A fenti mondatokat Torgyán Attila ügyében írta le a Népszabadság újságírója annak kapcsán, hogy Torgyán József fia ellen megszüntették a nyomozást. Ugyanis az elhíresült „kazettaügyben” nem bizonyítható, hogy Torgyán Attila átvette azt a bizonyos 3 000 000, azaz hárommillió forintot. Ez az összeg arra kellett volna, hogy a volt kisgazda miniszter fia közbenjárjon apjánál egy bizonyos cég érdekében. Szögezzük le: Torgyán Attila a fenti ügy kirobbanásakor nem volt politikus, nem volt képviselő, nem volt képviselőjelölt, s nem volt miniszterelnök-jelölt sem. Magánemberként – állítólag, bár ez soha nem bizonyosodott be! – arra vállalkozott, hogy politikus apja befolyását felhasználva előnyhöz juttat egy gazdasági érdekcsoportot. Mindez fontos lesz további mondandónk szempontjából. Meg kell jegyezzük azt is, hogy Fekete Gy. Attila igen korrektül írta le a befolyással üzérkedés tényállását. Ennél korrektebbül már csak a Btk. fogalmaz. S mert ezt mind ez idáig senki sem tette meg, hát írjuk le elöljáróban, hogyan is definiálja és hogyan is szankcionálja a büntető törvénykönyv ezt az esetet:
„256. § (1): Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére előnyt kér vagy elfogad, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető:
a) azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt megveszteget;
b) hivatalos személynek adja ki magát;
c) a bűncselekményt üzletszerűen követi el.
3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt állami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szerezet vagy egyesület dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, üzletszerű elkövetés esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A büntetőhatározatokban pedig a következő megállapítást olvashatjuk:
A bűncselekmény az előny kérésével, illetve elfogadásával befejezetté válik, nem szükséges a tényleges befolyásolás. Ezt támasztja alá a bírói gyakorlat is, a hivatali befolyással üzérkedés bűntette befejezett az előnynek a valódi vagy színlelt befolyásolás céljából történő kérésével vagy elfogadásával. (BH 1997. 569.)
Ennyit a törvényről.
S mert nem vagyunk jogászok, az értelmezést hagyjuk is. Feljelentés már született Medgyessy Péter ügyében, majd meglátjuk… Számunkra legyenek iránymutatók Fekete Gy. Attila (Népszabadság) szavai, amelyek a Btk. megfelelő részének citálásán túl azt hivatottak sugallni, hogy bár nincs nyomozás, azért Torgyán Attila sáros. Én legalábbis így értelmeztem az idézett mondatot ott a cikkben, eredeti szövegkörnyezetében. S talán az is megfontolandó, miképpen nyilatkozott Medgyessy esetéről néhány neves jogász. Futó Barnabás és Bárándy György úgy látják, Medgyessy egyértelműen törvényt sértett a nyilvánosságra került szerződéssel. Futó szerint megvalósult a befolyással üzérkedés, Bárándy szerint „csak” „passzív gazdasági vesztegetésről” van szó, bár Bárándy még hozzátette: „a szerződés Medgyesy Péter és az egész MSZP számára egy borzalom.”
Valóban az lehet, mert Medgyessy Péter volt MSZMP KB-tag, majd Horn-miniszter, jelenleg éppen „párton kívüli” miniszterelnök-jelölt védekezése gyakorta ellentmondásos, ennél nagyobb ellentmondásokat már csak az ő és egyes MSZP-s politikusok szavai között lehet felfedezni. Lássuk csak…
A botrány kirobbanásakor Medgyessy azt mondja: „hosszú ideje húzódott a beruházás, mivel az önkormányzati képviselők között nem volt egyetértés. Így szükség volt a munkájára.” (Medgyessy megdolgozott a pénzért, Origo, 2001. 11. 19.) Ezzel szemben az V. kerületi önkormányzat szocialista frakciójának tagjai kiadtak egy közleményt, amelyben leszögezték: „A szocialista képviselőcsoport az előző és a jelenlegi kormányzati ciklusban is mindvégig támogatta a világörökség részét képező Gresham-palota átépítésének gazdaságilag racionális, a főváros és a kerület érdekeit szolgáló beruházását.” Steiner Pál, az MSZP frakcióvezetője pedig így nyilatkozott az Origónak: „Én személy szerint az ügy nagy barátja voltam, a ’98-as kampányomnak is része volt a Gresham-palota. A frakciónak sem volt soha semmi gondja a beruházással. Arról, hogy Medgyessy tanácsadó cége pénzt kapott Fejér Béláéktól, pénteken hallottam először.” Ezzel szemben, amikor Medgyessy interjút ad Bolgár Györgynek a 16 órában, makacsul ragaszkodik saját verziójához: „Bolgár: A kerület polgármestere azt nyilatkozta, fogalmuk sem volt arról, hogy Medgyessy cége az ügyben lobbizott, a Népszabadságnak Karsai Károly azt mondta, hogy nem is volt szükség lobbizásra.” Majd kicsit később Bolgár a következő furcsa kérdést teszi fel Medgyessynek: „Vagyis ha csak az MSZP-seket tudta volna ön meggyőzni, akkor…” És itt Medgyessy közbevág: „Akkor semmi sem lett volna az egészből.”
Tehát: miközben az V. kerületi MSZP-frakció közleményben tagadja, hogy egyáltalán találkozott volna Medgyessyvel (igen érdekesek erre vonatkozóan Pásztor Tibor, a kerületi MSZP egyik tagjának szavai, amelyeket az Index vitafórumán hagyott az utókorra: „soha, semmit sem kaptunk Medgyessy Pétertől, sem pénzt, sem ajánlatot, nem gyakorolt ránk nyomást […], én személy szerint idén találkoztam vele először személyesen, szerintem a mostani botrány kirobbanásáig a nevem sem tudta”), tehát miközben az MSZP-sek körömszakadtáig tagadnak, addig Medgyessy a fenti interjúban azt sugallja, hogy ő nemcsak az MSZP-s képviselőket vette rá a projekt megszavazására, hanem a többi frakciót is.
A fentiek tükrében talán különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy valaki hazudik. A hazugságon fogható delikvensek sorrendben:
a) az V. kerületi MSZP-frakció tokkal-vonóval;
b) Steiner Pál MSZP-s frakcióvezető;
c) Pásztor Tibor, az MSZP-frakció tagja;
d) Karsai Károly polgármester;
e) Medgyessy Péter volt MSZMP KB-tag, majd Horn-miniszter; jelenleg éppen „párton kívüli” szocialista miniszterelnök-jelölt. Fentiek ismeretében felállíthatunk egy egyenletet:
Amennyiben a), b), c) és d) igazat mond, és e) hazudik, akkor Medgyessy úgy tett el harmincmillió forintot, hogy a kisujját sem mozgatta, következésképpen átverte megbízóját. Ekkor – mégiscsak jogászkodjunk egy kicsit, csak úgy egyszerű paraszti ésszel – mindjárt felötlik bennünk a Btk. következő kitétele: „Az ellenszolgáltatását képező befolyás lehet valódi vagy színlelt. A bűncselekmény elkövetése csak akkor állapítható meg, ha az elkövető ténylegesen azt a látszatot kelti, hogy van befolyása, és azt érvényesíteni fogja.”
Ha azonban a), b) ,c) és d) hazudik, viszont e) igazat mond, abban az esetben Medgyessy, úgy is mint „e” befolyásolta a kerületi képviselőket, és ez esetben… Ez esetben olvastuk a Btk. iránymutatását, és olvastuk néhány nem kezdő ügyvéd állásfoglalását is…
De most tényleg hagyjuk ezt.
Vizsgáljuk meg inkább Medgyessy Péter volt MSZMP KB-tag, majd Horn-miniszter, jelenleg „párton kívüli” MSZP-s miniszterelnök-jelölt egyéb nyilatkozatait. A már idézett 16 órának adott nyilatkozatát így kezdi: „Kezdjük a mozgatórugóknál. Ez politikai kampány, ez világos. Lejáratás, szerintem alantas módszerekkel.”
A tankönyvek szerint ez az a mondat, amit egy politikusnak nem szabad kiejtenie a száján. De rendben van, ha már elhangzott, induljunk ki ebből. Ha Medgyessy Péter sértve érzi magát az „alantas” lejáratási kampány miatt, akkor mit szól mondjuk a három évvel ezelőtti Lockheed-ügyhöz? Akkor ugye néhány fideszes képviselő levélben lobbizott egy amerikai személy érdekében, nevezetesen azért, hogy az illető legyen a magyar nagykövet. Nem volt pénzmozgás semennyi sem, nem volt szerződés, hogy Selmeczi Gabriella ennyi és ennyi dollárt fog kapni, ha elintézi az amerikai döntéshozóknál a kinevezést – semmi nem volt. Lobbizás volt valakiért, a szó legklasszikusabb értelmében. De valamiért akkor úgy fél évig tartott az őrjöngés, a tisztelt ellenzék és a még tiszteltebb sajtó üvöltve követelte nevezettek azonnali elbocsátását, lemondását, kerékbe törését. (Nevezettek le is mondtak…) De mit szól Medgyessy Péter Várhegyi Attila ügyéhez? Várhegyi Szolnok polgármestereként nem adta el a szolnoki kőolajkutatót az enyhén szólva is kétes hátterű orosz cégnek, amely mellett amúgy az MSZP lobbizott. És akkor, 1996-ban megmondták Várhegyinek, hogy ezért bűnhődni fog. Igazuk volt. Öt éve tart a volt államtitkár vesszőfutása egy 900 ezer forint plusz áfa névértékű „ügyben”! Mondom, 900 ezer plusz áfa… S mondom, volt államtitkár, mert Várhegyi lemondott, holott a vétségért mindössze pénzbüntetésre ítélték öt év után. Boldvai László MSZP-s képviselő első fokon börtönre ítélve ma is ott vigyorog az MSZP képviselőcsoportjában, s ha felmerül a lemondása, akkor tisztelt párttársai azt mondják, ez még csak az első fokú ítélet volt, a jogerős ítéletig mindenki ártatlan. De Várhegyi lemondását valamiért öt éve követelik… És mit szól Medgyessy úr az Orbán-bányák ügyéhez? Ahol éppen most kezd körvonalazódni Zarándok nem létező szerződése, s hogy a miniszterelnök édesapja jóval kedvezőbb áron szállított a Dunaferrnek, mint nevezett úr… S ahol most kezd csak kiderülni, hány milliárdot sikítottak valójában a Suchmann által kedvezményezett hölgyek és urak… S mit szól ahhoz, hogy Székelyt azért tartóztatták le, mert állítólag – elismerem, leegyszerűsítve! – így szólt egy szép, tavaszi napon: „ha adsz húszmilliót, megkapod a szerződést.” Medgyessy pedig így szólt egy nem kevésbé szép őszi napon: „ha adsz harmincmilliót, megkapod a szerződést.” Hol a ménkűben van itt a különbség? – ahogy az Index politikai fórumának egyik tagja oly találóan megjegyezte volt… Mert hát, szintén az Indexen, Okos Mikulás is csak kérdez. Ezt kérdezi: ha egyszer Medgyessy az általa aláírt szerződésben azt vállalja, hogy „Kapcsolatot teremt a jóváhagyási procedúrában, és a szerződésben foglalt feladatok végrehajtásában részt vevő, a Magyar Szocialista Párt tagjainak sorába tartozó képviselőkkel, közreműködik abban, hogy ezek a képviselők megismerjék és elfogadják a szerződés jelentőségét, előnyeit és annak tartalmát, és ezen képviselők támogatásával a módosított szindikátusi szerződés aláírása megtörténjék legkésőbb 1998. december 31-ig”, akkor
1. miféle gazdasági aspektusban nyújtott felvilágosítás késztethet egy képviselőt egy szerződés határidőre történő aláírására?
2. (…) amennyiben csak és kizárólag tanácsadásról (adatok, tények ismertetéséről) van szó, miért szerepel a szerződésben az elfogad szó?
3. (…) Miként köthetett Medgyessy Péter szerződést egy olyan eredmény elérésére, amelyre a Btk. 256. §-a szerint legális befolyása nem lehetett?
4. Végül, amit végképp nem értek, hogy egy ilyen pénzügyi, gazdasági guru miképpen írhat alá egy ilyen papírt?
Hát ez az, Okos Mikulás! Nem elég tisztességesnek látszani, valóban tisztességesnek kell lenni… Ilyesmikről van szó éppen…
Ám folytassuk az előbbi gondolatmenetet. Ha kíváncsiak vagyunk arra, Medgyessy Péter mit szól a fenti esetekhez, akkor azt is meg kell kérdeznünk: most, hogy az MSZP–SZDSZ-ellenzék szerint a kormány – úgymond – kézi vezérléssel irányítja az igazságszolgáltatást, vajon mit gondolnak a következőkről:
Palotás János ügyében az ügyész kért felmentést (!) Horn alatt. Mi lett vajon Baja Ferenc ügyeiből? Zsurki vodka, Nyírfa-dosszié… Mit kaptak Dunai Imre és Pál László miniszter urak az olajgate-ügyben játszott szerepükért? Aztán nem érdekes a Kovács Mihály aranybulijában hozott felmentő ítélet? Tényleg! És vajon Boldvai ügyét mikor fogja másodfokon tárgyalni a bíróság? Hát az SZDSZ-es Budaiét? Vajon nem gondolja úgy a tisztelt ellenzék, hogy saját disznóságait próbálja meg az Orbán-kormány nyakába varrni?
Költői kérdések ezek, tudom. Soha, senki sem fog válaszolni rájuk, különösen a hivatásos aggódók és gyalázkodók nem. Ettől még Medgyessy szerződése itt van az orrunk előtt. Nem lehet viszszadugaszolni a nemlétezés palackjába. S ez a szerződés – lehetséges jogi megítéléseitől függetlenül – megerősíti érzésünket: Medgyessy az igazi gebines.
Gebines volt MSZMP KB-s korában is. Senki nem vetheti a szemére, hogy a meggyőződés vitte oda. Gebines volt pénzügyminiszterként is, Horn alatt. Adta-vette, ami volt. Aztán a bukás után hirtelen „szakított” a politikával, és gebinben üzleti tanácsokat osztogatott. Például felkereste Orbán Viktort. Felkereshette volna, mondjuk azzal, hogy „nézze, miniszterelnök úr, én kiszálltam a politikából, az üzlet az üzlet, mostantól éljünk békében egymás mellett, ne zavarjuk egymás köreit”. De Medgyessy néhány rongyos millióért kilincselt a miniszterelnöknél. Majd eszébe jutott, hogy mégis visszatér a politikába. Rendben. Ezzel sincs baj, hiszen ő gebines. Visszatérhetett volna úgy, hogy felkeresi a miniszterelnököt, és azt mondja: „miniszterelnök úr, mégis politikus leszek, ellenfelek leszünk, tegyük ezt méltányosan, legalább annyira méltányosan, amilyen méltányos ön volt, amikor néhány rongyos millióért kilincseltem”. De nem! Medgyessy az MSZP kongresszusán azzal a mondattal tért vissza a politikába, hogy „nekem nincsenek bányaügyeim!”. Ezt bírta mondani szélesen vigyorogva, egy ilyen szerződéssel a háta mögött… Hát igen… Mert ő gebines. Most éppen miniszterelnök-jelölt. Ha majd nem jön össze, visszamegy tanácsokat adni, és megint apolitikus lesz. „Üzletember.” Bankos. „Szakértő.” De most még gebinben viszi az „erdélyi származást” is. Úgy ítéli meg, ez még jól jöhet. Ahogy Lukács Csaba barátom írta a minap: eljutott végre az egyedfejlődésnek arra a szakaszára, amikor megnéz egy erdélyi magyart. Sőt: ha Karsai József búzaégető kisiparos felkéri, hogy ugyan vezesse már az MSZP megyei listáját (is), akkor „könnyekig meghatódik”. És csak azt felejti el, hogy nem tagja a pártnak. Most éppen nem. Nem lenne hasznos a gebinnek.
És azt is elfelejti, kicsoda Karsai József. Már vele is kijön. Megértik egymást. Tudja, miniszterelnök-jelölt úr, kicsoda Karsai József? Eláruljuk önnek. Alább idézzük a Battonyai Városi Bíróság 2001. november 8-i ítéletét. Ezen ítélet kimondja, hogy Karsai József 2000. október 18-án, egy mezőgazdasági gyűlésen a következő kijelentéseket tette: az Agrograin fondorlatos úton szerezte meg a Békési Gabona Rt. többségi tulajdonát, majd hozzátette, hogy „a társaság vezetői a parasztok véréből építenek márványpalotákat a fő
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
