Ezt a demokratikus tiltakozást volt hivatott felülírni a lisszaboni szerződés, amelyet első körben az írek elutasítottak, és amit megismételt népszavazás követett. Nem sokkal később következtek a 2008-as gazdasági válságra felírt megszégyenítő trojka programok, amelyekkel gyámság alá vontak egyes országokat.
Az erőszak politikája nem a jobboldal politikája, mégis egyre gyakrabban gyakorolja az Európai Néppárt. A néppárt mai vezetői még egy-két éve is úgy nyilatkoztak, hogy nem támogatják, hogy az uniós költségvetést politikai feltételekkel kössék össze. Azonban az elhúzódó hatalmi vákuum a német kormányzó CDU élén, valamint a Donald Tusk néppárti elnökké választásával behozott lengyel belpolitikai megfontolások megbénították az Európai Néppártot. Világos iránytű nélkül a párt sodródik, a legnagyobb párt sodródásával pedig a baloldal egyre erősebben tudja megragadni az európai kormánykereket. Az Európai Néppártnak szakítania kell az erőszak politikájával. És ezzel nem várhatjuk meg a jövő szeptemberi német kancellárválasztást.
Aminek most tanúi vagyunk, az az európai együttműködés szétverése, és beláthatatlan következményekkel járhat.
A szerző nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Fidesz Külügyi Titkárságának munkatársa




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!