A Strache-ügy az őszi osztrák nagykoalíciót készítette elő

A Strache-botrány kirobbantásának operatív célja kétirányú volt. Megpróbálták lejáratni az osztrák közvélemény szemében a Szabadságpártot és az általuk képviselt irányvonalat.

Bécs, 2019. május 27. Sebastian Kurz osztrák kancellár a parlament rendkívüli ülésén a bécsi Hofburgban 2019. május 27-én. Az osztrák parlament ezen a napon megvonta a bizalmat Kurz kormányától. MTI/EPA/Christian Bruna Fotó: Christian Bruna

Csakhogy miként az életben oly gyakran, az ő esetében is igazolódott, hogy a politikai tehetség élettapasztalat nélkül bármikor vezethet hibás döntéshez, ami nem kívánt következményekkel jár. A kialakult osztrák belpolitikai válság lehetőséget adott arra, ami az exkancellár mögöttes erőinek célja is, hogy a Szabadságpárt kizárásával ismét legyen esély a volt nagykoalíció létrejöttére, vagyis a néppárt és a szocialisták együttműködésére, közös kormányzásukra, ami nyilvánvalóan az őszi rendkívüli parlamenti választást követően meg is történik. A Strache-botrány kirobbantásának operatív célja kétirányú volt. Megpróbálták lejáratni az osztrák közvélemény szemében a Szabadságpártot és az általuk képviselt irányvonalat, úgymint „Európa az európaiaké, a migrációt meg kell állítani, a nemzetek Európája a követendő irány” stb. De a meggondolatlanul felmondott koalíciós megállapodás következménye történetesen nem zárult le a kormányválság kirobbantásával.

A tapasztalatlan Kurz nem érzékelte a másodszándékot, amikor engedte magát rábeszélni, hogy egy héttel az uniós választás előtt zárja ki a Szabadságpártot a kormányból, mert ezzel saját uniós szintű ambícióit is lehetetlen helyzetbe lavírozta. Hiszen az elmúlt hónapokban látható volt, hogy Sebastian Kurz saját magát szeretné Angela Merkel utódjául látni, már ami az erős ember szerepét jelenti az Európai Unión belül. Természetesen erre mások, például Macron francia elnök is pályáztak, és a mai napig ambicionálják a pozíciót.

A dolog érdekessége, hogy Macront és Kurzot ugyanazok a háttérhatalmasságok támogatják, csak más és más paravánt helyezve eléjük. A döntő pillanatban pedig kiderült, hogy ez a bizonyos erőtér a macroni utat választotta, és ezért hozták lehetetlen helyzetbe a fiatal osztrák politikust. Ezzel kívánták hangsúlyozni igazi szándékukat, vagyis erőteljesen jelezték, hogy a populistább irányt csak az uniós választások lezárulásáig engedélyezték. Fel kell tehát készülni arra, hogy Ausztria nem lesz partnere azon európai országoknak, amelyek a nemzetállamok uniójában érdekeltek.

A történtek nem csak Ausztria számára kell hogy tanulságul szolgáljanak. Ellenkezőleg, mindenkinek el kell gondolkozni azon, szabad-e a belső erőterének egységét feláldozni egyéni politikai ambíciói érdekében. A túlértékelt lehetőség sohasem vezet el a célig, viszont óriási károkkal jár egy korrekt és a többség érdekeit képviselő eszme elérésének egyébként sem könnyű útján. Mindebből az következik, hogy a folyamatos kampány és stressz erőltetése helyett időnként a higgadt számvetés, valamint a belső sorok és viszonyok rendezése fontosabb, mint a látványos, bár bizonytalan kimenettel rendelkező akcióterv. Mert a megfontoltság vezethet ahhoz, hogy az ellenségem gyengesége az én erőm legyen.

A szerző titkosszolgálati szakértő