Amikor Gyurcsány Ferencnek − minapi fórumán − feltették a kérdést, hogy nem akar-e bocsánatot kérni a 2006-os rendőrterror áldozataitól, majd szembesíteni próbálták a gumilövedéktől fél szemére megvakult Nagy Lászlóval, nem jött zavarba. Provokátorokat említett, akik sokfelé meg szoktak jelenni, majd Nagy László felé fordulva kijelentette: „őt személyesen ismerem, de nem baj, mindig így csinálja, ahhoz képest megmosta a haját, elegáns, tehát jól fog mutatni majd a tévében”. Gyurcsány soha nem kért bocsánatot a szemkilövetésekért, az akkori rendőrség elképesztően durva és kíméletlen fellépéséért. Korábban rendőrszakmai hibákról beszélt, olyan jelenségről, amelyhez a politikának semmi köze, vagyis mintha kormányzása idején nem lett volna köze a Belügyminisztériumhoz és a rendőrséghez. Ezt a fajta cinizmust fejelte meg a félig vak áldozat kigúnyolásával, aki egyébként első ízben jelent meg Gyurcsány-fórumon.
Vannak, akik szerint Gyurcsány Ferenc tehetséges politikus. Ha ezt az adottságát aszerint mérjük, hogy mennyit tett eddig a saját népszerűtlensége érdekében, akkor valóban nagyot alkotott. Ezen a fórumon, kihasználva a lehetőséget, bocsánatot kérhetett volna, de nem tette. Az a bárdolatlan reagálás, amelyet egy maradandó sérülést elszenvedett emberrel szemben megengedett magának, megmutatja a volt miniszterelnök igazi arcát.
A sokszínű magyarországi ellenzék elfogadja Gyurcsány Ferenc vezéri szerepét, miként az illegális migrációval, az LMBTQ-mozgalommal, a genderelmélettel, a hazai pedofilellenes törvénnyel kapcsolatban képviselt balliberális nézeteket is. E nézetek jegyében nemrég egy baloldali újságíró bizonygatta, hogy a fiatalkorúak védelmében született törvény a tizennyolc éves korhatárhoz kötött rendelkezése miatt értelmetlen. Úgy vélte, a tizennyolc év alatti diákok nyolcvan-kilencven százaléka már régóta nemi életet él vagy legalábbis túl van az első élményein. Nem állította, hogy a magyar fiatalság szabados erkölcsű, romlott, ez azonban az elmondottakból könnyen kikövetkeztethető.