Árpád-házi gén és északi boldogság

Az is érdekes, hogy honnan jövünk, de az igazán fontos az, hogy merre megyünk

A nemzetközi statisztikák látványosan igazolják a finn út fölényét a török megoldásokkal szemben. Míg Törökországban – akárcsak hazánkban – a születéskor várható élettartam napjainkban alig 75 év körül mozog, addig Európán belül Finnország büszkélkedhet az egyik legmagasabb mutatóval: 81 évvel. Hasonló a helyzet a gazdasági fejlettséget – ha nem is a legpontosabban, mindenesetre nemzetközileg elfogadottan – mérő egy főre eső GDP-vel is. Ez Törökország esetében körülbelül 27 ezer dollár volt 2017-ben, hazánkban 30 ezer, Finnországban Európán belül az egyik legmagasabb, mintegy 46 ezer dollár.

Ezek ugyan nem mondanak sokat a boldogságról, mert a pénz nem boldogít. De mindezt még ki lehet egészíteni azzal is, hogy az ENSZ fenntartható fejlődést vizsgáló hálózatának (Sustainable Development Solutions Network) jelentése szerint Finnország a világ egyik legboldogabb országa, míg hazánk csak a 69. helyen áll a vizsgált 156-ból. Törökország valahol a 70. hely környékén mozgott az elmúlt években ugyanezen a listán. Ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy a nemzetközi korrupciós listán Finnország a világ legkevésbé érintett országai közé tartozik, Új-Zélanddal, illetve több skandináv állammal és Svájccal egyetemben. Magyarország valahol a középmezőny vége felé található, a 190 országot vizsgáló Transparency International rangsorában pedig a 67. helyen. Törökország a 81. ebben a felsorolásban. A törökök tehát jelenleg mind az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mind a várható élettartam, mind a korrupció mértékét tekintve kicsivel rosszabbul teljesítenek hazánknál, míg Finnország Európa, sőt a világ élvonalában található. Ki is lehet akkor számunkra példa?

Ezek után nem kérdés, hogy melyik országot kellene inkább mintaként kezelni: a gyorsan fejlődő, példásan demokratikus, 21. századi Finnországot, vagy a napjainkban egyre inkább az iszlám fundamentalizmus felé kacsingató, esetenként diktatórikus, az európai átlagnál korruptabb Törökországot? Ebből a szempontból legfeljebb a történet- vagy a nyelvtudomány számára lehet érdekes, hogy a magyarok a múltban a finnugorokkal, a törökökkel vagy az avarokkal keveredtek-e inkább, és hogy mely idegen nyelvek mennyire határozták meg a miénk alakulását. De mindannyiunk számára sokkal érdekesebb a jövő. Az, hogy merre akarunk haladni.

Mindezek fényében annyit mindenképpen megkockáztathatunk: finnek lenni alighanem kellemesebb, mint töröknek. Woody Allen után szabadon hozzátehetjük, hogy „már csak anyagi szempontból is”. De talán a boldogságfaktort tekintve szintén.