Ma ismét Lenin-szobrot avatnak, méghozzá a polgári demokrácia egyik mintaállamában, Németországban, de hogy még szebb legyen a dolog, nem a kommunista múltú Kelet-Németországban (a valahai NDK-ban), hanem a háború után mindig is demokráciában élő Nyugat-Németország városában, a Ruhr-vidéki Gelsenkirchenben.
Igen, igen, azok a szép kommunista hagyományok! Az a csodás osztályharc, amikor a nemes cél a burzsoázia, a „gazdagok” meggyilkolása volt. Hiszen már maga Karl Marx, a kommunizmus alapító atyja is kifejtette A gothai program kritikájában, hogy a csodálatos kommunizmus eljövetelét diktatúra előzi meg, s ez alapot adott minden kommunista terrorhoz és tömeggyilkossághoz. Lenin pedig az Állam és forradalom című munkájában leszögezte, hogy a világforradalmat nem lehet erőszak nélkül megvalósítani. De a legnagyobb elvtárs nem állt meg félúton. A Kommün tanulságai című munkájában azt írta, hogy „vannak idők, amikor a proletariátus érdeke az ellenségeinek legkegyetlenebb megsemmisítését követeli nyílt fegyveres összecsapásokban”.
2018-ban Trierben, Marx szülőhelyén Marx-szobrot avattak, ott maga Jean-Claude Juncker tartott beszédet, méltatva a kitűnő gondolkodót. 2020. március 14-én pedig egy 2,5 méter magas Lenin-szobrot avatnak Gelsenkirchenben, hiába tiltakozott a városvezetés Németország Marxista–Leninista Pártja kezdeményezése ellen – a bíróság a kommunisták mellé állt. Hiszen diktatúra és terror csak a jobboldalon van. A baloldalon csak nemes célok vannak, aminek eléréséhez nélkülözhetetlen eszköz a tömeggyilkosság. De fel kell tennünk a kérdést: vajon mi a különbség az osztályalapú erőszak és népirtás, illetve az etnikai, fajelméletre épülő erőszak és népirtás, tehát a kommunizmus és a nácizmus között?
A nyugati balliberális fősodor már évtizedek óta azzal védi a marxista–leninista tanokat, a kommunista eszmét, hogy az valójában társadalmi igazságosságot, egyenlőséget akart elérni, azt, hogy megszűnjön az emberek kizsákmányolása, a tőke és a munka ellentéte, s létrejöjjön az osztály nélküli boldog társadalom, ahol mindenki a szükségletei, igényei, képességei szerint részesül a közös vagyonból és lehetőségekből. Tehát a célok nemesek voltak, s bár a végrehajtásban voltak hibák, milliók szenvedése és elpusztítása, népirtások, az eszme nem kifogásolható a mai napig sem. Ezzel szemben a fasizmus, különösen a német nácizmus az embereket származásuk, fajuk alapján eleve külön kasztokba sorolta, s aki nem tiszta fajú árjának született, hanem zsidónak, akkor pusztulnia kellett.