Új moralisták, farizeusok (10. rész)

Az Országgyűlés a mai napon vitanapot tart az Országimázs Központ elmúlt kétéves tevékenységéről. A vitanapot a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) kezdeményezte. Kezdeményezésüket nyilvánvalóan a segítőkészség, a jobbító szándék motiválta, mert ellenzékként is úgy érzik, hogy az országimázs mindannyiunk közös ügye. A jó szándékot illik meghálálni. Éppen ezért a parlamenti vitanap reggelén úgy gondoltam, ideje csokorba gyűjteni mindazt, amit a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) politikusai mondtak 1996-ban az országimázsról. 1996-ban, amikor még hatalmon voltak. Sokat tanulhatunk mi is az akkori nyilatkozatokból, sok megfontolásra érdemes elemet fedezhetünk fel bennük, és az is kiderül, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) politikusai soha semmilyen körülmények között sem mondanak mást hatalmon, mint ellenzékben. Ez pedig ritka erény. Akkor hát, uraim, íme az idézetgyűjtemény 1996-ból!
A parlamenti vitanaphoz pedig sok sikert, és azbesztből készült arcbőrt kívánok!
Politikusok mondták – akkor…
Katona Béla (MSZP):
„Az országimázs elsősorban kormányfeladat lenne abban az értelemben, hogy kell hozzá egy központi akarat. (…) A képet először itthon kell népszerűsíteni, hogy a tízmillió magyar elhiggye, sikeres országban él. Ennek nincs köze a nacionalizmushoz, hanem meg kell tanulnunk saját magunkat értékelni.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/4. szám, 42–46. oldal.)
Szekeres Imre (MSZP):
„A világ nem kíváncsi arra, hogy milyen problémáink vannak, mert magának is van belőlük elég. Viszont kíváncsi a sikerre, és ezt kell hangsúlyozni PR-akciókon keresztül is. (…) Véleményem szerint minden kormányon lévő politikai erő feladata, hogy a lehető legkedvezőbb módon befolyásolja azt, milyen kép alakuljon ki az országról. Éppen ezért ugyanígy az ellenzék számára is fontos, legalább részben, hogy képviselje az országképet, és legalább ne kérdőjelezze meg azt. Nemcsak kormányzó pártként, hanem ellenzékben is ezt az álláspontot képviseltük. (…) Az országimázst pártpolitikai szinten is kell formálni, de ez a lehetőség korlátozottabb, mint amivel egy kormány vagy akár a gazdasági élet résztvevői rendelkeznek. (…) Az én szlogenem az lenne, hogy ez egy sikeres ország, van jövője.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/4. szám, 42–46. oldal.)
Magyar Bálint (SZDSZ):
„…sokan nem ismerik még föl kormányzati körökben az országkampány jelentőségét. Első lépésben véleményem szerint el kellene érni azt, hogy minden tárca saját költségvetésének tervezésekor különítsen el valamekkora összeget erre a célra.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/4. szám, 42–46. oldal.)
Lábody László (HTMH):
„Az országimázs kialakításának koherensnek kell lennie. Egy ilyen program része természetesen a turizmus kommunikációja, az integráció kommunikációs programja, ám ezek nincsenek összehangolva egymással. Szükségesnek, sőt racionálisnak tartanám, hogy a kormány mellett egy kis stáb jöjjön létre, amely kidolgozná a programot. (…) Miután az ellenzék folyamatosan a kormány alkalmatlanságát bizonyítja, ugyanakkor az országimázs csak egy pozitív képre épülhet, ezért mindenképpen a kormány lenne a megrendelő. (…) Mindenképpen szükség lenne egy előterjesztésre, utána pedig valakit ki kell jelölni, hogy koordinálja a feladat végrehajtását. Azt, hogy ez egy tárca legyen, azt nem tartanám szerencsésnek, mert egy minisztérium szakismerete egy területre terjed ki. Elvileg azonban nem elképzelhetetlen, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt bíznák meg ezzel a feladattal. (…) Jó lenne az előnyökre helyezni a hangsúlyt, hiszen a külső imázs elválaszthatatlan a belsőtől. Vagyis egyszerre kellene egy megváltozott, pozitív képet sugározni befelé és kifelé. Ez az országimázs legnehezebb része, de ettől fontos és érdekes feladat.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/6. szám, 44–48. oldal.)
Eddig tehát az értékes politikusi megnyilvánulások. A napnál világosabb e gyűjtemény elolvasása után, hogy bizony az „atyák bölcsessége a fiak szerencséje”. Ám az sem érdektelen, ha vetünk néhány pillantást arra is, vajon miképpen nyilatkoztak 1996-ban az országimázsról a szakemberek? Mindenekelőtt lássuk Takács Ildikó véleményét. Elsőként azért az övét, hiszen Takács Ildikó, a Reklám Világszövetség alelnöke, s egyben a magyar tagozat elnöke is, feltehető tehát, hogy mindent tud a témában, amit tudni egyáltalán érdemes.
Takács Ildikó:
„Az országimázs kialakítása csak olyan esernyő alatt képzelhető el, amely védelmet ad neki, pártsemleges, konszenzusos működést garantál számára. (…) Éppen ezért van szükség a most szétaprózott munka összefogására, a szétforgácsolt pénzköltés helyett egy egységes elképzelés alapján kidolgozott kampányra. (…) A koncepció kidolgozását nem lehet pénzben számolni. Valaki vagy elkötelezett, vagy nem. (…) Viszont ennek megvalósítása már pénzbe kerül. (…) Mi mással tudnánk dicsekedni, mint a gazdasági eredményeinkkel, a politikai stabilitással és a történelmünkkel.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/4. szám, 42–46. oldal.)
Serényi János (McCann-Erickson, ügyvezető igazgató):
„Régen volt annyira szükségünk egy pozitív képre, mint most, amikor a negatív hírek dömpingje jellemzi az országot. Éppen egy olyan időszakban, amikor a sokrétű politikai, katonapolitikai, gazdasági előrelépés érdekében annyira szükség lenne a legpozitívabb országimázsra. Ezzel szemben jó ideje nem volt ennyi PR-gondunk, mint napjainkban. Egyszerűen nem igaz az, hogy az értékes politikai, diplomáciai, gazdasági, idegenforgalmi és egyéb eredményeinknek annyira háttérbe kell szorulniuk, mint jelenleg. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a negatív hírek (a csecsemőkereskedelemről, a gyermek- és felnőttprostitúcióról, a nagyüzemivé vált gépkocsilopásokról) ilyen mértékben eluralkodjanak. Az viszont igaz, hogy mindez sikeresen csak akkor fordítható meg, ha létezik és működik egy, az ország belső és külső kommunikációját átfogó, széles körben támogatott koncepció. (…) A meglévő Magyarország-képet kell és érdemes továbbfejleszteni, még inkább európaivá tenni. Nyilvánvalóan a pozitív külföldi imázs nem képzelhető el belső harmónia nélkül.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/5. szám, 28–31. oldal.)
Radnai László (Leo Burnett, budapesti ügyvezető igazgató):
„Egyszerűsítések kellenek, szimbólumok, szlogenek, amelyek sztereotípiákra épülnek. Vagyis olyan, könnyen eljuttatható képet kell kialakítani, amelyik alkalmas Magyarország megjelenítésére és a hazánkat választó döntés generálására. Ez azért nem működött eddig sikeresen, mert túlzottan extenzív és szétaprózott volt a tevékenység.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/5. szám, 28–31. oldal.)
Dr. Lengyel Márton (tanulmányrészlet, amely a BKE, a MATUR és az MTSZ munkatársaival közösen készült):
„Kétféle imázs létezik: a saját magunkról alkotott kép (milyennek látjuk magunkat?) és a külső kép (milyennek látnak most minket?). Ma nincs közismert országképünk és magunk sem tudjuk, hogy az milyen kellene legyen. A hiányát viszont egyre inkább érezzük. (…) Kormányzati felelősség olyan jövőképet nyújtani, amely – számolva a történelmi és kulturális hagyományainkkal, természeti adottságainkkal, valamint a környező világban lezajló folyamatokkal – az egész nemzet számára vonzó célokat tartalmaz és alapja lehet egy országkép tudatos kialakításának is.”
(Marketing és Menedzsment, 1996/2. szám, 4–6. oldal.)
A Magyar Turizmus Rt. marketingterve:
„Míg a világ országai átlagosan a turisztikai bevételek 3 százalékát költik országimázs-építésre, nálunk a visszaforgatás aránya 0,5 százalék körüli. Szakértők szerint ha ezt az értéket 1 százalékra emelnénk, látványos lenne a siker.”
(Kreatív, Marketing és Kommunikációs szaklap, 2001. 10. 31.)
Hát, ezen vagyunk…