hasábjairól (háttérben kiscicák gombolyaggal), és az SZDSZ már visszavárja. Az SZDSZ Göncz hátára állva, az antiszemitizmus-furkóval kalimpálva próbálja elkapni a bűvös öt százalék kunkori kis végét.Mostantól arról szól majd az SZDSZ és az ő nyilvánossága, hogy a szabad demokraták adták a nemzetnek Gönczöt, és a nemzetnek soha többé nem lesz ekkora szerencséje.Mádl Ferenc még el sem foglalta hivatalát, máris kikezdték.Ezek.Őt.Jézus Mária!...