Mesél a katyńi erdő

Arról, hogy a mészárlás a szovjetek lelkén szárad, Churchill brit miniszterelnök és Roosevelt amerikai elnök is tudomást szerzett, ám a szövetségesi jó viszony és a világ újrafelosztásának érdekében szóba sem hozták.

Washington, 2102. szeptember 11. Richard Poremski, a lengyel Nemzeti Katyn Emlékalapítvány elnöke karszalagja, amint részt vesz az Egyesült Államok Nemzeti Archívuma által az 1940-ben Katynban lemészárolt lengyel katonatisztekrõl szóló titkosított iratok közzétételén Washingtonban 2012. szeptember 10-én. A közel ezer oldalas dokumentumból kiderül, hogy két amerikai hadifogolynak 1943-ban sikerült hazajuttatni azt az üzenetet, amely szerint a szovjet titkosrendõrség, az NKVD emberei 1940-ben mintegy 22 ezer lengyel katonatisztet és más hadifoglyot végeztek ki. (MTI/EPA/Michael Reynolds) Fotó: Michael Reynolds

Hármójukhoz képest Orsós Ferenc patológus igazán kispályás volt, bár a háború után Sztálin mindent megtett a kiadatásáért, amit viszont egykori fegyvertársai megtagadtak. Életpályája ugyanakkor rendkívül tanulságos. Temesváron született 1879-ben, tanulmányait Kolozsvárott és Debrecenben végezte, majd kórboncnokként dolgozott. Harcolt az első világháborúban, orosz hadifogságba került.

1940-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az Orvosi Kamara képviselőjeként tagja volt az Országház felsőházának. 1941-ben összeállította a zsidó orvosok listáját, és átadta a Honvédelmi Minisztériumnak, azzal a javaslattal, hogy a rajta szereplőket hívják be munkaszolgálatra. Még ugyanebben az évben felszólalt a fajvédelmi törvény mellett és támogatta a zsidó–keresztény házasságok betiltását.

És eljött az 1943-as év, amikor az Orsós Ferenc vezette nemzetközi bizottság kétséget kizáróan megállapította, hogy a katyńi mészárlás a szovjetek műve. Egy esztendővel később, a német megszállás után Orsós tovább fokozta a tempót, és kérvénnyel fordult a Belügyminisztériumhoz, hogy az addig polgári munkaszolgálatosként tevékenykedő zsidó orvosokat szíveskedjenek inkább mielőbb deportálni. Ez az ötlete hamarosan az állomány több mint felének, kétezer-ötszáz embernek a halálát okozta.

Ugyanez év decemberében Orsós Ferenc Németországba távozott, és egészen nyugdíjazásáig a Mainzi Egyetem képzőművészeti módszertan és művészeti anatómia tanáraként dolgozott. Mainzban halt meg 1962-ben, nyolcvanhárom éves korában.

És tényleg, mintha elszabadult volna a zárt osztály. Az egyik egyesével tarkón lövet huszonháromezer embert, a milliók után, akiket már addig megöletett, majd azt mondja az érdeklődőknek, hogy azért hiányoznak a létszámból, mert leléptek Mandzsúriába (ezt közölte Sztálin Władysław Sikorski tábornokkal – H. Z.), és ezt az egészet – mint az oviban – rákeni a másik pszichopatára, akivel addig a legnagyobb egyetértésben ölték két oldalról a lengyeleket.

A másik ápolt ezt elnézi neki, majd felgyújtja a tinédzserekkel és nyugdíjasokkal kitömött Drezdát, de később nem adja oda neki a játékát, a kretén kórboncnokot, aki a halálba kívánta a kollégáit a tudomány nevében, nehogy azok meg keresztény nőt kívánjanak meg a végén. Hadd festegessen nyugodtan az öregfiú, érdemei elismerése mellett.