Eltűntek a német kisemberek reményei

A németországi kisemberek 1970–80-as évekbeli lehetőségei felszívódtak, a kilátástalanság egyre növekszik.

Engel Zoltán
2021. 07. 27. 8:00
Altenahr, 2021. július 19. Szülei árvízben összedõlt háza elõtt sír két fivér a németországi Altenahrban 2021. július 19-én. Rajna-Vidék-Pfalz tartományban több ember halálát okozta és számos házat romba döntött az árvíz. MTI/AP/DPA/Boris Roessler Fotó: Boris Roessler
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A nagy iskolacentrumnak több házmestere volt, és a 2000-es évek elejéig a feleségeik látták el a takarítónői feladatot. Mindenki ismerte őket, ez az ő iskolájuk volt. Egyszer csak megváltozott ez az idill, a Zeitarbeit-közvetítők által küldött takarítónők vették át a terepet (mindig valaki más), a házmesterfeleségeknek felmondtak, kereshettek maguknak új munkát. És itt eltört valami. Ezeknek a szerencsétlen zeitarbeitos asszonyoknak minimálbért fizettek, és munkaügyileg szinte nem volt semmi joguk, azonnali kirúgás fenyegette őket. Itt kezdődött el a „neoliberalizmus” burjánzása, a munkahellyel való azonosulás helyett hirtelen a flexibilitás, alkalmazottak helyett az „Ich-AG” („Én Rt.”) lett a trendi. Eredmény: a szakszervezetek mozgástere egyre jobban leszűkült – pedig Németországban sokáig kedvező eredményeket tudtak elérni a munkavállalók érdekében –, és a szociális olló egyre jobban szétnyílt.

Az elmúlt tíz évben egyre kevesebben mondhatják el gyermekeikről (sajnos én is közéjük tartozom a három gyermekemmel), hogy remélhetőleg nekik jobb lesz, mint nekünk. A perifériára szorultak egyre jobban lemorzsolódnak, és a Németország gerincét képviselő középosztály egyre jobban elveszti a talajt a lába alól. Hangjukat alig hallja meg valaki, érdekeiket nem képviseli senki.

A Zöldek korábbi választói beértek, és ma a közép-, illetve felsőosztályt képviselik. Gyermekeik jólétben nőnek fel, gyakran magániskolákba járnak, az élet árnyékos oldalát nem ismerik. Egyre jobban ez a nemzedék veszi át a politikai és ideológiai irányítást. Számukra a nemzeti gondolkodás egy elavult relikvia a múlt évszázadból, nézeteik szerint mindenkinek joga van ott élni, ahol akar, és az ő szemükben „kisebbségek” – melyek szerintük a színes bőrűek, az LMBTQ-személyek, de katalánokról, székelyekről talán még tudomásuk sincsen – elismerését és jogait ellentmondást nem tűrő hangon követelik. Ez a generáció, amelyről a szélsőbaloldali politikus, Sahra Wagenknecht nagyon markánsan ír a Die Selbstgerechten (A következetesek) című könyvében, nagy befolyást gyakorol az ARD és a ZDF műsoraira, a napi és heti újságokra, és kirívóan hangosak a szociális médiában.

A lecsúszók száma egyre növekszik, megélhetésük egyre nehezebb, képviseletük, az egykori SPD inkább az „identitásproblémával” foglalkozik, semmint velük. A német kisemberek 1970–80-as évekbeli reményei eltűntek. A kilátástalanság növekszik.

Engel Zoltán, ny. tanár, Németország

(Borítókép: Két fivér sír a németországi Altenahrban. Fotó: MTI/AP/DPA/Boris Roessler)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.