A Fudan nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot

A magyar titkosszolgálatoknak tenniük kell a dolgukat, a legmagasabb szakmai elvárások szerint, hogy mi nyugodtan alhassunk.

Csen Cse-min, a Fudan Egyetem rektorhelyettese beszél a Magyarország és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 70. évfordulója alkalmából, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által szervezett rendezvényen a Budai Óvárosháza Bölcs Vár épületrészében 2019. június 18-án. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

„A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.” Ez a latin mondás volt a rendszerváltozás után megalakult polgári elhárítás, a Nemzetbiztonsági Hivatal első jelmondata. A napokban ez jutott eszembe, amikor a kínai Fudan Egyetem körül kirobbantott vita érveit olvastam.

Sajnos nem ez az első eset hazánkban, hogy politikai vagy üzleti megfontolásból kipattant vitáknak titkosszolgálati hátteret igyekeznek felrajzolni, ezzel pedig az egyik fél érveit nyomatékosítani. Az elmúlt tíz év során a paksi bővítés és a Nemzetközi Beruházási Bank székhelyének Budapestre költöztetése során számtalanszor hallottuk indokként, hogy ezek milyen súlyos nemzetbiztonsági kockázatot rejtenek. Csakúgy, mint amikor a kormány keleti nyitás politikájának eredményeként kínai pénzintézetek nyitottak képviseletet Budapesten. Legutóbb pedig a Fudan Egyetem tervezett campusa ­miatt lett kiemelt érv a magyar ellenzék részéről a nemzetbiztonságunk miatt érzett aggodalom.

Ezért úgy gondolom, nem árt néhány dolgot tisztázni. Először is, a magyar gazdaság harminc éve nyitott. A világ bármely szegletéből érkezhetnek befektetők, akik nálunk kívánnak vállalkozást alapítani. Amennyiben megfelelnek a magyar jogszabályoknak, illetve ma már az EU-s irányelveknek, valamint a NATO-tagságunkból fakadó biztonsági kritériumoknak, akkor szívesen látjuk őket. Ha a vállalkozás profilja alapján a nemzetbiztonsági törvény hatálya alá esnek, akkor a magyar titkosszolgálatok is átvilágítják őket. Ha kockázati tényező merül fel vagy nemzetközi partnerektől érkezik jelzés, akkor a vállalkozás nem kap engedélyt, vagy akár vissza is vonhatják azt. Voltak erre példák az elmúlt évtizedekben.

De ha az alapján döntenének az illetékesek, hogy a világ mely égtájáról érkeznek a befektetők, akkor súlyos hibát vétenének. Globalizált világunk ugyanis nem fekete vagy fehér. Ha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Németország automatikusan lemondana kínai vagy orosz üzleteiről, megnézhetnék magukat. A világ országai versenyt futnak a befektetőkért. A várható haszon és az ezzel együtt járó kockázat – akár nemzetbiztonsági kockázat is – mindig alapos mérlegelést, vizsgálatot kíván.

Most nézzük kicsit közelebbről a Fudan Egyetem ügyét, amely a magyar ellenzék szerint komoly titkosszolgálati fenyegetést jelent. Először is a világ egyik legjobb egyeteméről beszélünk, amely Európában először Budapesten létesítene campust. Sajnos jelenleg az unióban nincs olyan egyetem, amely hason­lóan magasan jegyzett lenne. Belátható, hogy a Fudan által birtokolt tudás Magyarország számára fontos értékké válhat, illetve üzletileg is jó befektetés lehet.

Ám az egyik ifjú ellenzéki honatya szerint nemzetbiztonsági szempontból szinte közhely, hogy a felsőoktatás sokszor szolgál fedett műveletek színtereként. Ezt persze nem zárhatjuk ki, de alapjaiban nem igaz. A történelmi példák inkább azt mutatják, hogy a titkosszolgálatok úgy tekintenek az egyetemekre, mint a perspektivikus céllal tanulmányozott fiatalok gyűjtőhelyére. A szovjet KGB jogelődje a 30-as években így szervezte be a Cambridge-i Egyetem öt hallgatóját ideológiai alapon. Ahogy a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (IMO) is kedvenc vadászterülete volt a szovjet titkosszolgálatoknak. De nem az intézmény egésze jelentett kockázatot. Ugyanis, ha ezt gondolnánk, akkor ezen logika mentén a külföldi egyetemeken tanuló ezernyi magyar diákra is úgy kellene tekintenünk, mint akiket a fogadó ország titkosszolgálata be kíván szervezni. A Fudan esetében ráadásul itthon vagyunk. Így a magyar szolgálatok hazai pályán tehetnek eleget törvényi kötelezettségeiknek, elláthatják nemzetbiztonsági védelmi feladataikat.

Egyébként Magyarországon már három évtizede lehet külföldi vállalkozásokat alapítani. Ha egy titkosszolgálat ezt a fedést kihasználva kívánt pozíciókat kiépíteni, azt már régen megtehette. Akár idegen zászló alatt is. Hiszen ne gondoljuk azt, hogy egy veszélytelennek tűnő, akár uniós székhelyű vállalkozás mögött nem húzódhatnak meg veszélyes titkosszolgálati szándékok. A profi szolgálatok általában konkrét céllal alapítanak, működtetnek fedővállalkozásokat. Például azért vásárolnak egy panziót, hogy átutazó ügynökeiket biztonságban tudják vagy fedett találkozóknak adjanak nyugodt helyszínt. Persze az is előfordulhat, hogy egy teljesen legális, transzparensen működő vállalkozásba építenek be fedett ügynököt, aki a tulajdonosok tudta nélkül végzi az illegális munkáját.

A világ sokkal összetettebb annál, mint hogy sommás kijelentésekkel rá lehetne mutatni a valós veszélyekre. A jól működő, hatékony elhárítás nem láncfűrésszel dolgozik, hanem mikronpontosságú lézerrel. Ki kell ábrándítanom azokat, akik úgy érzik, hogy néhány jól megírt krimi vagy akciófilm után már értik ennek a zárt világnak a logikáját. Ahogy a ma oly népszerű kórházas sorozatok nézése sem tesz bennünket orvossá, esetleg néhány szakkifejezés jelentését ismerjük meg.

Egyébként pedig tudomásul kell vennünk, hogy a világ újra többpólusúvá vált. Attól, hogy a NATO és az Európai Unió elkötelezett tagjai vagyunk, gazdasági és politikai kapcsolataink kiszélesítése nem ördögtől való dolog. Elég, ha az orosz és a kínai vakcinák körül felizzott vitákra gondolunk. Azt az elavult dogmát pedig végképp el kell felejtenünk, hogy ami keletről jön, az veszélyes vagy legalábbis gyanús.

Egy orosz vagy kínai pénzintézet, egyetem, vakcina önmagában nem jelent semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot. Aki mást mond, az nem ért hozzá, vagy szándékosan nem mond igazat. Soha nem vezet jóra, ha a szakmát összekeverik a politikával. A magyar titkosszolgálatoknak tenniük kell a dolgukat, a legmagasabb szakmai elvárások szerint, hogy mi nyugodtan alhassunk. Bíznunk kell a szakemberekben, hogy ők legalább pontosan tudják: nem minden az, aminek látszik.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

(A borítóképen: Csen Cse-min, a Fudan Egyetem rektorhelyettese beszél a Magyarország és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 70. évfordulója alkalmából, a Magyar Nemzeti Bank által szervezett rendezvényen a Budai Óvárosháza Bölcs Vár épületrészében 2019. június 18-án

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)