Az IMF 2015 áprilisában adta ki a Magyarországról készített legfrissebb jelentését, amely a január 21–30. közötti látogatás tapasztalatai alapján készült. A dokumentum újdonsága, hogy azoknál a témáknál, amelyeknél az IMF a kormányszakértőktől eltérően ítélte meg a helyzetet, a hazai véleményt is olvashatjuk. A jelentés hangneme objektív, szakmai. Középpontjában az a gondolat áll, hogyan lehet a beindult pozitív folyamatokat továbbvinni, a gazdasági növekedést és a versenyképességet erősíteni. Ugyanis bár a gazdasági növekedésünk 2014-ben kimagasló, 3,5 százalékos volt, de ennek egyrészt sok egyedi oka van – mint például a kiemelkedően magas összegben lehívott és elköltött EU-s pályázati pénz –, másrészt még mindig nem sikerült elérnünk a válság előtti GDP-szintet, ami régiós összehasonlításban rossz eredmény. Versenyképességünk pedig a nemzetközi elemzések tükrében a gazdasági eredmények ellenére romlik, aminek elsősorban társadalmi és kormányzáshatékonysági okai vannak.
Az eredmények között kiemeli az IMF a költségvetési hiány tervezettnél is alacsonyabb szintjét, a lassan bár, de csökkenő államadósságot, a bővülő foglalkoztatást és csökkenő munkanélküliséget, valamint az alacsony inflációt. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a magyar gazdaság továbbra is sérülékeny, és ennek nemcsak külső, hanem belső okai is vannak. A legfontosabb ezek között a még mindig magas államadósság, illetve külső adósság. Ez utóbbi azt méri, hogy a teljes adósságállomány – állami, magán- és céges együtt – mennyire függ külső finanszírozástól. Külső adósságunk 2014-ben a GDP 116 százalékát tette ki, magyarul a teljes 2014-ben megtermelt új érték nem lenne elég a kifizetésére. Bár folyamatosan nő a hazai intézmények és magánszemélyek államkötvény-vásárlása, az elemzők szerint mégis – a jelenlegi helyzet alapján – 2015-ben a GDP 21 százalékának megfelelő külső forrásra lesz szükség az adósság finanszírozásához.
Az adósságállomány csökkentését segítené a magasabb gazdasági növekedés, ahhoz pedig a versenyképesség javulására lenne szükség. Ezzel egyébként a nemzetközi és a hazai elemzők többsége is egyetért.
De mi rontja jelenleg a versenyképesség javulásának esélyeit? Egyrészt az, hogy a költségvetési hiány elvárt szint alatt tartása miatt kevés pénz jut a humánvagyon megerősítésére, ami nélkül viszont nem lehet versenyképesség-javulás. Másrészt a rendelkezésre álló pénzek elköltése nem elég takarékos, nem elég hatékony. Magyarország az OECD-országok szintje alatt fordít oktatásra és egészségügyre. Vannak azonban más országok is, amelyek GDP-jük arányában hozzánk hasonló mértékben költenek e két területre, mégis jobb eredményeket érnek el. Az IMF szerint ennek az okát a hatékonyabb és takarékosabb gazdálkodásban kell keresni. A versenyképesség javulását gátolja továbbá az alacsony szintű értékteremtés és a szintén alacsony szintű diverzifikáltság. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem „színes” a magyar gazdaság: van benne egy uralkodó ágazat, a járműgyártás, és annak beszállítói. A többi ágazat ehhez képest gyenge. Ezen leginkább a kisvállalkozói szektor megerősödése segíthetne. Az alacsony szintű értékteremtés pedig azt jelenti, hogy a nálunk folyó munkák többsége összeszerelés. A nagyobb hozzáadott értéket előállító innováció, marketing, értékesítés és szolgáltatás a külföldi cégek esetében otthon, az anyaországban zajlik. Ez egyben meghatározza a bérszintet is, mivel az értékteremtés során az összeszerelést fizetik legkevésbé. Az alacsony bér kisebb adóbevételt jelent, az pedig kevesebb forrást az adósságtörlesztésre és a beruházásokra. Az alacsonyabb értékteremtés rontja továbbá a termelékenységnövelés esélyeit is, ami szintén gátolja a versenyképesség javulását. Ez utóbbit, s vele a gazdasági növekedés erősítését ezért a gazdaságpolitika rövid távú, a makromutatókra – GDP, hiány, infláció – összpontosító sikeres lépései mellett a hosszabb távú fejlődést is biztosító cselekedetek felé kellene fordítani – javasolja az IMF.
Hasonló véleményt olvashattunk az EU legutóbbi, rólunk készült országtanulmányában is. A legfontosabb teendők a versenyképesség javítása érdekében tehát a gazdasági szerkezet gazdagítása, ezen belül a kisvállalkozások szerepének növelése, az itt folyó tevékenységek esetén az összeszereléstől a nagyobb értékteremtés felé való elmozdulás, azaz több innováció, nagyobb tudást is igénylő munkahelyek létesítése, és általában a termelékenység növelése. Mindehhez viszont szükség van a humánvagyon erősítésére: nagyobb tudásra, jobb egészségre. A nagyobb tudásszinthez elsősorban a továbbképzés elterjesztése sürgető. Magyarország az EU-lista végén van a felnőttek folyamatos továbbképzése tekintetében. A 25–64 éves korosztály körülbelül 3 százaléka vesz részt valamilyen továbbképzésben. Ez az érték Csehországban 11,4, Észtországban 12, Szlovákiában 15,9 százalék. Pedig ez rontja nálunk a termelékenység javításának esélyeit. Az IMF rámutat arra is, hogy bár az exporttevékenység bővül, az azonban elsősorban a külföldi cégek, közülük is – mint említettük – a járműágazat teljesítményének köszönhető. A magyar gazdaság exportpiaci részesedése azonban 2008 óta régiós összehasonlításban stagnál. Ennek az oka éppen az, hogy nincs elegendő magas minőségű, nagy hozzáadott értéket tartalmazó, külföldön is jól eladható termék. Ezért is kell javítani a gazdaság ágazatainak fejlesztését, növelni a nagy hozzáadott értéket előállító tevékenységek arányát, támogatni a kisvállalkozásokat és az innovációt.
Van azonban egy további versenyképesség-javítási lehetőség is, amelyre az IMF-tanulmányon kívül valamennyi versenyképesség-elemző intézet rámutat: ez az üzleti környezet vállalkozóbarátabbá tétele. Magyarán ez csökkenő bürokráciát és korrupciót, átlátható kormányzati döntéshozatalt és hatékonyabb megvalósítást, továbbá a kiszámíthatóság növelését, az egyedi és nem rendszerszintű döntések számának csökkentését jelenti.
Összefoglalva: Magyarországnak a jelenlegi jó makromutatók fenntarthatósága érdekében a gazdasági szerkezet minőségének javítására, tudástartalmának növelésére és a humánvagyon gazdagítására kell helyeznie a hangsúlyt. Továbbá jelentősen javítania kell az üzleti környezetet, különösen a kisvállalkozások miatt, mivel gyakran nemcsak a termék- vagy a piachiány, de az exportálással járó bürokrácia is gátolja a kis cégek nemzetközi szerepvállalását. A versenyképesség javulása nélkül az adósságszint jelentős csökkenésére nincs esélyünk. Az IMF előrejelzései szerint az adósság – érdemi versenyképesség-javulás nélkül – csak 2022-re csökkenhet 60 százalék alá. Ez pedig folyamatosan jelentős erőforrás-kivonást jelent, ami maga is gátolja a fejlődést. Az IMF-delegációnak és a magyar kormány szakértőinek a véleménye három ponton tért el erősebben egymástól: a foglalkoztatás, az adórendszer és az állami szerepvállalás témájában. Az IMF nem ért egyet a közmunkaprogram kiterjesztésével. Szerinte az embereket inkább a piaci munkavállalás felé kellene irányítani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy egyrészt legyenek további munkahelyek, másrészt a munkanélkülieknek legyen olyan szaktudása, amellyel el tudnak helyezkedni. Utóbbihoz jelentős át- és továbbképzésre van szükség, amely hosszabb időt vesz igénybe. Javasolják továbbá az IMF szakértői a nők korai nyugdíjazásának beszüntetését. Azonban ezt is gátolja például a munkalehetőségek hiánya. Jobbnak találnák továbbá a progresszív, mint az egysávos személyi adókulcsot a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A kormányszakértők a teljes adórendszer újragondolását és egyszerűsítését, illetve újabb adócsökkentések bevezetését tartják jó megoldásnak.
Végül a növekvő állami szerepvállalást az IMF-szakértők az üzleti szféra korlátozásaként értelmezik. A kormányszakértők a bankállamosítások kapcsán azt hangsúlyozták, hogy azzal az egész bankrendszer működési hatékonyságát kívánják javítani, az energiaszektorban a hatékonyabb működés miatti alacsonyabb árakkal az ipari fogyasztók versenyképességét, a lakosságnál pedig a vásárlóerő bővülését szeretnék elérni, amelytől a gazdasági növekedés fellendülését várják.
A szerző egyetemi tanár.
