Tarlósra van szükségük a budapestieknek

Tarlós Istvánnak egyáltalán nincs szégyellnivalója. Legkevésbé a Horn Gábor-féléktől, aki kimondja, hogy szándékosan ártani akar neki. Éppúgy, mint az SZDSZ mai utódai: a DK-sok, a momentumosok.

A városvezető ismertette, hogy a következő időszakban milyen fejlesztésekre készülnek Budapesten Fotó: Kurucz Árpád

Ha Tarlós Istvánnak ilyen óriási horderejű kérdésekben nincs takargatnivalója, akkor miért lenne éppen az egykori SZDSZ-es tagsága ügyében? Olyannyira nincs, hogy kérdés nélkül éppen ő hozta szóba ezt a témát egy minapi rádióinterjúban, jelezve, hogy bármilyen, akár kényesnek látszó kérdésnek is nyugodt lelkiismerettel áll elébe, mert abban a helyzetben sem viselkedett másként, mint ahogy egy keresztény szellemiségű, vallásos polgári családból származó embernek viselkednie kell. Így fogalmazott: „Valamikor az SZDSZ-ben kezdtem el politizálni, ez 1994 nyaráig tartott, amikor a kommunizmusellenességet szimuláló SZDSZ végérvényesen elárulta a rendszerváltozást.”

Ez bizony nagyon is így volt. Abban a korban vagyok, amikor az ember már felnőtt fejjel megélte, miként hülyítette a társadalmat a legkeményebb antikommunista jelszavakat harsogva a szabad madaras párt. Zene volt ez a magyarok füleinek, mert mindenki epekedve várta a rendszerváltást, az antikommunizmust, s egyáltalán nem volt könnyű különbséget tenni az Antall-féle, magát nyugodt erőnek megjelölő MDF vagy a harsány antikommunista SZDSZ között. Ha az SZDSZ a választás után szégyenszemre néhány hónappal már nem taxisblokádot szervezett volna a polgári kormány ellen, és 1994-ben nem alkotott volna koalíciót a korábban legfőbb ellenségének színlelt kommunista Horn Gyulával, akkor a nemzeti erők több mint nyolcvanszázalékos aránnyal nyerték volna meg a választást és négyötödös többséggel kezdhettek volna hozzá a rendszerváltás végrehajtásához. Ez azonban éppen az SZDSZ áruló politikáján bukott meg, megdöbbentve a rászedett Tarlóssal együtt a fél országot.

Amint ezt a mai főpolgármester észlelte, huszonöt évvel ezelőtt, azonnal kilépett az SZDSZ-ből, s a másik oldalra állt. Ezt főpolgármesteri, korábban polgármesteri tevékenysége fényesen igazolja. Egyáltalán nincs tehát szégyellnivalója e jóhiszemű politikai lépés miatt, hiszen országos átverés áldozata lett.

Sokkal inkább elítélendők azok, akik ezt az otromba trükköt kitervelték és megvalósították. Köztük Horn Gábor, aki a Gyurcsány-kormányban is az utolsó töltényig harcolt. Akinek – takargatva korábbi bűneiket – mind a mai napig van bőr a képén a tévében osztani az észt, miközben elloptak a valódi rendszerváltozásra áhítozó generációk életéből húsz évet. Tarlós Istvánnak tehát egyáltalán nincs szégyellnivalója. Legkevésbé a Horn Gábor-féléktől, aki kimondja, hogy szándékosan ártani akar neki. Éppúgy, mint az SZDSZ mai utódai: a DK-sok, a momentumosok.

Nekünk, budapestieknek viszont szükségünk van Tarlós Istvánra. Megérdemeljük őt, ő pedig a választók bizalmát.

A szerző újságíró