Lecsengőben a járvány, az ország készül a már kevesebb mint egy év múlva esedékes országgyűlési választásra. Nem véletlen, hogy az elmúlt néhány hétben újrakezdődött a tüzérségi támadás a magyar oktatási rendszer lejáratására. Minden kampánystáb tudja, hogy az oktatás és az egészségügy minden ellenzék legkedvezőbb támadási terepe a világ bármely táján, hisz mindkettő sok embert érint, a egészség és a gyermekek oktatása-nevelése pedig fontos az emberek többségének. Mindkét terep kedvező azért is, mert a kórházak és az iskolák is mindig, mindenhol lehetnének még jobbak.
A támadás receptje nagyon egyszerű: kell valaki, aki mond valamit. Ehhez mindig lehet találni régi motorosokat, elsősorban egykori szocialistákat vagy liberális megmondókat, akik vagy már kedvtelésből írogató nyugdíjasok, vagy a rendszerből kiszorult elégedetlenek, akikre 2010 óta nem várnak nagy projektek, megbízások, de legalábbis abban érdekeltek, hogy minél negatívabb képet fessenek az oktatásról, hiszen akkor szükség lehet a beavatkozásokra, a szakértői megbízásokra. Olyan szakértővel én még nem találkoztam, aki azt mondaná, hogy minden rendben, hiszen ő maga abban a pillanatban feleslegessé és munkanélkülivé válna.
Ha nem akadna önként jelentkező, lehet számítani más megszólalókra. Ott van például a PDSZ, amelynek alig van tagsága, a megszólalásukat és a hangjukat felerősítő médiaháttér mégis azt a benyomást kelti, mintha tömegeket képviselnének, pedig ez nincs így, a szervezet valódi magja talán a harmincfős, többségében a tanítás terén már inaktív klubtag. A képernyőn leggyakrabban szereplő reprezentánsuk idén ment nyugdíjba, de ne legyen kétségünk, hogy aktív és hitelesnek beállított szereplője marad majd a baloldali fórumoknak.
Kormányellenes megszólalásokra számíthatunk például a Szülői Hang nevű, az általunk ismert aktivistáik számát tekintve kétfős – de az interneten valóban számos virtuális követőt gyűjtő – csoporttól, akik szintén egy tömegszervezetet megillető médiahátteret kapnak, amint megszólalnak. (Tegyük a szívünkre a kezünket, kellett is pótolni az utóbbi években elcsendesedő Magyarországi Szülők Országos Egyesületét, amit Keszei Sándor éveken át egyszemélyes aktivistaként vezetett.)