Amikor Gyurcsány Ferencnek − minapi fórumán − feltették a kérdést, hogy nem akar-e bocsánatot kérni a 2006-os rendőrterror áldozataitól, majd szembesíteni próbálták a gumilövedéktől fél szemére megvakult Nagy Lászlóval, nem jött zavarba. Provokátorokat említett, akik sokfelé meg szoktak jelenni, majd Nagy László felé fordulva kijelentette: „őt személyesen ismerem, de nem baj, mindig így csinálja, ahhoz képest megmosta a haját, elegáns, tehát jól fog mutatni majd a tévében”. Gyurcsány soha nem kért bocsánatot a szemkilövetésekért, az akkori rendőrség elképesztően durva és kíméletlen fellépéséért. Korábban rendőrszakmai hibákról beszélt, olyan jelenségről, amelyhez a politikának semmi köze, vagyis mintha kormányzása idején nem lett volna köze a Belügyminisztériumhoz és a rendőrséghez. Ezt a fajta cinizmust fejelte meg a félig vak áldozat kigúnyolásával, aki egyébként első ízben jelent meg Gyurcsány-fórumon.

Vannak, akik szerint Gyurcsány Ferenc tehetséges politikus. Ha ezt az adottságát aszerint mérjük, hogy mennyit tett eddig a saját népszerűtlensége érdekében, akkor valóban nagyot alkotott. Ezen a fórumon, kihasználva a lehetőséget, bocsánatot kérhetett volna, de nem tette. Az a bárdolatlan reagálás, amelyet egy maradandó sérülést elszenvedett emberrel szemben megengedett magának, megmutatja a volt miniszterelnök igazi arcát.
A sokszínű magyarországi ellenzék elfogadja Gyurcsány Ferenc vezéri szerepét, miként az illegális migrációval, az ­LMBTQ-mozgalommal, a genderelmélettel, a hazai pedofil­ellenes törvénnyel kapcsolatban képviselt balliberális nézeteket is. E nézetek jegyében nemrég egy baloldali újságíró bizonygatta, hogy a fiatalkorúak védelmében született törvény a tizennyolc éves korhatárhoz kötött rendelkezése miatt értelmetlen. Úgy vélte, a tizennyolc év alatti diákok nyolcvan-kilencven százaléka már régóta nemi életet él vagy legalábbis túl van az első élményein. Nem állította, hogy a magyar fiatalság szabados erkölcsű, romlott, ez azonban az elmondottakból könnyen kikövetkeztethető.

Az ellenzéki politikusok és propagandisták rendszeresen szajkózzák a keresztény erkölcs elleni kíméletlen propagandát, s napirenden tartják a történelmi egyházak elleni hangulatkeltést. A pedofil egyházi személyekről szóló nyugati „műalkotások” száma szinte végtelen, s az alkotók a kereszténységet gyakran összefüggésbe hozzák az erkölcstelenséggel. Egyszer egy Amerikában élő magyar ismerősöm jelezte, hogy odaát, a nagy keresztény ünnepek előtt, a nagy többségé­ben balliberális irányultságú médiában mindig megszaporodnak a keresztényellenes tartalmak. Ez a jelenség a rendszerváltás után − a baloldali sajtónak „köszönhetően” – hozzánk is begyűrűzött, bővítve a keresztény- és nemzetellenesség már meglévő hagyományait.

Csupán egyetlen példa: az egykori szocialista sajtótermék, a Népszabadság 1992-es karácsonyi száma mellékletének első oldalán közölték Max Ernstnek, a dadaistából szürrealistává átlényegült festőnek Szűz Mária elfenekeli a kis Jézust három tanú jelenlétében című alkotását. Ez mindenhez illett, csak a keresztények nagy ünnepéhez nem. A klasszikus és a modern festészet tengernyi remekműve közül éppen azt közölték kiemelt helyen, amelyen a pucér, már nagyobbacska ­Emberfiát édesanyja magasra emelt kézzel náspángolja. A Népszabadság ­szerkesztői nyilván a polgárpukkasztás, a keresztény emberek megbotránkoztatásának szándékával választották ezt az illusztrációt az ünnepi melléklet élére. Az iskolai oktatás berkeiből is sorolhatnánk a keresztényellenes példákat. Emlékszem, amikor gimnazista fiam esztétikatanára elégtelen osztályzattal fenyegette azokat a diákokat, akik a tévében nem nézik meg az éjszaka sugárzott – számos országban betiltott −, Krisztus utolsó megkísértése című Scorsese-filmet.

Nem véletlen, hogy a 2006. őszi rendőrterrorért felelős, de felelősséget nem vállaló Gyurcsány Ferenc olyan ellenzék befolyásos figurája, amely bírálja a pedofilellenes törvényt, megkérdőjelezi a keresztény erkölcsi tanításokat, szorgalmazza és támogatja a hazánk elleni brüsszeli büntetőintézkedéseket. Vannak, akik tapsolnak ennek az ellenzéknek és kritika nélkül elfogadják a lépéseit, de ez ne tévesszen meg senkit. Nagyon ostobák azok az erők, amelyek a keresztény-konzervatív kormányzású országokban ezeket a tendenciákat életben tartják. 

Ezeken a helyeken − a kereszténység mai végváraiban – nagy szerencse és lehetőség, hogy a polgárok az egészséges társadalmi fejlődést erősítő, gazdagító szellemi értékeket kormányzati segítséggel védelmezhetik. A riasztó nyugati tendenciák láttán pontosan érzékeljük, mivel jár a keresztény hit gyengülése, visszaszorulása. A balliberális ellenzék aknamunkája a hagyományos értékek szerint szerveződő közösségek, végső soron a nemzetek gyengítését, tönkretételét szolgálja, ezért küzdeni kell ellene. Földi László és társai nagyon időszerű pillanatban indították útjára a Védett Társadalom Alapítványt. Keresztény-konzervatív szellemiségű honfitársaink – határokon innen és túl − ez idáig hatalmas türelemről és tűrőképességről tettek tanúbizonyságot. Évtizedek óta elviselik az agresszív balliberalizmus család- és nemzetellenes provokációit, a Soros-hálózat civil szervezeteinek áldatlan tevékenységét.

Nyugaton is sokan, régóta tűrik a balliberális hatalmi arroganciát, azt a véleménydiktatúrát, amely már a magánéletet is átszövi, s amely szalonképtelennek nyilvánítja, elhallgatja a másként gondolkodók érveit. A jogalkotás olyannyira gúzsba kötötte az ottani közgondolkodást, hogy a nyugati társadalmak képtelenné váltak az önvédelemre. Tétlenül nézik a földjükre irányuló illegális bevándorlást, kormányaik nemzetellenes politikáját, a balliberális nézetek nyakló nélküli nyomulását a médiában, a világhálón, a filmiparban, a könyvkiadásban. Hiába vannak józanul gondolkodók, akik tisztában vannak a valós állapotokkal, az agymosott többség a hamis információk béklyójában vergődik, így azután nincs is kellő akarata a kártékony politikusok leváltására.

Nem kérünk Gyurcsány Ferencből, a globalista lakájpolitizálásból, az EU balliberális bürokratáiból, akik ugyanolyan tehetségtelenek, mint magyarországi elvbarátaik. Ne restelljük kimondani: az Orbán-kormány jól szolgálja a magyarságot! Nyugat-európai gondolkodók egyre gyakrabban nyilatkoznak úgy, hogy hasonló kormányzást, politikai vezetést kívánnának saját országaikban is. A nemzeti-keresztény kormány valóban nagy érték. Érdemes őrizni és védelmezni, minél tovább.
A szerző író, újságíró

Borítókép: Mirkó István