Félig elsötétített szoba. A hosszú asztal két oldalán középkorú férfiak és nők ülnek, néhányuk katonai egyenruhát visel. Gondterhelt tekintetüket egy hatalmas képernyőre szegezik. Ezen látjuk, hogy egy villogó vörös pont lassan, de biztosan halad előre. A képernyővel szemközti szék üres, de mögötte felsejlik egy magas, szikár férfi sziluettje. A feszült csendet az egyik egyenruhás töri meg: – Elnök úr, várunk a döntésére.
Tucatszám sorolhatnánk azokat a hollywoodi filmeket, amelyek a „Situation Room”-ban ehhez hasonló jelenettel jutnak el a végkifejletig. Az, hogy ezután mi történik, már változó, de aligha képzelhetünk el olyan filmet, amelyben a karizmatikus elnöki figura azt válaszolja: – Ezt előbb szavazásra kell bocsátanom szövetségünk tagállamainak illetékes szakértői körében.
Nem. Az elnök dönt. Ott és akkor. Az ország érdekében, legjobb tudására, tapasztalatára és szakértő tanácsadóinak – akár egymásnak ellentmondó – javaslataira támaszkodva. Mert ez az ő felelőssége és feladata. Mert ő az elnök.
Ha a különböző kormányok járványügyi tanácskozásai képileg nem is ilyen drámaiak – a pandémiáról születendő filmeken majd biztosan azok lesznek –, az állami vezetőknek nem kisebb súlyú kérdésekben kell dönteniük. Mert nem egy, hanem sok millió villogó piros pont közelít, és fenyegeti a lakosság életét, az egészségügyi ellátórendszert és az egész gazdaságot. Bár már nem olyan kilátástalan a helyzet, mint egy évvel ezelőtt, egyik pillanatról a másikra ható csodagyógyszer most sincs. Alternatívák vannak, a maguk pozitív és negatív hozadékaikkal. Pro és kontra érvek, hatások, mellékhatások, kockázatok.
Csak időből nincs elég. Dönteni kell, itt és most, hogy a Covid elleni vakcinák esetében ragaszkodunk-e az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) központi jóváhagyásához, ami az oltási kampány több hónapos kitolódását és a járvány további térnyerését okozhatja, vagy elérhetővé teszünk olyan oltóanyagot is, amelyet egyelőre „csak” a saját szakembereink találtak megfelelőnek, viszont rövid idő alatt beszerezhető, még nagy tételben is.
A magyar kormány döntött, és az utóbbi opciót választotta. Elérhetővé tett más vakcinákat is. De nem kényszeríti rá a lakosságra, és nem az EMA által jóváhagyott oltóanyag helyett, hanem a hosszabb ideig tartó védtelenség alternatívájaként ajánlja azokat. Az egyes ember pedig saját belátása szerint dönthet, hogy elfogadja-e az ajánlatot, vagy inkább kivár. Az volna a felelőtlen kormányzás, ha egy vészhelyzet kellős közepén az állam önhatalmúlag megfosztaná polgárait ettől a választási lehetőségtől.