Melegek a politika frontvonalában

Kedves meleg és transznemű polgártársaink! Döntsétek el, hogy mit szeretnétek!

London, 2019. július 6. A London Pride melegfelvonulás résztvevõi a brit fõvárosban 2019. július 6-án. MTI/EPA/Hollie Adams Fotó: Hollie Adams

Szerintem evidencia, hogy az a kisebbség, amelyik politikai és gazdasági erők játékszerévé válik, jelentős veszélyekkel néz szembe. Így volt ez akkor is, amikor egy válságos időszakban a neonáci Jobbik az etnikai kisebbségek és a melegek elleni erőszakos uszításra építette a stratégiáját. De így van ez akkor is, amikor más, magukat mérsékeltnek tartó pártok védelmezőként lépnek fel, ám valójában nem védenek senkit, pusztán pajzsként vagy kardként, tehát politikai eszközként használják fel az érzékeny társadalmi csoportokat. No, nem mindegyiket, csak azokat, amelyeknek a nemzetközi vezető média kiemelt szerepet szán.

Arról például nem látunk naponta cikkeket a világsajtóban, hogy a nemzeti kisebbségek jogai hogyan csorbulnak Európában, nem ítélkeznek kemény jelzőkkel azon országok felett, amelyek korlátozzák a területükön élő őshonos kisebbségek jogait, kulturális autonómiá­ját. A két csoport médiareprezentációja közötti különbség akkora, hogy nehéz lenne egy grafikonon úgy bemutatni, hogy a nemzeti kisebbségek megjelenési adatai egyáltalán érzékelhetők legyenek. A „meleg”, „transznemű” és hasonló, szexuális kisebbségekre utaló hívószavak viszont tízezrével kínálják a cikkeket, videókat és a különböző érzékenyítő akciók termékeit.

Ehhez igazodnak a politikai és a gazdasági élet bizonyos szereplői, hiszen mindkét csoportnak fontos a publicitás, amit így gazdagon megkapnak, ráadásul erős pozitív felhanggal. Ha egy politikus vagy tőkés szeretné magát futtatni a nyilvánosság előtt, valamint ehhez a leggyorsabb és legkönnyebb megoldást keresi, akkor „szivárványozik” egyet, mert bizton számíthat a fősodratú médiára és azokra az álcivil NGO-kra, amelyeket azért tömnek ki pénzzel, hogy hitelt adjanak az ilyen kampányoknak.

Természetesen mindez nem a melegekről és transzneműekről szól, nem az ő érdekükben történik a kampányolás, hanem a hatalom megszerzése és megtartása a cél, s ők csak eszközök. Pont olyan önkényesen és erőszakosan használják fel őket a „védelmükben”, ahogy a szélsőségesek ellenük. Az a meleg vagy transznemű, aki rendelkezik átlagos szintű közéleti és történelmi ismeretekkel, valamint képes a higgadt, elemző gondolkodásra, már régen felismerhette, hogy ennek a jelenségnek számára nem lesz jó vége. Neki ahhoz, hogy a lehető legteljesebb és legboldogabb életet élje, nem segítség az, ha a politikai és gazdasági harcok frontvonalában őt tűzik zászlajukra a küzdő felek. Pláne úgy, hogy közben az állítólag érte harcolók valójában tesznek rá, hogy mi van vele. Mert az átlagos közéleti és történelmi ismeretekkel rendelkező meleg vagy transznemű pontosan láthatja, hogy a jogaiért kampányoló politikusok és gazdasági erők hogyan teszik számára veszélyes hellyé Európát.

Ezek azok a politikusok és tőkések, akik a „szeretett” zsidó honfitársaikat sem védik meg a rendszeres atrocitásoktól, viszont dumálni nagyon tudnak a holokausztról és az antirassziz­musról. Ők azok, akik destabilizálnak térségeket, majd amikor ennek következtében fegyveres konfliktusok, háborúk törnek ki, akkor a menekülőket és a farvizükön elinduló gazdasági elvándorlókat tömegével engednék be Európába, az olcsó munkaerő reményében. Mindezt az őslakos európai dolgozó tömegek rovására teszik. Ha egy meleg vagy transznemű ember higgadtan és elemző módon végiggondolja a most zajló folyamatokat, akkor gyorsan eljut oda, hogy az ilyen, „progresszívnek” mondott politika, amely az ő védelmét tűzte a zászlajára, valójában életveszélyes a számára.

És mi van Orbánnal, aki a „progresszívek” szerint homofób és rasszista? Az átlagos közéleti és történelmi ismeretekkel, valamint higgadt és egészséges gondolkodással megáldott meleg vagy transznemű polgár elkezdheti sorolni a magyar kormányfő „bűneit”. Borzalom még leírni is, de Orbán Viktor nem ígérte meg, hogy megválasztása esetén melegbárt nyit a Parlament épületében, ahogy azt sem, hogy szivárványos zászlót tűz ki rá. Nem ment felvonulni a Pride-ra, ahogy nem pózolt a hivatalában félmeztelenre vetkőzött meleg és transznemű előadókkal sem. De akkor egyáltalán mit csinált? – kérdezheti egy Karácsony-szavazó, akinek a politikai cselekvés FB-posztokból és hangzatos ígéretekből áll.

Nézzük!

2010-ben súlyos gazdasági problémákkal, magas munkanélküliséggel, a jogbiztonság tragikus állapotával, jelentős etnikai és szociális feszültségekkel vette át a kormányzást a jobbközép polgári erő a balliberális kabinettől. Az ekkor tomboló gyűlöletből gazdagon kijutott a melegeknek és a transzneműeknek is. Nem mellesleg pont azoktól, akik most a balliberálisok szövetségesei: a Jobbiktól és csatolt részeitől. Azokban az években nem volt divat a Pride-ra járni, a most ott pózoló politikusok és értelmiségiek akkor nem voltak sehol. Nem is volt veszélytelen a jelenlét, hiszen az elgyengült és korrupciótól hemzsegő állam nem tudta megvédeni a polgárait, így rendszeresek voltak az erőszakos támadások, amelyek ellen még a dupla sorban felállított kordonok sem védték meg a felvonulókat. Ezt a problémahalmazt kezelte Orbán vezetésével a kormányzat, amelynek köszönhetően legutóbb már teljes biztonságban, kordonok nélkül pózolhatott számos ballib politikus a Pride-on, hogy elmondja, a kormány homofób. Igen, ezek azok a politikusok, akik 2010 előtt egyszerűen negligálták, hogy a Pride felvonulóit ütlegelik, leköpdösik, vizelettel és savval megtöltött kotonokkal dobálják.

És akkor, azokban a vészterhes években a nemzetközi „progresszívek” sem szólaltak fel, nem nevezték homofóbnak és rasszistának a balliberális kormányzatot, amiért akár a szexuális, akár az etnikai kisebbségek szabad prédái lehetnek a szélsőséges, erőszakos csoportoknak. A 2010 előtti években nem védte meg az állam a gyengéket, például az időseket sem, akiket rendszeresen kifosztottak és bántalmaztak az egyre szélesebb réteget jelentő mélyszegények agresszív deviánsai. Nem volt becsülete a munkának, a legális jövedelemből való megélhetésnek, ahogy a törvényeknek sem. A rendvédelmi és igazságszolgáltatási hatóságok is csak futottak az események után, gyakran még tűzoltásra sem volt elegendő potenciáljuk. Ezen a számára kedvező táptalajon nőtt meg a neonáci Jobbik, és ekkor alakultak meg körülötte a vele szövetséges félkatonai szervezetek. Ellenzékben a gyűlöletet és az önbíráskodást propagálták, hatalomra kerülésük esetére pedig a demokrácia megszüntetését ígérték. Ők most a legszorosabb szövetségesei korábbi ellenségeiknek, a változó nevű balliberális pártoknak.

Kedves meleg és transznemű polgártársaink! Döntsétek el, hogy mit szeretnétek: egy Karácsony–Dobrev–Fekete-Győr-féle szimbolikus politikát, amely ugyan tetszetős lehet nektek, de a hazai múlt és az európai jelen ismeretében megállapítható, hogy életveszélyes a számotokra is, ahogy minden érzékeny társadalmi csoport számára? Vagy pedig egy jogrendet, biztonságot és egyre kedvezőbb legális megélhetési lehetőségeket nyújtó jobbközép politikát, amelyet Orbán Viktor kormánya a szimpátiájától függetlenül biztosít minden magyar állampolgár részére?

A szerző újságíró

Borítókép: A London Pride melegfelvonulás résztvevői a brit fővárosban 2019. július 6-án. Fotó: MTI/EPA/Hollie Adams