A magyar ellenzéki képviselők példát vehetnének lengyel társaikról

Botránnyal végződött szeptember 15-én, szerdán a lengyel országgyűlés (szejm) ülése, amelyen – tekintettel a világjárványra – az egészség megőrzéséről tárgyaltak. Az ülésen és az azután történtek rámutatnak arra, milyen különbségek vannak a Lengyel Köztársaság szejmje és a magyar Országgyűlés ellenzéki képviselőinek viselkedéskultúrája között.

A parlamenti vita közben az egyik ellenzéki párt (Konfederacja) izgatott képviselője, Grzegorz Braun a szónoki emelvényről Adam Niedzielski egészségügyi miniszterhez fordulva jövőbeli (az ellenzék hatalomra jutása esetén lehetséges) „vádiratot” helyezett kilátásba „a kormánynak és a reszortnak a pandémia alatt végzett tevékenysége ügyében”, míg végül odakiáltotta a miniszternek: „Maga pedig lógni fog!” Az ellenzéki képviselő szavai vihart kavartak a szejmben. Grzegorz Braunnak a miniszterhez intézet fenyegető szavaira a tanácskozást vezető elnökhelyettes (az ellenzéki PO-ból) Małgorzata Kidawa-Błońska így reagált: „Önnek nincs joga így viselkedni, nincs joga ilyen szavakat használni. Ez az ügy a szejm elnöksége elé kerül”, majd három percre felfüggesztette a tanácskozást. A szünetben döntés született a képviselőnek a tanácskozásból történő kizárásáról, beszédének megvitatása pedig a szejm elnöksége elé került.

Az ellenzéki képviselő botrányos felszólalása után, még a szünet előtt felment a szónoki emelvényre a szintén ellenzéki Lengyel Néppárt (PSL) elnöke, Władysław Kosiniak-Kamysz, és Niedzielski miniszterhez fordulva ezt mondta: „Sok dologban nem értek egyet önnel, miniszter úr, de védeni fogom önt az ilyen szavak ellen.” Ezután Braun képviselőhöz fordult: „Braun képviselő úr, soha senkivel kapcsolatban nem lehet így beszélni! Ez büntetendő cselekmény.”

A szejm elnökhelyettese, Małgorzata Kidawa-Błońska még aznap a következőket írta a Twitteren: „Braun képviselő Niedzielski miniszter úrhoz intézett szavai már nemcsak a parlament színvonalának a leminősítését jelentik, de a büntetendő fenyegetések és az erőszak bevezetését is a szejmbe. Ezzel az üggyel foglalkoznia kell a szejm elnökségének, de mindenekelőtt az ügyészségnek.”

Jarosław Gowin (akinek az útja nemrég vált el a kormányzó PiS-étől) így kommentálta Braun képviselő viselkedését az Onet ellenzéki portálnak adott interjúban: „A szejmben nemegyszer hangzottak el kemény szavak, de az, amit Grzegorz Braun mondott, az valami új, sokkal rosszabb minőség. Bűntényre való bujtogatás. Itt semmiféle elnézésnek nem lehet helye.”

Másnap, csütörtökön a szejm elnöksége – amely jelenleg hat főből áll, három a kormányzó PiS-ból és három az ellenzékből – valóban foglalkozott Braun képviselő kijelentésével. Włodzimierz Czarzasty elnökhelyettes (ellenzéki Új Baloldaliság) tájékoztatta az újságírókat az üggyel kapcsolatos döntésekről. A képviselőre az elnökség egyhangúlag a legmagasabb pénzbüntetést szabta ki: a fizetés ötvenszázalékos csökkentése hat hónapig és a teljes képviselői napidíj százszázalékos megvonása ugyancsak hat hónapig. „Nincsen ennél magasabb anyagi természetű büntetés ilyen típusú esetekben” – tette hozzá az elnökhelyettes. Közölte azt is, hogy a baloldal, a PO és a KP képviselői aláírásokat gyűjtenek a Braun-ügynek a képviselői etikai bizottság elé történő irányítása ügyében.

Jellemző tehát, hogy a Braun-féle szóhasználattól való tartózkodás kezdeményezése az ellenzéki pártok vezető képviselőitől indult el, s egyetértettek velük az egyszerű képviselők is. Magyarországon élő lengyelként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Grzegorz Braun viselkedése emlékeztet elsősorban Gyurcsány Ferenc, de Jakab Péter vagy Szabó Tímea parlamenti támadásaira is. Csakhogy Braun fenyegető és a személyes kultúra hiányáról tanúskodó szavainak fogadtatása teljesen más volt, mint a magyar ellenzék viselkedése által kiváltott reakciók. Magyarországon az ilyen megnyilvánulások tapsot és az egész ellenzék egyetértését váltják ki. Lengyelországban viszont az ország elitje politikai hatalomtól megfosztott részének az érvényes törvények betartásával számot vető kultúráját láthatjuk. Ezért ítélték el egyhangúlag Braunt, és egyetlen tiltakozó hang sem volt.

Lengyelországban elképzelhetetlen volna a magyar parlamenti padokból elhangzó, a jobboldaliakat börtönnel fenyegető kiáltozás, az alkotmány figyelmen kívül hagyása, a törvényesség relativizálása, mert ez a demokrácia végét jelentené egy olyan országban, amely – miként a magyarok is – nagy véráldozatok árán harcolta ki a demokráciát a szabadságával együtt. Lengyelországban vannak határai a kritikának és a – akár dühből kimondott – szavaknak. Jó lenne, ha a magyar baloldal átvenné ezt a jó szokást a lengyelektől. Mert csak egy hazánk van.

Befejezésül álljon itt még egy ellenzéki újságíró, Kamil Turecki kommentárja (szintén az Onet internetes portálról, amelyet a német Springer cég finanszíroz): „Nem mehetünk el közömbösen az ilyen típusú tevékenységek mellett. Nagyon polarizált világban élünk, amely tele van gyűlölettel, irigységgel, az empátia és megértés hiányával. Vonatkozik mindez nemcsak Lengyelországra, de számos más országra is, köztük az Egyesült Államokra. A képviselő szavai nagyon veszélyesek, a gyűlöletbeszéd elterjedésének a következményeit megdöbbenve látjuk az egész világon.”

A szerző Magyarországon élő lengyel író

Borítókép: Jakab Péter. Fotó: MTI/Soós Lajos