A DK elnökének jó orra van. Időben kiszimatolta, hogy szövetségesei közül Márki-Zay tudja legcsábítóbban lengetni a nemzeti színű zászlót. Márpedig a választási kampány előrehaladtával a sokszínűnek hazudott, de lényegében balliberális szövetségnek egyre nagyobb szüksége van a csábos zászlólengetőre.
Márki-Zay néhány napja az ATV-ben többek között ezt tudta mondani: „Pont az a cél, hogy akárki fogja megnyerni ezt az előválasztást, mi mindannyian, teljes erőnkkel őt fogjuk támogatni, hiszen… egy biztos, aki az egyesült ellenzék élén közös jelölt lesz, onnantól kezdve neki van a legnagyobb esélye, s nekünk ezt kell támogatni.”
Az ellenzéki szövetségen belül Márki-Zay és mozgalma az egyetlen – Márki-Zay által hitelesnek mondott – keresztény-konzervatív politikai erő. (Bár nagyítóval is nehéz észlelni ezt az erőt.) Ebből is következik, hogy a többi nem az. A hódmezővásárhelyi polgármester teljes erővel támogatta volna a balliberális Dobrev Klárát annak győzelme esetén. Most saját érdekében ugyanezt várja attól az ellenzéki csoportosulástól, amellyel oly lelkesen összekapaszkodott.
„Itt annyi árkot betemettünk már az elmúlt hónapokban… hogy eddig Magyarország történelmét meghatározta a jobb–bal ellentét, és most ezt félretettük… most az ellenzék bebizonyította, hogy mi mind magyarok vagyunk, és elsősorban testvérek vagyunk, honfitársak, hazafiak. A különbségeket félretettük, egymás iránt szeretettel, egymás kezét megfogva az ellenzék egy olyan összefogást alakított ki, ami iránt mostantól kezdve a Fidesz-szavazók is olyan szimpátiát fognak érezni, hogy ők is egyre-másra csatlakoznak.”
Gyurcsányék kampányába remekül illeszkedik Márki-Zay szereplése. A tehetséges szemfényvesztő, aki a magyar zászló mellett a keresztet is magasra tartja, magyarságról, hazafiságról beszél. A két nagy politikai platform (jobb és bal) közötti szakadék áthidalásának gondolata persze jól hangzik, de ez a balliberálisok részéről csak kampányfogásként jöhet szóba, valós szándékként nem. Ne feledjük, a „nemzeti minimum” évtizedek óta hangoztatott gondolata és szándéka még soha nem fogalmazódott meg balról. Ennek szükségességét minden esetben a nemzeti oldal hangoztatta, de a baloldal érdektelensége miatt e vonatkozásban érdemi párbeszédre nem került sor. Nem is kerülhetett. Ha a balliberális mezőny beleegyezne a „nemzeti minimum” valamilyen formájába, azzal mintegy elfogadná magát a nemzetet, ami teljes képtelenség. Ők nemzetköziek vagy nemzetfelettiek.
„Az ellenzék bebizonyította, hogy mi mind magyarok vagyunk, és elsősorban testvérek vagyunk, honfitársak, hazafiak” – jelentette ki nagy hévvel Márki-Zay. Nos, ami a baloldal hazafiságát illeti, ennek épp az ellenkezőjét látjuk bizonyítva. Amikor például 2004-ben a balliberálisok kormányzati pozícióból kampányoltak a határon túli, magyar nemzetiségű (valódi) testvéreink magyar állampolgársága ellen, akkor többek között azzal riogattak bennünket, hogy a kettős állampolgárság megadása gazdaságilag destabilizálja az országot, és az új állampolgároknak járó kedvezmények megadása évenként kb. 170 ezer forintjába kerül minden egyes adófizetőnek. A baloldal hazafiatlan, nemzetellenes kampánya sokakat elriasztott a népszavazástól, amely így sikertelen lett.
Ezt az aljasságot két évvel később – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt – megfejelték azzal a durva rendőri fellépéssel, amely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján teremtett ostromállapotot Budapesten, s amely ártatlan ünneplőkkel szemben vezetett súlyos jogsérelmekhez. Márki-Zay Péter az ilyen bűnös cselekmények elkövetésének legfőbb felelőseivel szövetségben kívánja megbuktatni Orbán Viktor kormányát. És persze azokkal az ellenzéki politikusokkal összefogva, akik Brüsszelben munkálkodnak hazánk folyamatos megbüntetésén. Ezeket a hölgyeket és urakat kellene testvéreinknek tekinteni? Üzenjük a hódmezővásárhelyi polgármesternek: ne nézze hülyének a normális magyar választópolgárokat, s ne higgye, hogy ők nem ismerik fel az olcsó trükkök mögött meghúzódó valódi szándékokat.
A jobb- és a baloldal között húzódó ellentétek emlékeztetnek azokra a különbségekre, amelyek a mai keresztények és a radikális muszlimok eltérő felfogásából adódnak. A radikális muszlimnak hiába prédikálunk szeretetről, toleranciáról, egymás tiszteletéről és elfogadásáról. Hódítani akar, a más vallásúakkal szemben ellenséges, és csak abban az esetben tűri meg őket, ha azok elfogadják az iszlám felsőbbségét, illetve az ebből adódó alávetettséget. Ebből ered a nyugati jogrend elutasítása, a nem muszlimokkal és a nőkkel szembeni erőszakos magatartás. Bármilyen különös, ez a népség ma kiváló „szövetségese” annak a balliberális tábornak, amelybe Márki-Zay Péter is betagozódott, s amely ugyancsak engesztelhetetlen ellensége a kereszténységnek, az ahhoz kötődő nemzetnek és családnak.
„Őszintén remélem, hogy egyetlen közös ellenségünk lesz” – mondta Márki-Zay az ATV-ben. Mi viszont reméljük, hogy a balos ellenzék „egyetlen közös ellensége” mögött több millió tisztességes magyar szavazópolgár sorakozik fel a tavaszi választásokon.
Borítókép: Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter sajtótájékoztatója Fotó: Máté Krisztián
