Czeglédy Csaba – ez a név és a mögötte álló visszaeső bűnöző nem önmagában érdekes, hanem mint a baloldali politika és politikusok, a balliberális média és az igazságszolgáltatás (inkább jogszolgáltatás) összefonódásának, elvtelenségének, bűnpártolásának és bűnleplezésének állatorvosi lova. Egyszer-smind kiviláglik a Czeglédy-ügyből az is, hogy ha valaki befolyásolja a bíróságokat, akkor az nem a kormány és a jelenlegi kormánypártok, bárhogy is hisztériázzon ez ügyben a baloldal – tegyük mindjárt hozzá: igazi farizeus módjára.
Czeglédy az, ami: egy visszaeső bűnöző. S hogy mindeddig megúszhatta a börtönt, az kizárólag a politikának (Gyurcsányékhoz és a baloldalhoz fűződő, nyilvánvalóan nem érdek nélküli kapcsolatának), valamint a bíróság(ok) hozzáállásának köszönhető.
Lássuk akkor Czeglédy Csaba életútját, elkövetésről elkövetésre, büntetőeljárásról büntetőeljárásra, felfüggesztettről felfüggesztettre, megúszásról megúszásra. Érdekes, vérlázító és fölöttébb tanulságos história ez!
Czeglédy 16 évesen lépett be az MSZP-be (!), majd egyetemista korában kezdett el diákmunka-szervezéssel foglalkozni. Közben el nem múló vágya volt, hogy médiaguru is legyen, megalapította a Nyugat.hu portált (ma a DK és Gyurcsány legelvakultabb, leggusztustalanabb kiszolgálója), és maga alá gyűrte a SzóKöz Rádiót is.
Fő műve azonban, hogy az elsők között alapított diákszövetkezetet: az Orlay Szakközépiskola Rébusz Iskolaszövetkezetnek 2000-ig elnöke volt, ám ez majdnem a veszte lett – de csak majdnem. De nézzük előbb, hogyan is működtek anno ezek a diákszövetkezetek, idézzük fel a PestiSrácok 2017. szeptember 28-án megjelent tényfeltáró cikkét:
„Az iskola mellett a 90-es években egyre többen vállaltak munkát, hogy finanszírozni tudják a tanulmányaikat, többek között az MSZP–SZDSZ-kormányzat által bevezetett tandíjat. A diákoknak olyan munkalehetőségekre volt szükségük, ami rugalmasan alakítható iskolai kötelezettségeikhez, és valamilyen garanciát is nyújt arra, hogy kifizetik. Az iskolaszövetkezet lényege, hogy egy minimális, általában ezer forint tagdíjért – amit a kilépéskor visszakap – taggá válik, ezért cserébe a szövetkezet partnercégei által kínált munkalehetőségek közül szabadon választhat. A cégek az időszakos többletmunkára a szövetkezeteknek adják le az igényüket. Kezdetekkor, a 90-es években 300-500 forint volt az órabér egy diák után. A szövetkezeti modell szerint a nettó árbevétel minimum 85 százalékát diáktagok kifizetésére kellene fordítani és csak 15 százalék lehet a működtetés fedezete. A diákmunkát illető közterhek: áfa, társasági adó, iparűzési adó, szja.