Meseország a genderpropagandáé

Botrányos a meleg szereplők segítségével átdolgozott érzékenyítő kiadvány.

Az első és a legfontosabb eldöntendő kérdés, amivel illendő lenne dűlőre jutni a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent, Meseország mindenkié című könyvvel kapcsolatban, hogy a mesék, illetve a mesék történeteinek szereplői, azok konfliktusai, a tanulság, a lezárás, a befejezés, a mondanivaló igazából nagyon is fontosak egy kisgyerek személyiségének fejlődése szempontjából, és ezért volt olyan sürgető elkészíttetni ezeket a műveket; vagy az előbb felsoroltak a legkevésbé sem számítanak, teljesen mellékesek, ne is foglalkozzunk velük, nem a mi dolgunk, hisz mindössze egyszerű és ártatlan mesék csupán, nem képesek befolyásolni kiskorú olvasóik viselkedését, gondolkodását, jellemét.

Tisztázni kellene, mert a jelenlegi állás szerint az a furcsa, csak a honi viszonyokra jellemző helyzet állt elő, hogy a könyvvel foglalkozó, helyesebben azt agyonreklámozó cikkekben mindkét állítással találkozhatunk. A haladó újságírókban legalábbis a jelek szerint annyira túlcsordulni látszik a tenni akarás és az erőszakos érzékenyítésre való törekvés, hogy szorgalmasan érvelnek mindkettővel.

És emiatt lehetséges, hogy jelenleg ugyanazokban a cikkekben egyszerre szerepelnek az „ez csak egy mesekönyv”, illetve „a mesékkel meg lehet változtatni, jobb és elfogadóbb emberré lehet tenni a gyerekeket” mondatok. Biztos, ami tuti, mindkettőt betárazták. És bizony magának az ominózus könyvnek a nyilvános bemutatóján is hasonló ellentmondásokkal találkozhattunk. Meg sok mással is, de arról kicsit később.

Kezdjük az első sokkal és a sajtótájékoztatón megjelenő pedagógus egyik markáns mondatával: „Minden (jó) mese befolyásolja a gyerek személyiségét.”

Hoppá!

A hölgy szerint, aki az Ejha!, az Emberi jogi nevelők hálózatának tagja – nem vicc, tényleg létező szervezetről beszélünk –, a mesék képesek befolyásolni a gyerekek személyiségét. Az aktív pedagógusként dolgozó nő kijelentése egyébként teljesen helytálló megállapítás. Nem is kérdés, hogy a mesék bizony sosem pusztán a kisgyerekek szórakoztatása vagy épp az elaltatásuk miatt születtek meg. A szülőknek általában nagyon határozott céljuk volt a történetek elmesélésével.

Segítségükkel megtaníthatták, hogy mi a jó, mi a rossz, hogy mitől vagy kitől jó, illetve jobb félni, hogy milyen veszélyek leselkednek arra, aki elcsavarogva betéved a sűrű, sötét erdőbe, esetleg hogy a gonosz farkas bizony megöli és megeszi az elkódorgó gyerekeket, de azt is, hogy soha, semmilyen körülmények között sem szabad idegeneket beengedni a lakásba vagy a házba, ha a szülők nem tartózkodnak odahaza. Meg sok egyébre is. Például hogy a koldusszegénységből temérdek szorgalommal, tanulással és sok munkával ki is lehet törni. Gondoljunk csak azokra a történetekre, ahol a szegény ember legkisebb gyereke elindul szerencsét próbálni.

De a mesélő édesanyák azt is megtaníthatták, hogy a kisebbek, a gyengébbek tanulással és ravaszsággal túljárhatnak a nagyobbak eszén, győzhetnek, sőt vezetőkké válhatnak. No és persze az idősek iránti tisztelet is rengeteg mesében visszatérő elem.

Ezért is abszurd és teljesen átlátszó, amikor a Labrisz egyesület olyan hülyeségekkel érvel, hogy számukra igazából a társadalmilag érzékeny, sérülékeny csoportok és témák – pél­dául az örökbefogadás és a szegénység – voltak az igazán fontosak, és csak alig néhány LMBTQ témájú mese kapott helyet a Meseország mindenkié című könyvben.

Értjük. Ezek szerint valóban hiánypótló a könyv, mert egész életünk során még csak nem is hallottunk mostohás vagy szegény árva kislegényes, esetleg örökbe fogadott gyerekek történeteiről szóló meséket. Ja, de.

Fontos még megállapítani, hogy az LMBTQ tematikájú mesék nem maguktól, a földből nőttek ki, hanem korábban, egészen pontosan 2016-ban a Soros-alapítvány által 15 ezer euróval megtámogatott Labrisz Leszbikus Egyesület direkt ilyen tematikájú mesék elkészíttetését akarta elérni. Ezért és nem másért hirdettek pályázatot a témában.

Az egyesületnek a hagyományos mesék meleg, leszbikus, transznemű és nonbináris szereplők segítségével történő átdolgozásával céljai voltak. Méghozzá nagyon komoly, nagyra törő tervei. A történetek megszülettek, beérkeztek, értő(?) kezek megszerkesztették, többek között a nonbináris királyfi, a sárkány és a lovag édeshármasának vad és szenvedélyes szerelmének emléket állító meséket, a Labrisz Leszbikus Egyesület pedig kiadta a műveket.

Azóta meg füsttel felbosszantott méhkasként zizeg-zsibong a fél ország. A provokáció sikeres volt. Merthogy senkinek ne legyenek illúziói, a Meseország mindenkié amolyan militáns érzékenyítés; azaz színtiszta provokáció. Az eddigi határok eltörlése, átlépése, feszegetése.

Az egyesület tagjai pedig – a baloldali sajtó képviselőivel karöltve – a könyv megjelenése óta álnaivan, meglepetést színlelve tárják szét minden áldott nap a kezeiket, és értetlenkedve arról hazudoznak, hogy fel nem képesek fogni, nem értik, hogy miért háborodtak fel az emberek az ártatlan kis mesekönyvükön. Pedig a felháborodás oka pofonegyszerű.

Magyarországon eddig az LMBTQ-szervezetek nem vonták be a gyerekeket az ­ideológiai harcukba, ilyenformán nem is léteztek direkt óvodásoknak és kisiskolásoknak készült LMBTQ-mesekönyvek. A melegjogi szervezetek eleddig nem rúgták fel ezt a hallgatólagos megállapodást. Tiszteletben tartották ezt a konzervatív minimumot.

De nézzük, milyen izgalmas dolgok derültek még ki a könyvbemutatón!

Az Ejha! jelen lévő képviselője azt mondta, hogy reményei szerint pedagógustagjaikon keresztül el fogják tudni érni, hogy a könyvek bejussanak az óvodákba és az iskolákba. Akik minden egyes gendermeséhez készítettek egy-egy óravázlatot. Az óravázlatokat a szervezet honlapjáról minden olvasónk le is töltheti, majd elgondolkozhat azon, hogy mennyire ártatlan mesekönyvről is van szó. Ezekről a bizonyos óravázlatokról és az óvodákba, iskolákba törekvésről nem véletlenül nem esett eddig sok szó az országos sajtóban.

Hisz a ballibsi média és a melegjogi szervezetek jobb szeretik áldozati pózba vágni magukat, és a homofób, rasszista, gyűlölködő és könyveket ledaráló szélsőjobbos magyarokról rettegni, arról vetíteni, hogy senkinek sem árthat egy olyan mesekönyv, amelyben mind­össze néhány marginalizált csoport meg pár szexuális kisebbség szerepel. A teljes igazságról, azaz a valódi céljukról viszont hallgatnak. Arról, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület és az Ejha! tulajdonképpen a kezdetektől fogva azon dolgozik, hogy a homoszexuális szereplőket felvonultató könyvet bevigyék az iskolákba és az óvodákba.

Aljas ez a titkolózás, ez a hírhamisítás, az azzal való takarózás, hogy a szülő végső soron eldöntheti, hogy megveszi vagy sem a meleg szereplők segítségével átdolgozott érzékenyítő kiadványt. Hiszen a két szervezetnek teljesen deklarált törekvése, hogy a mesekönyv végül ott legyen minden iskolában és óvodában, és hogy a transznemű és homoszexuális szereplők történetei eljussanak az összes magyar óvodáshoz és kisiskoláshoz.

Amivel még egy óriási baj van. Mégpedig az, hogy a leszbikus szervezet pártpolitikát akar vinni az oktatási intézményekbe. Bizony.

Ugyanis alaptörvényünk kimondja, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre, meg azt is, hogy csak egy férfi és egy nő nevelhet gyereket.

A Labrisz és az Ejha! viszont azt szeretné, ha a kicsik már egészen korán megtudnák, hogy teljesen normális, sőt természetes, ha két férfi vagy két nő, esetleg egy férfi és egy transznemű nő összeházasodik, gyerekeket fogad örökbe és nevel fel, amik a valóságban a gonosz, fasiszta Orbán bácsi uralkodása alatt tiltott dolgoknak számítanak.

A Meseország mindenkié erről és nem másról szól.

Arról, hogy megnyerjék az egészen fiatalok lelkét is, és a homoszexuális tematikájú mesék segítségével a kicsik fejébe verjék a haladást, a progressziót, a szerintük helyes gondolkodást és azt, hogy a konzervatív kormány gonosz, hiszen a mesék csodálatos világában megtörtént melegházasságokat a jelenlegi kormány és az alaptörvény „betiltotta”.