Herkules és az (ország)imázs

Egyszer híre ment az ántik Rómában, hogy Herkules buzi lett. (Meleg – a szerk.) Járt-kelt termeiben Herkules szegény, s dúlt-fúlt magában, hogy most már mi lesz akkor ővele, odavan minden renoméja, vége őneki, jaj...Járt-kelt Herkules, és gondolkodott erősen, mit is csináljon? Hogyan is tudassa a néppel, hogy ő bizony nem... Először arra gondolt, hogy megjelentet egy cikket az Il Giornale Anticóban. – Ááá! – fogta fel aztán a valót –, hiszen úgysem olvassák, ha meg mégis, akkor azt fogják gondolni, hogy magyarázkodom, és az annál roszszabb... – Talán vegyüljek el a nép között, és bizalmasan súgjam mindenki fülébe, hogy nem vagyok meleg, de még langyi se? Nem, ezt is elvetette.És tovább járkált palotája hűvös mélyén Herkules szegény, és epévé vált szájában a mézes bor, és fűrészporrá a legfinomabb pecsenye, nem volt többé se éjjele, se nappala, és már bacchánsnőire sem tudott ránézni – és ezen a ponton magára hagyjuk a hőst, megígérve, hogy visszatérünk még őhozzá, de most kénytelenek vagyunk nagyot ugrani az időben, néhány ezer évet, és máris itt találjuk magunkat ez árva Budapesten, ahol híre ment, hogy a Happy End Kft. lett a haza ellensége.Régóta tart már e híresztelés, azóta éppen, hogy nem Princz Gábor osztja a kegyet szocialista politikusoknak és liberális, független újságíróknak, azóta éppen, hogy nem az összes reklámmegrendelést kapja Geszti Péter és csapata. Ráadásul a Happy End Kft. olyan gyanús tendert nyert meg mostanában, mint holmi „országimázs”, a pozitív magyarságkép erősítése, megteremtése bel- és külföldön. Ebből lett a baj.Szombathy Pál, a Magyar Hírlap fáradhatatlan, kitartó és teljességgel független, velejéig becsületes újságírója megszerezte a Happy End pályázatát. Bátor, jellemes Szombathy Pál, így tétovázás nélkül megjelentette lapjában fent nevezett pályázat egyes részleteit. Részleteket megjelentetni pedig kényes dolog, nézzünk talán néhány példát.„A magyarságnak is alaptörvénye az, hogy legyen (...). A magyarság kell, hogy legyen, azért, mert van (...). Nem az a legény, aki üti, hanem aki állja. Ez az ismerős szólás fejezi ki a magyarság rendkívüli passzív hősiességét (...). a Kárpátövezte karám világhelyzetéből következik, hogy szereti a pontos határokat, akár gyepü, akár barázda, akár jogszabály (...). Egészben véve férfias nép. Ahol igazán magyar a magyar, ott a férfiak a szebb példányok, a nő csak kísérőzene a férfiasság vezérszólamához (...). A bojtárlegény királyfi lesz, a királyfi bojtárnak öltözködik (...). Sürgősen szükséges a magyarság öntudatosítása (...).”Vagy:„Egyszóval a magyarság élő valami s kiterjedése az időben van (...). A nagy szótár, melyet kerestem magyar érzésünk önmegértéséhez, máig sem készült el (...). Mondják, a kevesekben él a nemzet (...). A magyar nyelv szavai kevésbé halványak, mint más, elhasználtabb nyelvek szavai (...). A magyar türelem fölény, s nem alázat (...). Az üngét is odaadja, de a jussát nem hagyja (...).”Avagy:„Csak vakarni kell az urat, és kilátszik a paraszt (...). Lenau tudta, hogy a cigány és a magyar nem ugyanaz (...), a magyar ember nem osztrákul, nem szlávul és nem cigányul beszél (...).”Nem, ezeket nem a Happy End írta.Ezeket Ravasz László, Babits Mihály és Eckhardt Sándor írta. A Szekfű Gyula szerkesztette Mi a magyar? kötet így nézett volna ki, ha annak idején Szombathy Pál megszerzi a kéziratot, és nekilát idézgetni belőle.A krónikás nem akarja letagadni: látta maga is a kérdéses pályázatot. Így könnyű helyzetben van, mert pontosan tudja, micsoda alak Szombathy Pál, és micsoda újság a Magyar Hírlap. És nehéz helyzetben van ugyanakkor, mert nem beszélhet a munka érdemi részéről. Nem, mert egy reklámkampánynál lehetetlenség „ellőni a poént”. Ilyesmi gazemberségből sok- milliós vagy éppen tízmilliós kára származnék egy reklámcégnek – mint ahogy abból is, ha munkája bevezetőjéből idézgetnek kiragadott, összefüggéstelen részleteket, s ezáltal nevetségessé teszik a munkát magát.Szombathy Pál és a Magyar Hírlap ezt a remek megoldást választotta. A körülbelül száz oldalnyi bevezetőből kiszedték például az Ady- vagy éppen József Attila-parafrázisokat, amelyek hangulati elemként, egy-egy vázlat felvezetéseként szolgálnak, s azt a látszatot keltették, mintha azok lennének a munka érdemi részei. Megírták hozzá gúnyosan a „szakértők”, hogy még egy nyomorult kis felmérést sem végzett a Happy End, amelyből kiderülne, miképpen is gondolkodnak mirólunk szerte a nagyvilágban. Gondosan elhallgatták, hogy a már emlegetett bevezetőben utalnak a szerzők Frank Tibor, Pók Attila és Hankiss Elemér e témában végzett kutatásaira, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végeztek. Elhallgatják azt a nagyjából tíz oldalon át tartó idézetfüzért, amelyben külföldiek mondják el véleményüket Magyarországról és a magyarokról. Szót sem ejt a Magyar Hírlap Manchin Róbert tanulmányáról, amely szerepel a pályázatban, Thomas Szászról, akitől szintén idéznek, a Happy End által hivatkozott ír és portugál példákról, amelyeket Frederico D. Orey „tolmácsol” a bevezetőben. Nem: magyarhírlapék, Szombathy Palikáék egy héten át arról cikkeznek, hogy a Happy End a „kertész leszek, fát nevelek” József Attila-sorra, vagy valamelyik Micimackó-idézetre kapott 4,2 milliárd forintot.Ez utóbbi állítás – már ami a pénzre vonatkozik – természetesen nem igaz. Az Országimázs Központ pályázata egy 4,2 milliárdos keretöszszegre szól, ezt lehet elnyerni, természetesen nem egy cégnek. A Happy End ezen összeg töredékére pályázott, és egy fillért sem kapott, kifizetésre majd akkor kerül sor, ha a cég teljesítette vállalt munkájának érdemi részét, s számlákkal igazolta költségeit. E tényt a mi tisztességes, igazmondó Magyar Hírlapunk kénytelen is volt egy helyreigazítás formájában elismerni.Amúgy a lap és Kocsi Ilona főszerkesztő nem szeret helyreigazítani. A birtokunkban lévő (amúgy az Országimázs Központ honlapján bárki által elolvasható), az elmúlt két hétben e témakörben született öt (!) helyreigazítási kérelemből mindössze a 4,2 milliárdra vonatkozó hazugságot voltak hajlandók korrigálni, ezenkívül egy, a főszerkesztő asszony által írt tömör levélkére futotta, amelyben értesíti Tóth István Zoltánt, hogy az Egyezik Dabas és az ország imázsa című írásra vonatkozó helyreigazítási kérelmet elutasítja. De erre az egyre legalább válaszolt. A többire még azt sem...Ám e kis kitérő után térjünk vissza a pályázatra.Szóval adva van egy százoldalas bevezető, amelyben pontosan meg van határozva a feladat, a cél, a célcsoport, és a feladat végrehajtásának módja. Egyértelműen kiderül a bevezetőből, hogy a szerzők ismerik a témára vonatkozó hazai kutatásokat, tisztában vannak a nemzetközi példákkal, s ezek ismeretében határozták meg a stratégiát. Kétségtelen, hogy a szöveg nem „reklámnyelven”, hanem magyar nyelven íródott, mint ahogy az is tény: a szerzők a legkülönbözőbb magyar közmondásokból, továbbá magyar költők mindenki által ismert verseiből idéznek, ismétlem: hangulati elemként részleteket. S e háromkötetes bevezető után újabb két vaskos kötetben olvasható a reklámkampány maga. Amiről nem beszélhetünk. S amelyből Szombathy Palcsi nem is idéz semmit. Pusztán e tény okán higgyék el nekem: jó a reklámkampány. Olyan jó, hogy amikor a botrány kipattanása után az egyik kereskedelmi televízió riportere, aki a vérszagra „begyűlve” az Országimázs Központba belenézett, csak ennyit mondott: „hú, ez k... jó! Menjen a Szombathy Palika a p...ba!” És aznap este nem készült anyag a „micimackós” Happy End-pályázatról... És akkor, ahogy megígértem, térjünkvissza az ántik Rómába Herkuleshez!Herkules több átvirrasztott éjszaka után mégiscsak rájött a megoldásra. – Hatalmas óriásplakát-kampányt indítok – mondta. – Telerakom a várost, hogy május 15-én a Colosseumban Herkules száz nőt tesz magáévá!S cselekedett.A plakátok megjelentek. A hatás leírhatatlan volt. A legtávolabbi provinciákból is özönlött a tömeg, percek alatt ötvenezer ember zsúfolódott be a Colosseumba. Odalent a porondon egy hatalmas ágy, száz fehér ruhás szűz...Herkules belépett, és nekilátott...Magáévá tette az első tíz nőt, s még csak meg sem izzadt.A tömeg elkezdett ollézni...Herkules az ötvenedik nőnél tartott, amikor a tömeg őrjöngeni kezdett. „Herkules, Herkules!” – üvöltötték ütemesen... Herkules a kilencvenedik nőnél járt, amikor a tömeg magán kívül volt és tombolt. Többen elájultak. „Herkules! Herkules!” – zúgott az aréna, és dobálták a porondra az ülőpárnákat. A 99. nőnél Herkules hirtelen megtántorodott, térdre zuhant és elájult.Mire ötvenezer torokból tört fel a kiáltás: „Búú-zi! Búú-zi!”Így járt az Országimázs Központ és a Happy End Kft. a szabad magyar médiával.