Újabban a forgalmi dugókon kívül győzelmi ígéretekkel is riogat Karácsony Gergely. A másodállásban, a miniszterelnökjelölt-jelölti posztja mellett ráérő idejében a főpolgármesterséget is passzióként betöltő politikus arca virít plakátjain, amelyeken az a bombasztikus mondat szerepel hatalmas betűkkel: Legyőzöm Orbánt!
Tájékozatlanabb hazai polgárok és még tájékozatlanabb, magyarul csak keveset értő külföldiek abba a tévhiedelembe eshettek – ha nem vették észre a papír alján szerénykedő „előválasztás: szept. 18–26.” kiegészítést —, hogy pár héten belül rendezik az országgyűlési választást, amelyen a Párbeszéd nevű titkos, csak szűk kör által ismert pártocska társelnöke le akarja győzni a hivatalban lévő kormányfőt. Főként, hogy az SZDSZ-epigon fő-főember neve alatt „a kormányváltó szavazat” ráerősítő kitétel is olvasható. Igaz, zavaró kicsit ez utóbbi közlés is, amelyből mintha az derülne ki, hogy Karácsony csupán saját szavazatában biztos és azzal akar győzni. Mások meg esetleg abban a csalfa hitben lehettek, hogy az úgynevezett baloldali előválasztáson – meglepetésre – a jelenlegi, polgári konzervatív miniszterelnök is megméreti magát. Az emberek elsöprő többsége azonban alapszinten tájékozott, tisztában van vele, hogy mindkét feltevés valótlanság, a parlamenti választás jövő tavasszal lesz, Orbán Viktor pedig hogy is vehetne részt a baloldali előválasztásnak becézett bohóckodáson?
Akkor mégis miért rukkolt elő ezzel az átlátszó sületlenséggel, a Legyőzöm Orbánt! szöveggel a miniszterelnök-jelölti posztra áhítozó Karácsony? Csak találgatásokba bocsátkozhatunk, de alighanem a krónikus sikerélményhiány lehetett az egyik fő motiváció. Miután az összes (?) zűrös ügye napvilágra került és a nyakába szakadt, kezd megroggyanni. A támogatottsági mutatói a pincekulcsot keresgélik, ezért szeretett volna legalább virtuálisan egy kis diadalt megelőlegezni magának. Arisztotelész mondta: Ha nem vagyok ott, akár meg is verhetnek. Ezt a filmbeli Lütyő őrmester baloldali klónja úgy fejlesztette tovább: Ha nincs ott az ellenfél, akár győzhetek is. Ez a faramuci, idétlen plakát rávilágít Karigeri infantilizmusára is: ott próbálna nyerni, ahol nincs jelen az ellenfél.
De gyerekes a falragasz amiatt is, mert hol van ő még attól, hogy kihívója legyen a hivatalban lévő miniszterelnöknek? Már csak azért is, mert előbb ki kell vívnia a miniszterelnök-jelölti pozíciót, hogy kilépjen a miniszterelnökjelölt-jelöltség árnyékából. Vagyis le kell győznie riválisait, Dobrev Klárát, Jakab Pétert, Fekete-Győr Andrást és Márki-Zay Pétert, akik szintén nem mennek a szomszédba infantilisan lüke vérszomjasságért, ám mégiscsak vágyai útjában állnak.
Vagy előfordulhat, hogy A tanú híres mondata, az „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!” itt is érvényes? Emiatt igazuk van azoknak, akik szerint bárhogy is dönt az a csekélyke választói réteg, amelyet képes megmozgatni az előválasztási bohózat és elmegy szavazni – ha törik, ha szakad, úgyis Karácsony lesz a jelölt. Vagyis „Elnézést, Virág-Gyurcsány elvtárs, ez a végeredmény!” Ha így van, és mind több jel mutat arra, hogy így van, akkor a hobbi-főpolgármester megint óvatlanul kikotyogott valamit. Azt, hogy ő már suttyomban a verseny előtt a vetélkedés nyertesévé lett nyilvánítva a kulisszák mögött és az egész gyurcsányista előválasztásos hajcihő címe valójában „Sok hűhó Geriért”. Helyesebben inkább: „Sok hűhó Feriért.”
Persze nagy kérdés, miért nem azt írta az egyre népszerűtlenebb Karácsony a plakátra, hogy „Legyőzöm a magyar népet!”? Akinek ugyanis ilyen jelentős az elutasítottsága, az csak a választók ellenében képzelheti el a hatalomra jutást. Ez viszont demokráciában képtelenség.
Mindenesetre a plakátragasztók egyfajta véleménynyilvánításaként értelmezhető az a körülmény, hogy az utcákon sok helyen veszélyesen alacsonyan tették ki Karigeri fennhéjázó, nagyképűsködő plakátját. Így négylábú barátaink is közvetíthetik gazdáik véleményét a maguk sajátos eszközeivel.
