Az alkoholfogyasztás és a szexualitáshoz kapcsolódó kényszerek kialakulása pedig nyilvánvalóan olyan tettekre indíthatják az embert, amiket nemigen választana tudatosan. Szabadságunk tehát nevelésre szorul. Nem maradhat meg dacos, kamaszos állapotban.
Az igazi, minőségi, felnőtt szabadság az ember végleges önmeghatározása, amikor egy jól átgondolt és stabil értékrenden alapuló életcél eléréséért állunk sorompóba és mozgósítjuk erőinket.
A szabadság végső soron az, hogy eldöntöm, ki akarok lenni, és nem engedem, hogy elsodorjanak az események, eluralkodjanak rajtam hirtelen támadt vágyaim. Szívünk mélyén mindnyájan erre a lehorgonyzottságra, a jóért vállalt önkorlátozásból fakadó, valódi szabadság nyújtotta biztonságérzetre és nyugalomra vágyunk.
Ennek elérése azonban számtalan lemondást követel tőlünk. Sokszor kell látszólag feladnunk a szabadságunkat. Hányszor kell példának okáért egy becsületességre törekvő embernek a kis hazugságok nyújtotta kibúvók, könnyebbségek kínálta szabadságot elutasítania. A valódi szabadság nem sekélyes, kőkemény fegyelmet kíván.
Ennek a szabadságnak a példáját adta Jézus Krisztus a húsvéti eseményekben. Az ő egész élete – saját szabad döntése révén – a másokért való létezés volt. „Odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem” – olvassuk Jézus szavait János evangéliumában.
Az igazi felnőtt szabadságnak ez a döbbenetes példája lehet minden jóakaratú – hívő vagy akár ateista – ember számára húsvét ünnepének üzenete.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!