Hiába mondogatjuk lelkiismeretünk megnyugtatására a rendszerváltozás kezdetétől, hogy a nemzetközi nőnap levetette munkásmozgalmi, szocialista jellegét – ez egyszerűen nem igaz. Egy ünnepnek (gondoljunk csak legfontosabb keresztény ünnepeinkre) mindig fontos az eredete, a jelentéstartalma. A XX. századi felforgatók hangos utódai mindezt nem is titkolják a nőnap esetében sem. Bizonyos értelemben példát lehetne venni a kommunistákról. Ők mindent irtottak, ami a keresztény ünnepek lényegére, Istenre, Jézus Krisztusra vagy Szűz Máriára utalt volna. Így lett Krisztus születéséből, karácsonyból fenyőünnep, a rendkívül gazdag szimbolikájú és összetett húsvétot pedig ezért igyekeztek a hétfői locsolkodásra és berúgásra redukálni („Zúg a traktor, szánt az eke. Elvtársnő, öntözködhetek-e?”).
Köszöntsük hát ma, március 25-én a lányokat, a nőket és az asszonyokat! S bizakodjunk, hogy előbb-utóbb csak visszatalálunk eredeti ünnepeinkhez, levetve róluk munkásmozgalmi vagy amerikanizálódott jelentéstartalmukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!