Mint ismert, a Magyarország–Írország labdarúgó-mérkőzés előtt az ír játékosok térdre ereszkedtek, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom előtt. A magyar játékosok nem térdeltek le, mert mifelénk, Közép-Európában a társadalom még nem jutott el a balliberális agymosásnak arra a szintjére, amely már Niedermüller Péternek is megfelelne. A keresztény magyar honpolgárokat időről időre provokáló DK-s polgármester szerint a meccs estéjén jobb volt írnek lenni, mint magyarnak. „Szégyellhetjük magunkat” – írta közösségi oldalán a szélsőséges politikus.
Igen, rettentően szégyelljük magunkat, mert olyan hitvány ellenzéki politikusaink vannak, akikből hiányzik a keresztény és a nemzeti értékek tisztelete, akik a rasszizmus elleni tiltakozásként szívesebben térdepelnek egy rasszizmust gerjesztő, történelmi szobrokat döntögető, vandál randalírozássá fajuló tüntetéseket szervező mozgalom előtt, mint mondjuk bármilyen templomban, imádkozás közben. Orbán Viktor miniszterelnöknek tökéletesen igaza volt, amikor a legutóbbi Kormányinfón kijelentette: „A magyar ember a Jóisten és a hazája előtt térdel le, és akkor, amikor megkéri a szerelme kezét.” Nem azt várjuk el a nemzeti mezt viselő futballistáinktól, hogy „letérdeljenek, hanem azt, hogy harcoljanak”. És igaza van a Magyar Labdarúgó-szövetségnek is, amikor emlékeztet arra, hogy az UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályákon és a stadionokban sem, s ezzel az MLSZ is egyetért.
A szélsőséges BLM-mozgalom alaptétele abból indul ki, hogy a fehérek bűnösök, mert egykor közülük kerültek ki az afrikai rabszolgákat elszállító rabszolga-kereskedők. Csakhogy a BLM-aktivisták egyetlen szót sem szólnak a modern kori rabszolgaságról, amelynek haszonélvezői nem köthetők egyetlen bőrszínhez. A Global Slavery Index (a modern rabszolgaság globális tanulmánya) 2018-as kiadása szerint a világon körülbelül negyvenmillió ember él rabszolgasorban. Afrikában − becslések szerint − 9,2 millió ember. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) megállapította, hogy ma több mint háromszor annyian élnek mások kényszere alatt, mint ahányat elfogtak és eladtak a transzatlanti rabszolga-kereskedelem több száz éve alatt.
