Hogy ne érjen bennünket az elfogultság vádja (hiszen elfogultak vagyunk!), tényeinket az Állami Számvevőszék vizsgálati anyagaira és egyéb, az ellenzék és a média figyelmét valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elkerülő dokumentumra alapozzuk. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Magyar Köztársaság miniszterelnökének (Orbán Viktor) felkérésére „átfogó ellenőrzést” folytatott le az Országimázs Központnál (OK). Az átfogó vizsgálat olyan mélységű volt, amilyenre az elmúlt tíz évben még nem volt példa. Az ÁSZ vizsgálati jelentése leszögezi: „A jelenlegi ellenőrzés alapvetően a 2000. évre irányult, de az 1999. évi és a 2001. évi pénzügyi-gazdasági folyamatokat is érintette.” Kijelenti továbbá, hogy „korábban, az 1999. évi zárszámadás ellenőrzése során a Miniszterelnökség fejezeten belül a kommunikatív feladatokra fordított – az 1999. évi költségvetésben nem tervezett – kiadások tekintetében a forrásbiztosítás szabályszerűségét, továbbá az átalánydíjas szerződés eljárási típusának, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő megjelenítésének szabályosságát ellenőriztük. A 2000. évi költségvetés véleményezésénél az Országkép-építés és kommunikatív feladatokra tervezett előirányzat tervezési körirat szerinti megfeleltetését minősítettük. (A jelenlegi ellenőrzésünk keretében az előzőekhez kapcsolódó megállapításokat a 2., illetve 3.1.2. pontok tartalmazzák.)”
Kérem kedves olvasóimat, egyáltalán ne próbálják megérteni, hogy mi van ide leírva, e hivatali nyelv elsajátításához hosszú évek kitartó munkájára és gondolattalanságára van szükség. Magam is csak azért citáltam, hogy kialakíthassuk a minimális konszenzust, nevezetesen: ellenőrzés aztán volt doszt...
Ellenőrök ellenőriztek, jelentésüket megírták, majd jött sietve Ellenzék és szocialista Keller László képviselő (az Ököl), és jött a sajtó, és bátran, fürgén, találékonyan kiolvasták az ÁSZ-jelentésből önnön korábbi megállapításaikat, mind az összes prekoncepciójukat, beszéltek és beszélnek igazolás és elszámolás nélküli kifizetésekről, költségtúllépésekről, bűnről, korrupcióról, börtönt és akasztófát követelnek, és sírnak a gyönyörűségtől, hogy végre megint, mint 1998 májusa óta folyamatosan, a kormányba és a kormányhoz „közel állókba” törülgethetik a cipőjüket. Ezért van ideje konkrétan megvizsgálni az ÁSZ-jelentésben foglaltakat, megtenni azt, amit eddig minden kedves érdeklődő és vádaskodó elmulasztott: idézni, mi van az ÁSZ-jelentésben, és a leírtak mögé pillantani. Hátha kiderül valami egészen más abból a sokat hivatkozott, de senki által nem olvasott anyagból...
Költségek alatt, költségek felett
Az ÁSZ megállapítja, hogy a Happy End a koronaszállításnál túllépte a benyújtott és elfogadott költségvetést. Mégpedig pontosan az áramfogyasztás terén. Nos, az ÁSZ megállapítása tökéletesen megállja a helyét. A Happy End valóban több áramot fogyasztott. Történt ugyanis, hogy nevezett cég a benyújtott költségvetésben úgy kalkulált, az ünnepségnek legkésőbb éjfélkor vége lesz, vagyis éjfélkor kikapcsolják majd a reflektorokat, a fényvetőket, és hazamennek a legények. Csakhogy ez a szemét nép, direkte a Happy End Kft.-vel összejátszva még hajnali négykor is sorba állt, hogy láthassa Szent István koronáját. Ezen a ponton két lehetséges megoldás kínálkozott.
1. lehetséges megoldás, 1. lépés:
Az esemény főrendezője 0 óra 1 perckor adóvevőn beszól a technikusnak: – Józsikám, éjfélig volt áramunk, vége a bulinak!
1. lehetséges megoldás 2. lépés:
Józsi vöröslő, nagy kezeibe kapja a gigafont és belesikolt: – Na, emberek! Fááájront! Elfogyott az áram, meg k...a hideg is van, úgyhogy mindenki menjen haza! Majd itten ácsorgunk, aztán jön a Keller Laca (tudják, az Ököl!) és összeszámolja a kilóvattokat...
2. lehetséges megoldás 1. lépés: a rendezők megvárják, amíg az utolsó polgár is elhagyja a teret, s csak ezután kapcsolják ki a fényt. (A második lehetséges megoldás nem tartalmaz több lépést...)
A Happy End a második megoldást választotta, és ezzel elképesztő felelőtlenségről tett tanúbizonyságot. Mert az még csak hagyján, hogy több kiló fittyet hánytak a költségvetésre, de még a saját költségvetésük „forgóeszköz” tételét is túllépték, ahogyan ez az ÁSZ jelentésben feketén-fehéren le vagyon írva. Erre is felkapta ám fejét Keller (az Ököl) meg a sajtó! A Keller (az Ököl) összevonta szemöldökét, a tv2 meg ellentmondást nem tűrve sikoltotta: „Túllépték a költségeket!” Tudják, mi is az a „forgóeszköz”, amelyet nem átallottak túllépni „ezek”? Tea. Mondom: TEA. Ugyanis nem elég, hogy éjfél helyett négyig álltak sorba a hülye népek, de még többen is voltak, mint ahogy állt a kalkulusban. Ezért a rendezők lefőzettek plusz hatezer adag teát. Imigyen károsítva a köz vagyonát...
De ez még mindig nem volt elég. Az ÁSZ jelentése megállapítja, hogy nem lehet tudni, „az eseményen felhasznált adó-vevő készülékeket bérelték vagy megvették (...)”; na most, mekkorát lehet szakítani egy tucat adó-vevő készüléken, ezt gondoljátok meg, proletárok!... És még, még fürödjünk a „túlköltekezésben”! Csak egy kicsit kell ugornunk az ÁSZ-jelentésben, és máris a következő vérlázító adatokat olvashatjuk: „A XXXII/SZ/9-2/2000 számú szerződés ügyleti díja 201 642 E Ft, a leszámlázott és kifizetett ellenérték 2,95 százalékkal magasabb, 207 574 950 Ft volt. A szerződés az augusztus 20-i Kossuth Lajos téren megrendezendő központi állami ünnepség, valamint a légi bemutató forgatókönyv szerinti megrendezésére és lebonyolítására vonatkozott. (...) A költségeket 2,95 százalékkal túllépték, de nem derült ki, hogy mely költségcsoporton. Ebben az esetben is 5 százalékban határozták meg az elfogadható költségkülönbözet mértékét.” Vagyis öttel léphették túl, és 2,95-el lépték túl. Micsoda lazaság, micsoda buli! S ehhez még tegyük hozzá a jelentés következő oldalon olvasható skandalumát: „(...) A tűzijáték elfogadott árajánlata Tihanyban 35 M Ft, Debrecenben 35 M Ft. (...) Ezekről az eseményekről a kft. az eredeti árajánlatnál 2,9 százalékkal kevesebb összegről (...) állított ki számlát.” Vagyis, összegzésképpen a „költségtúllépésekről: a Happy End Kft. egyszer 2,95 százalékkal túllépi a költségeket (5 százalékkal léphetné túl szerződés szerint), egyszer pedig 2,9 százalékkal kevesebbet számláz, mint a költségvetés. Ezek a gazfickók így mindöszszesen 0,05 százalékkal lépték túl a költségeket, esetünkben két olyan elhanyagolható méretű rendezvénynél, mint az augusztus 20-i ünnepségek (állami ünnepség, tisztavatás, légi parádé tokkal-vonóval), illetve az esti tűzijáték...
A tűzijáték
Nem volt még tűzijáték e honban, amelyet ekkora felháborodás kísért volna derék ellenzéki honatyák és a derék sajtó részéről. Mert a mi derék ellenzékünk és remek sajtónk módfelett vigyáz a köz pénzére, utánanéznek minden egyes forintnak, nem tűrik a fegyelmezetlenséget, akkurátusan ellenőrzik a bizonylati fegyelmet. Mint láttuk, egy 0,05 százalékos költségtúllépésre is lecsapnak, no persze a mértéket nem mondják el, és azt sem, hogy ilyen típusú rendezvényeknél 5-10 százalékban szokták meghatározni az elfogadott költségtúllépést, nem, ők ilyen apróságokkal nem foglalkoznak. Elég nekik, ha – mint azt nemrég a tv2 hírfőnöke tette egy nyilvános fórumon, amelyen volt szerencsénk együtt szerepelni – kijelentik, hogy „fontos dolog a tűzijáték, de akkor sem szabad lopni, és ezek bizony lopnak”...
Nohát... A törvény szerint az ÁSZ-nak célszerűségi, eredményességi és törvényességi vizsgálatot kell tartania. A törvényességről ne ejtsünk több szót, mert az ÁSZ-jelentés egyetlen apró törvénytelenséget sem tárt fel, lévén, hogy ilyen nem volt. Marad a célszerűség és az eredményesség, no és a tűzijáték. Tegyük fel az első kérdést: célszerű-e augusztus 20-án tűzijátékot rendezni? Válaszunk feltehetően igen, bár nyilván akadnak, akik ezt is megkérdőjelezik, de (Rejtő után szabadon) minden hülye mellé nem rendelhetünk ki egy ÁSZ-ellenőrt... (Amúgy az eseményt megelőző közvélemény-kutatás adatai szerint az emberek 97 százaléka akarta, hogy legyen tűzijáték...)
Kormányozzuk hát gondolataink hajóját az eredményesség felé. Néhány tény: 1996-ban és ’97-ben a tűzijáték 80-90 millió forintba került. Ez mai áron 140-150 millió forintot jelent. Kiindulópontunk tehát, ha Horn-féle tűzijátékot szerettünk volna rendezni, az belekerült volna 140-150 millió forintba. Ehhez képest az idei tűzijáték 263 millióba került, vagyis a Horn-félének kb. másfélszeresébe. Viszont a régi tűzijátékokat 200-300 ezer ember látta, míg a mostanit 2,2 millió, vagyis úgy nagyjából kilencszer annyi. Másfélszeres költségért kilencszeres nézőszám – ezt nevezik ám eredményességnek! Innen nézve ez volt minden idők legolcsóbb tűzijátéka, ráadásul ezzel bekerültünk a világ legnagyobb és legjobb tűzijátékainak website-jára, ami ország-imázsnak sem akármilyen.
Ezért nem vagyunk mi a Horn Gyula...
Azok a fránya keretszerződések
és Medgyessy Péter
És ha már Horn Gyulánál és az ő kormányánál tartunk, vizsgáljuk meg azt az érdekes „keretszerződés” névre hallgató kérdéskört, amelyre Keller László (az Ököl) csapott le. Az ÁSZ-jelentés vonatkozó passzusa a következő megállapításokat teszi:
„ (...) Az előirányzat terhére a kifizetéseket az 1999 januárjában és az 1999 márciusában 4 éves időtartamra közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött keretszerződések, illetve az azok alapján – külön közbeszerzési eljárás nélkül – megkötött eseti szerződések szerint teljesítették. Az ellenőrzés szerint ez a gyakorlat nincs összhangban a Kbt. (közbeszerzési törvény, B. Zs.) előírásaival.
A Kbt. 2. § (1) bekezdése ugyanis egyértelműen előírja, hogy a törvény hatálya alá tartozó szervezet értékhatárt meghaladó beszerzései során köteles a közbeszerzési szabályok szerint eljárni. A közbeszerzési törvény nem tesz különbséget keretszerződés és eseti szerződés között. A keretszerződésben a későbbi szolgáltatások és árubeszerzések nem kerültek pontosan meghatározásra és az értük fizetendő ellenszolgáltatás összege sem lett rögzítve. Az eseti szerződésekben megvalósuló beszerzések ezért különálló beszerzéseknek minősülnek, melyeket megelőzően közbeszerzési eljárás során kellett volna kiválasztani az összegszerűen is legelőnyösebb ajánlatot.”
Itt szakítsuk meg egy pillanatra az idézetet – még visszatérünk ide, mert csak eztán jön a finomság –, és töprengjünk el az eddig olvasottakon. Az ÁSZ-jelentés ezen része józan paraszti ésszel nem mond mást, mint hogy a keretszerződés semmit nem jelent. Az pusztán egy papír, amely senkit nem kötelez semmire. Hogy világos legyen: esetünkben két keretszerződés létezik: egyik a Happy End Kft.-vel köttetett az állami ünnepek és a kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatok elvégzésére, a másik az Ezüsthajó Kft.-vel köttetett a kormány tevékenységének dokumentálására. Mindkét szerződést közbeszerzés előzte meg, amelynek eredményeképpen a cégek megkapták a megbízást. Ahhoz, hogy megkapják, pontos tervet kellett készíteniük a megadott feladatok elvégzésére. Ehhez képest az ÁSZ azt állítja, hogy ezután minden egyes konkrét feladatra, mondjuk egy konkrét augusztus 20-i állami ünnepség megtervezésére, megszervezésére és lebonyolítására egy újabb közbeszerzést kellett volna kiírni. Akkor viszont minek van a keretszerződés? Az ÁSZ amúgy az Ezüsthajó Kft. szerződésével kapcsolatban is kifejti, hogy minden egyes feladatra újabb közbeszerzést kellett volna kiírni.
Ez az igazán érdekes. Az Ezüsthajó keretszerződésében szerepel, hogy a cég 6, azaz hat órán belül köteles kiállítani egy teljes stábot, amely elkíséri a kormányt vagy valamelyik kormánytagot arra az eseményre, amelynek dokumentálását a megrendelő fontosnak ítéli meg. Megbízott akkor is köteles hat órán belül rendelkezésre állni, ha mondjuk hét órával indulás előtt értesül az eseményről. Na most képzeljük el, amint mondjuk az árvízi helyzet értékelésére Szabolcsba induló kormányfő útjának dokumentálására kiírnak egy közbeszerzési pályázatot... Amely közbeszerzési pályázat Magyarországon törvény szerint kettő, valójában hat hónapot szokott igénybe venni... Azt is megjegyzi az ÁSZ az Ezüsthajó keretszerződése kapcsán, hogy a cég tervezze meg egy évre előre az eseményeket. Aha... Tehát az Ezüsthajó Kft. egy évre határozza meg a kormány és a világ programját, beleértve az előre nem látható eseményeket és a katasztrófákat is... Okos...
Mindenesetre Keller szocialista képviselő (az Ököl) a minap kemény hangon követelte, hogy az Országimázs Központ bontsa fel a két fent nevezett szerződést, mert azok törvénytelenek, következésképpen semmisek. Keller képviselő (az Ököl) nem volt mindig ilyen finnyás. Meg aztán az ÁSZ sem megy ilyen messzire. Olvassuk csak tovább a jelentést!
„A Miniszterelnöki Hivatal jogértelmezése szerint azért kötött a vállalkozóval (...) keretszerződést, mert a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL törvény akkor sem és ma sem tett, illetve tesz különbséget keretszerződés illetve eseti szerződés között. A Miniszterelnöki Hivatal a részvételi felhívásban minden, a törvényben meghatározott feltételt, így a 9. Sz. mellékletben meghatározottakat is tételesen szerepeltette. Mindezekre tekintettel eljárásában a hatékonysági követelmények igazodtak a törvény előírásaihoz. Valamennyi résztvevő számára mindez azonos ismereti szintet és feltételrendszert jelentett. Ezért a keretszerződés megkötését követően szükségtelen is lenne újabb közbeszerzési eljárásokat lefolytatni az eseti szerződések vonatkozásában.
A MEH e gyakorlata tekintetében figyelembe vette más állami szerveknek vizsgálatokban nem kifogásolt eljárását (…)” (kiemelés tőlem, B. Zs.) No de mi is volt ez a bizonyos, „nem kifogásolt” szerződés?
1996. március 1-jén Horn Gyula kinevezi pénzügyminiszterré Medgyessy Pétert. Ezután a Pénzügyminisztérium egyik szerve 1996. szeptember 2-án keretszerződést kötött egy multinacionális céggel egy nagy volumenű feladat ellátására. A keretszerződés évi 1,2 milliárd forint értékű, és négy évre szól. (Csak összehasonlításképpen: a Happy End oly sokat emlegetett keretszerződésének összege évi 2,1 milliárd, ugyanis a sajtó által sulykolt 4,2 milliárd kettő évre szól. Az 1996-os keretszerződés mai áron számolva évi 2,4 milliárd forint lenne, vagyis négy évre megközelítené a tízmilliárd forintot!)
További összehasonlításként elmondjuk, hogy a Medgyessy Péter vezette Pénzügyminisztériumhoz tartozó állami szerv és a multinacionális cég közötti keretszerződés után a felek gyakorta szóbeli megállapodások alapján egyeztek meg a konkrét feladatokról, illetve azok ellentételezéséről. Ezzel szemben a Happy End Kft. keretszerződése tartalmazza azt a kitételt, hogy a cég minden egyes konkrét feladatra külön szerződ
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
