Gyerek voltam még, amikor ez a buszállomás 1977-ben felépült, a távolsági járatok addig a vasútállomás előtti parkolóból indultak. Később – elsősorban egyetemistaként – vált életem egyik kulcspontjává ez az épület, hiszen a heti, hétvégi hazautazások péntekenként rendszeresen, ciklikusan ismétlődő célállomása volt. A zentai buszállomás pedig pontosan olyan volt, mint akármelyik másik hasonló vidéki „műintézmény”. Tulajdonképpen ez az épület kapcsolta be az egykori Jugoszlávia közlekedési vérkeringésébe a szülővárosomat, akárhova jegyet lehetett váltani, Ljubljanától Szkopjéig vagy éppenséggel Szarajevóig…
Most meg majd épül a helyén egy nagy bevásárlóközpont, ahogy az egykori ország területén is ma már hét független állam kelt zavart a tájékozódásban.
A szerző újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!