„Ha együtt akarunk kormányozni, akkor azt be kell vallani!” – megítélésem szerint ez volt az elmúlt időszak legfontosabb mondata. És jó ideig ez a gondolat marad a leghangsúlyosabb. Ott fog lebegni minden ellenzéki politikus feje felett mint szuperhősök feje felett egy gondolatbuborék a képregényekben.
A mondatot Gyurcsány Ferenc ejtette ki a száján. Hogy véletlenül – szórakozottan – vagy szándékosan jött ki az igazság, amit mindenki tud, de mégis mindenki megpróbál elrejteni, eltitkolni, szégyellősen a háta mögé dugni, nem tudom. Pontosabban sejtem. Gyurcsány, ha épp nem gyötri az isiász, akkor az ilyen, esti televíziós interjúk során nem szokott hibázni. Nem improvizál. Mielőtt elhelyezkedik a tévéstúdiók székeiben, tervez, próbál, gyakorol, minden kényelmetlen kérdésre felkészül. Nemigen lehet összezavarni.
Gyurcsány Ferenc ugyanis egy végtelenül tudatosan gondolkozó, rendkívül ravasz politikus. Rémisztően ravasz. A 2006-os események is ezt bizonyítják. És az is, hogy túlélte 2006-ot. Nem kellett azonnal lemondania, sőt az önkormányzati választást is túlélte az általa vezetett kormánykoalíció. Hogy végül mégis megbukott, annak elsősorban gazdasági és nem erkölcsi, hatalomtechnikai okai voltak. Ha a szocik képesek lettek volna kezelni a gazdasági világválságot, ha lett volna egy tisztességes pénzügyminiszterük, ha az MSZP–SZDSZ-nek lettek volna volna normális gazdasági szakemberei, akkor Gyurcsány megúszta volna, hogy hazugsággal nyerte meg a választást, hogy hazudott az ország gazdasági állapotáról, hogy hazudott arról, hogy vizit-, receptfelírási és tandíjat, továbbá gázáremelést tervez. Hogy azonosító számot nem viselő, símaszkos, viperás rendőrök ezreivel verette össze az ellene tüntetőket.
Megúszta volna a Parlament körbekordonoztatását és Révész Máriusz összeveretését. Mert a háttérben mint egy vörös pók, úgy szőtte a hálóját. Ügyesen, a rendszerváltást megelőző időkben a hatalmat birtokló politikustól tanulva. Az őt és kormányát támogató, no meg kilencvenszázalékos túlsúllyal rendelkező sajtója pedig mindenben szolgai alázattal támogatta. Tehát nem tévedhetünk túl nagyot, ha arra tesszük fel tétjeinket, hogy az idézett mondat nyilvánosságra hozatalát tudatos tervezés előzte meg.