A végén persze majd elmondom magyarul is, mit jelent ez a cseh közmondás. A közmondás, ami oly sokat elmond a cseh néplélekről.
A közmondások általában vallanak egy nép lelkéről.
Itt vannak például az oroszok. Nyilván ismerik azt a helyzetet, amikor egy társaság hangos, vidám csevegésbe merül, és hirtelen, valamilyen érthetetlen oknál fogva beáll a csend. Nos, mi magyarok így szólunk ilyenkor: Angyal szállt el felettünk. Az oroszok ellenben a következőt mondják ugyanebben a helyzetben: Valahol rendőr született…
Igazán nem szeretnék okoskodónak tűnni, de azért… Azért mégiscsak benne van az örök muzsiksors ebben a szólásban, nem igaz?
Mindez persze kicsit sem vigasztaló most minekünk.
Mi most legfeljebb azon töprenghetünk, vajon melyik közmondásunk, szólásunk fejezné ki a legjobban jelenlegi helyzetünket meg a néplelket.
Mondjuk az, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát?
Nem, ez semmiképpen sem. Mert ez a közmondásunk azt akarja elmondani, hogy aki hazudik, az lebukik, és a lebukás után nem marad el a büntetés. Nos, ez a réges-régi népi bölcsességünk csődöt mondott. Ma az a helyzet minálunk, hogy a hazug ember ugyan lebukik, de ez cseppet sem változtat korábbi helyzetén. Sőt, azt is megéltük, hogy a hazug embert a társadalom magas értelmisége veszi védelmébe, ugyanis a magas értelmiség foglya önmaga hazugságának. (Soha még ilyen aljas és hazug értelmisége nem volt Magyarországnak, mint most, tisztelet a kivételnek…)
Ez a közmondás tehát nem használható.
Ez mindenképpen fontos tanulsága az elmúlt egy esztendőnek.
Erre a sánta kutyás közmondásunkra hajaz némiképpen a következő: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Talán már első látásra is nyilvánvaló, hogy ez nagyjából a kereszténység felvételével egyidős mondás, hiszen ott lapul mögötte a Biblia igéje: Kard által vész, ki kardot ragad. S emellett persze az, hogy az ártó szándék visszájára fordul, és aki ártani akar felebarátjának, az bizony alaposan megbánja.
A mindennapi tapasztalat éppen ennek ellenkezőjét igazolja a mai Magyarországon.
A mindennapi tapasztalat szerint az az ártány, aki hazudott, aki ártó szándékkal veselkedett neki felebarátainak, az nem esett a saját vermébe, sőt… Mindenki ott csücsül a veremben, a hazug, a gonosz pedig még mindig dölyfösen néz, és vigyorog.
Próbálkozhatunk még azzal, hogy sok lúd disznót győz – de nem fogunk messzire jutni így sem.
Most ugyanis úgy tűnik, nincs az a sok lúd, amelyik győzné ezt az egy disznót. (Disznó persze van több is, hadd ne soroljak neveket, ám az az egy a lényeg. A legnagyobb, legkártékonyabb disznó…)
Egy pillanatra felötlik még ez is: fejétől bűzlik a hal; igen ám, csakhogy ez szoros összefüggést mutat az elsővel, azzal a sánta kutyával. Hát persze, hogy a fejétől. Tudja ezt mindenki. De senkit nem érdekel.
Talán azért nem érdekel ez senkit, mert a Kádár kori mocsárban ért a csúcsra az a mondásunk, miszerint: Kaparj, kurta, neked is jut!
Félek, ilyesféle szólást nem fogunk találni más népeknél. Ez a szólás ugyanis az immoralitás maga. Ez a szólás a velünk élő közelmúlt. A kádári alku. A kussolj, ne pofázz, és cserébe lesz pörkölt meg kirántott hús rizsával. Kaparj kurta, neked is jut! – és már haza is lopták a gyárból a kiszuperált Ikarus buszt. Odakerült a kiszuperált Ikarus busz a nadrágszíjparcellára, az M7-es mellé. Anyu horgolt az ablakára csipkefirhangot, Apu meg félig beásta a földbe a használt autógumi külsőket, és befestette mindet vidám sárgára meg pirosra. Kaparj kurta, neked is jut! Hát, jutott… Az összes környező országban, a többi, nem vidám kommunista barakkban meg fáztak és éheztek. Mi gömbölyödtünk, szépen híztunk. Márait nem olvastunk – nem volt szabad –, pedig ő figyelmeztethetett volna. Ő megírta, hogy „ha egy férfi negyvenéves kora körül hirtelen elhízik, az a szellemi korrupció jele”; elhíztunk. Ez az ország elhízott. A környéken nem híztak. Viszont nem adták el a lelküket. Mi eladtuk. Kapartunk, és lett. Ezért mindegy, hogy a fejétől. Na és? Hadd legyen büdös. Örök kis alkuk, örök, mocskos kompromisszumok népe lettünk: hadd lopjon a győzhetetlen disznó milliárdokat, ha mi itt lent lophatunk valamicskét. Kültelki surmók egyik legfőbb érve: hadd maradjanak ezek, hiszen ezek már loptak eleget. Istenem…
Hát persze, hogy innen már csak egy ugrás Berzsenyi Dániel. (Ebbe fogok majd egy napon beleőrülni. Hogy még mindig érdekel Berzsenyi…)
Szóval, Berzsenyi. A niklai remete. Fogta magát ez a remete, és papírra vetette a következő gondolatot:
„Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.”
No most, akkor úgy általánosságban, van-e bármi értelme még ennek a Berzsenyinek ebben a mai világban? S még konkrétabban: van-e értelme Berzsenyinek ez után az egy esztendő után?
Első látásra, az ösztön démoni erejének engedve kézenfekvő a válasz, ami egy kétségbeesett, vad üvöltés is egyben. Nincsen Berzsenyinek értelme semmi sem. Hogyan is lehetne, ha az ország miniszterelnöke egy cégéres gazember? Ha ugyanazok kormányoznak, akiknek amúgy börtönben lenne a helyük, ha tizenhét évvel ezelőtt nem vagyunk olyan mulyák, olyan önsorsrontásig jók és megbocsátók – olyan nagyon és végtelenül naivak. Olyan hülyék…
Mit számít Berzsenyi, ha egyszer egy ilyen év után ezek még mindig a helyükön vannak.
Mit számít Berzsenyi, amikor lényegében polgárháború van az országban. Az van.
Mit számít bármi is ott, ahol a hatalom lop el mindent, ami nincs lecsavarozva.
Mit számít Berzsenyi, ha egyszer dobra verik a Nemzeti Színházat… Ahol bezárják a svábhegyi gyermekszanatóriumot, és az az egyik indok, hogy az „asztmásoknak nem jó levegőre van szükségük”; mit számít bármi, ha be lehet záratni az elmegyógyintézetet, csak úgy… És a bezárás után egy huszadrangú csinovnyik megtiltja az ott dolgozó professzoroknak és egyéb alkalmazottaknak, hogy nyilatkozzanak. És tudják-e, hogy nem a huszadrangú csinovnyik az érdekes ebben a történetben? Ő az, ami. Az az érdekes, hogy a megalázott és megnyomorított orvosok és egyéb egészségügyi alkalmazottak hallgatnak. Mert félnek.
Tizenhét évvel az első szabad választás után (soha többé nem írom le és nem mondom ki azt, hogy rendszerváltás) félnek az emberek. Az igazi fehérgalléros bűnözőktől. A jól szabott öltönyöktől. Az egykori KISZ KB-tól. A szegedi egyetem egykori aljas kis besúgóitól, akik feladták diáktársaikat, aztán sorban álltak a kasszánál, és kaptak soron kívül Zsigulit.
Utána meg kaptak soron kívül egy egész országot – de az már a mi bűnünk. És ez a bűnünk nem fog soha elévülni.
Mit számít Berzsenyi, mit számít ezeregyszáz esztendőnyi történelem ott, ahol a „demokrácia” titkosszolgálata újságírókat vegzál? Ahol a „demokrácia” rendőrsége ronggyá veri az embereket egy engedélyezett ellenzéki demonstráció után? Ahol a „demokrácia” rendőrsége cigarettát csempész, embert rabol, kirabolt bankfiókból lop, betörni jár, és fiatal nőket erőszakol meg az éjszakában?
Tudom én, már hogyne tudnám, nem szabad általánosítani. Csak tudják, ha akadt volna például tavaly október 23-án egy rendőr, nem több, csak egyetlenegy, aki felállt volna, és azt mondta volna: én ezt nem csinálom… De hát, nem akadt… Csupa-csupa gyáva akadt csak. Ütötték-verték a védtelen embereket, aztán pedig kussoltak, és védték a mundér becsületét. „Becsületét” – ugyan… Ott tart ma ez a becsület, hogyha megállítják önöket és igazoltatják, kérdezzék meg bátran, mindjárt az elején: meg leszek verve, vagy meg leszek b…va? Ez most helyénvaló kérdés, ugyanis…
Tudják, mi ennek az elmúlt egy esztendőnek a veleje? Ahogy az az öt rendőr, akik megerőszakolták a lányt, még elkísérték utána haza, és elvették a pénzét. No, ilyet még nem nagyon látott a világ, azt hiszem. Elvitték haza, hogy elvegyék a pénzét is. „Gondoljátok meg, proletárok…”
Tudják, mi ennek az elmúlt egy esztendőnek a veleje? Az, amit az első mottóban idéztem: „Térdelj, és sz…jál!”
Ennél tökéletesebben még soha senki nem foglalta össze a Gyurcsány-kormány titkos programját. Félek, ezt a rendőrállatot, aki kimondta ezeket a szavakat, igazából államtitoksértés miatt fogják elítélni.
Van-e még értelme bárminek egy ilyen év után?
„Méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet.” Itt és most. Jelen időben, folyamatosan. Leül az ember este, odahaza, és mindennap elmondhatná Hamlet monológját a sötétségnek, az üresedő léleknek.
Mi itt nem hisszük el, hogy ez lehetséges.
Ők ott nem hiszik el, hogy egyszer fellázadunk mégis.
Ebből a kétféle hitből kétféle gyalázat lett mostanra. Az egyik a mi kétségbeesett frusztráltságunk.
A másik az ő vérlázító cinizmusuk.
Ebbe a kettőbe így együtt nagyon nagy baj van elrejtve. Ez a kettő már nem feloldható.
És nem vagyok meggyőződve róla, hogy törekedni kéne még bármiféle feloldásra.
Az a cseh közmondás ott az elején, az egy nagyon-nagyon közkeletű, a csehek által naponta többször elmondott közmondás. Így szól magyarul:
„Muszáj rendnek lenni, mondta a nagymama, és berúgta a szart az ágy alá.”
No, ez nemcsak a csodálatos cseh humorról árulkodik, de nekünk is sokat segít. Az elmúlt egy év alatt ugyanis tele lett az ágy alatt minden.
Muszáj lesz takarítani.
Tizenhét éve kellett volna, de elblicceltük. A mi bűnünk. El nem évülő, de levezekelhető. Konok elszánással. Takarítással. Gyerünk. Muszáj lesz nekifogni – és tudjátok, miért? Azért, mert Gyurcsány Ferenc két nappal ezelőtt ezt találta mondani az ATV-ben, az őt ájultan szerető Friderikusz Sándornak: „Hazudtunk az elmúlt 16 évben, mondtam Őszödön.”
Ehhez képest Őszödön a következőket mondta:
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”
Gyurcsány Ferenc csak hazudni tud. Nem tud nem hazudni. És ha nem fogunk takarítani, az ágy alól is, akkor meg is teheti.
Most van egy esztendeje éppen, hogy ez a cégéres gazember elmondta hírhedt őszödi beszédét.
Egy év kellett hozzá, hogy az őbeléje szerelmes Friderikusznak azt mondja, „hazudtunk az elmúlt 16 évben, mondtam Őszödön”.
És ha nem takarítunk, akkor már ez fog rögzülni. A cégéres gazember tudja, hogy ha eleget hazudik, akkor a hazugság győzni fog.
Takarítsuk el őket az ágy alól. Mindet. Másként egy szép napon azon kapjuk majd magunkat, hogyha egy társaságban hirtelen beáll a csend, így szólunk: valahol rendőr született…
origo.hu
Hétszázötven kilométeren védekezik az ország az árvíz ellen
