Közös fotót posztolt Dobrev Klára és Fekete-Győr András. A nagyobb kutya és a kisebb kutya – akiknek a gazdái azért közösek. A két európai magyar. A két demokrata. Akik a társadalmi békéért dolgoznak, valamint a közvagyon gyarapításáért, annak bűnös szándékú magánosítása helyett.
Kár, hogy néhány évtizede még nem volt Facebook és nem lehetett posztolni. Mert biztosan ugyanilyen fotót posztolt volna anno a két nagypapa is, Apró Antal és Fekete-Győr Endre. A nagyobb kutya és a kisebb kutya – akiknek a gazdái szintén közösek voltak. A két kommunista. Akik az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaként, illetve Heves megye tanácselnökeként szintén a társadalmi békéért dolgoztak. És persze a közvagyon gyarapításáért.
Apró–Dobrev nagypapa például olyannyira törődött a közvagyonnal, hogy pontos listája volt a reakciós elemek által lakott, köztulajdonba veendő magáningatlanokról, köztük a budai villákról. Szerzett is magának egyet – amit előtte gondosan elvettek a zsidó tulajdonostól. Egy ideig fillérekért elbérelgette a család a villát, aztán bagóért megvették, Klára asszony azóta is onnan szörnyülködik a közvagyon lenyúlása felett. A nagypapának hála, a kis Klára jó társaságban gyerekeskedhetett a nyári szünidők alkalmával: Jahner-Bakos Mihály, 1956-os vérbíró – aki egy ideig társbérlőként a villában lakott – vagy éppen a telekszomszéd Kádár János simogathatták a buksiját és szabtak irányt nyiladozó értelmének.
Remek jogállami és politikai szocializáció!
Fekete-Győr nagypapa nem volt ilyen nagypályás, a felügyelete alá tartozott építőipari vállalatnál csak egy kis saját zsebre dolgozás, cementlopás, a lopott anyagból magánházak építése és egyéb „pitiáner” bűncselekmények merültek fel. Azonban megyei fő kommunistaként ő is első osztályú politikai – nyilván demokratikus politikai – szocializációs közeget tudott biztosítani a kis Andrisnak.
Ami a társadalmi béke megteremtése érdekében tett lépéseket illeti, itt is Apró Antal volt a nagyobb pályás játékos, aki ezen béke megteremtése érdekében 1956 után kivégeztetett néhány száz embert. Magunkfajtákat. Amitől mi, persze, nagyon nem békültünk meg, de egy időre befogtuk a pofánkat.
