Furcsa érveléseket hallunk újabban a kormányfő és az MSZP részéről az euróval kapcsolatban. Szerintük nem kell sietni az euró bevezetésével, merthogy az útját állná fontos nemzeti céljainknak, az autópálya-építés gyors megvalósításának. Ne hagyjuk cserben tehát idő előtt a nemzeti valutát, mondja a kormányfő, piros-fehér-zöld színekbe burkolózva.
Tényként megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás óta a velünk konkurenciahelyzetben lévő országokkal összehasonlítva (Szlovénia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország), nálunk folyt a legfelelőtlenebb pénzügypolitika. Közel két évtizedig tartott a kétjegyű infláció, időnként a kamatszint az infláció felett volt tíz százalékkal. Közben az állam vagyona elfogyott, de az államadósság, csökkenés helyett, az 1989-es szint háromszorosára nőtt. A nemzeti valuta is töredékét éri annak, amit képviselt a rendszerváltás előtt. Nem csoda, hogy az 1990-es 2,40 forintos cseh korona ma már nyolc forint felett van. A Gyurcsány-kormány ezt az állapotot szeretné fenntartani még hosszú ideig, és azt szeretné elérni, hogy érvelését nemzeti színű fátyol is takarja, amikor az autópálya-építés ügyét említi. Tekintsünk azonban a számok mögé, kezdjük az államadóssággal. Tizenkétezermilliárd forintos államadósságunk éves kamatköltsége, szerény 10 százalékos forint kamattal számolva, évenként 1200 milliárd forint. Ha ezt 4 százalékos euróval lehetne finanszírozni, ez csak 400 milliárd forintba kerülne. Közben van 800 milliárd forint lehetséges megtakarítás. A differenciából még a jelenlegi kormány is évi 200 kilométer autópályát építhetne, nem beszélve a horvátokról, akik akár háromszor is körbeépíthetnék országukat autópályával, mert kivitelezési költségeink kevesebb mint a feléért készültek ott a sztrádák. Lőttek tehát annak az érvnek, hogy gyorsabban lehet autópályát építeni, ha nincsen euró.
Miért nem kell akkor sem az euró a kormánynak? Vélhetően a kötelező rend és fegyelem miatt, merthogy az euró bizony ezzel jár. Nincs tovább esélye annak, hogy felelőtlenkedjünk a valutával, euró esetén nem lehet adó fölötti inflációs sarcot kivetni a társadalomra. Megszűnnének a magas kamatok is, a kis- és középvállalatok is elviselhető feltételek mellett jutnának hitelhez, és növekedni tudnának. Az euró esetében az emberek is jobban járnának. A forint helyett euróban felvett hiteleik miatt nem kellene aggódniuk, hogy mi lesz, ha ismét gyengül a forint, és akkor nekik magasabb lesz a törlesztőrészletük. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy gyors ütemben adósodik el a magyar társadalom, ami már a külföldi elemzők szemében is aggodalmat keltett. Ha az eladósodás euróban, és emiatt fix árfolyamon történik, kisebb a baj. Nincs a magyar társadalomnak és a magyar tulajdonú gazdaságnak vesztenivalója, ha mielőbb euró váltja fel a forintot, azzal nyer a költségvetés, mert rengeteg kamatkiadást takarít meg, és csökken az éves hiánya, és források keletkeznek az uniós pénzek társfinanszírozásra. Az uniós pénzek és a társfinanszírozás együtt nagy infrastruktúra-fejlesztéseket (autópályák, vasutak, kikötők, környezetvédelmi beruházások stb.) finanszírozhatna, de jutna forrás bőven az önkormányzatok és a magyar vállalkozói szektor igényeire is. Bővülnének és nem szűkülnének a kibontakozás lehetőségei. A nemzeti érdeken túl az integráció egyik fokmérője, hogy egyes uniós nemzetgazdaságok mikor képesek bevezetni a közös valutát. Ezt az MSZP-nek ugyanúgy betéve kellene tudna, mint az Internacionálét.
Most azonban fordítottak a köpenyegen, a nemzeti valuta megtartása mellett állítanak föl hamis és könnyen megcáfolható érveket azért, hogy még legalább egy fél évtizedig folyhasson mindaz, ami 15 éven keresztül. Ha valaki ennek útját állja, azt a sárga földbe kell döngölni. Ha valaki eleget tesz az uniós tagságunkból következő korrekt adatszolgáltatási kötelezettségének, és fellebbenti a kreatív könyvelés csalásairól a fátylat, annak elküldik az útilaput. Ha a jegybank a sarkára áll, és fő célját, a nemzeti valuta értékállandóságát sikerrel védelmezi, akkor neki is hadat üzennek ahelyett, hogy elismernék teljesítményét. 1995–96-ban, amikor az inflációt jegybanki asszisztenciával az egekbe emelték, a valuta folyamatosan leértékelődött, és az ajtó szélesre tárva állt a spekuláció előtt. Az akkori pénzügyminiszter és az akkori jegybankelnök kettősét mégis álompárosként emlegették.
A kormány hamis érveléséhez nem átallja a márkához hasonlítani a forintot, és arról beszél, hogy a németek is fájó szívvel váltak meg tőle. Arról azonban nem szól, hogy a márka fennállásának több mint negyven éve alatt igen stabil és erős volt, a német gazdaság gyorsan fejlődött, olcsó volt a kamat, és nem volt infláció, szemben a forinttal, ami a hajdanvolt 30 forint/DM árfolyamról kapuzárásra 130 forint/DM-re gyengült.
A németeknek volt mit siratni, nekünk meg lesz mit felejteni, ha az eurót bevezetik Magyarországon.
A szerző országgyűlési képviselő
origo.hu
Pilismarótnál az árvíz megbontotta a gátat, búvárok védik a települést
