Uborkaszezon lenne vagy mi, így a politika történéseit feldolgozó publicisták, újságírók, bloggerek, vloggerek (no meg a kőfaragók és balett-táncosok) akár szomorúan, munka nélkül maradva legyezgethetnék magukat az árnyékban pihegve, azért fohászkodva, hogy történjék már valami érdekes, valami megírható, elmesélhető. De ilyen unatkozó és különböző témák után kétségbeesetten kutató-kereső egyénekkel szinte alig lehet találkozni, téma ugyanis van dögivel. Talán a nagy meleg árthatott meg a hazai ellenzék vezető politikusainak, talán az elmúlt napokban megjelent közvélemény-kutatások adatai lehetnek a háttérben, de például a Jobbik körül olyan kapkodás és felfordulás látható, amilyet már régen lehetett tapasztalni.
Jakab Péterről, a nép egyszerű gyermekéről, a legkisebb fiúról, a szegény emberek és a melósok bumfordi, tenyeres-talpas védőszentjéről kiderült, hogy nagyon rosszul viseli a bekapott ütéseket – meg ha valódi melósokkal találkozik –, és ahelyett, hogy rendezné a sorait, összezavarodik, elkezd kapkodni meg csapkodni, kinyílik, majd egy újabb ütéstől újra és újra a földre kerül. Végül, mint a kar és láb nélküli fekete lovag, még hanyag eleganciával odaveti – miután legyőzőjével kiegyezett egy döntetlenben –, hogy lám, fut a gyáva.
Persze Dobrev Klárát sem kell félteni, ő is hasonló állapotba került: Gyurcsányné – aki valamilyen érthetetlen okból mindig jól megsértődik, ha férje feleségének, Gyurcsánynénak titulálják – az elmúlt száz év legrosszabb miniszterelnökének nevezte Orbán Viktort, így szerinte a jelenlegi kormányfő szörnyűbb és tehetségtelenebb figura, mint Kádár János, Grósz Károly, Medgyessy Péter, Szálasi Ferenc, Teleki Pál, Gömbös Gyula, no meg a kedves férje. A történelmietlen és a valóságtól teljességgel elrugaszkodott megállapítása persze biztosan óriási sikert aratott saját rajongói körében, de amúgy akkora baromság, hogy komoly ember egy-két félmondat erejéig nem is foglalkozik vele.
Na de kissé elkanyarodtunk, Jakab Péternél és a Jobbiknál tartottunk. Az újabban trubadúrként és a Brian élete című opusból ismert öngyilkososztag egyik tagjaként megnyilvánuló politikus vesszőfutását lehet mostanában figyelemmel követni. Az alkotások kiváló alapanyagok, ráadásul a főszereplő és a kisfilmek készítői a műveket nemcsak belső használatra szánják, hanem büszkén és dagadó mellkassal meg is szokták osztani a publikummal.