A Földről, amelyen élünk és amit kölcsönkaptunk itteni tartózkodásunk idejére, jó néhány kitűnő fotográfia készült. A világűrből természetesen. Onnan jól látszik, hogy milyen szép kék. Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek a képek azonkívül, hogy persze lélegzetelállítók, valahogy meghatók is egyben. Pont olyanok, mint amikor az ember lefényképezi az otthonát.
Naná, hiszen éppen ez történik. Milyen törékeny, tesszük még hozzá esetleg egy jókora közhely felhasználásával, aztán mintha mi sem történt volna, pusztítjuk tovább, ahogyan az a rajta élő legintelligensebb lénytől a legjobb tudása szerint telik.
Az egyik leghíresebb fotó erről a csudás kis bolygóról majdnem napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1990. február 14-én készült, a fényképész a Voyager–1 űrszonda volt, és a Pale Blue Dot, azaz a Halványkék pötty címet kapta.
A mű egyébként Carl Sagan nevéhez kapcsolható, neki támadt ugyanis az az ötlete, hogy az űrszonda készítsen fényképfelvételt a Földről, amint eléri a legelőnyösebbnek tűnő pontot a Naprendszer szélén. A Föld és az űrszonda közötti távolság ekkor úgy nagyjából hatmilliárd kilométer volt. Katt. És máris látszik a felfoghatatlan. Na jó, egy halványkék pötty egy szemcsés valamiben. Ami mostantól egy kicsit élénkebb valami, tekintve, hogy az évforduló kapcsán Kevin Gill, a NASA mérnöke feljavította egy kicsit a képet, gondosan ügyelve persze a legapróbb részletre is.
De mi maradjunk még egy kicsit Carl Sagannál! Az utolsó polihisztorok egyike. A teljesség igénye nélkül: csillagász, planetológus, asztrobiológus, békeaktivista, asztrofizikus, regény- és forgatókönyvíró, egyetemi oktató és megszállott, briliáns ismeretterjesztő. Kozmosz című televíziós sorozata felejthetetlen, ugyanis tényleg lehozta nekünk a csillagokat az égről, hogy a földi halandók is megértsék, mibe keveredtek.
Részt vett az Apollo-program űrhajósainak felkészítésében és a Naprendszer felfedezését célzó űrszondás repülések előkészítésében. Az ő ötlete volt, hogy a Naprendszert elhagyó szondák megfejthető földi üzeneteket vigyenek magukkal arra az esetre, ha az igazság tényleg odaát lenne.