A DK elnökének jó orra van. Időben kiszimatolta, hogy szövetségesei közül Márki-Zay tudja legcsábítóbban lengetni a nemzeti színű zászlót. Márpedig a választási kampány előrehaladtával a sokszínűnek hazudott, de lényegében balliberális szövetségnek egyre nagyobb szüksége van a csábos zászlólengetőre.
Márki-Zay néhány napja az ATV-ben többek között ezt tudta mondani: „Pont az a cél, hogy akárki fogja megnyerni ezt az előválasztást, mi mindannyian, teljes erőnkkel őt fogjuk támogatni, hiszen… egy biztos, aki az egyesült ellenzék élén közös jelölt lesz, onnantól kezdve neki van a legnagyobb esélye, s nekünk ezt kell támogatni.”
Az ellenzéki szövetségen belül Márki-Zay és mozgalma az egyetlen – Márki-Zay által hitelesnek mondott – keresztény-konzervatív politikai erő. (Bár nagyítóval is nehéz észlelni ezt az erőt.) Ebből is következik, hogy a többi nem az. A hódmezővásárhelyi polgármester teljes erővel támogatta volna a balliberális Dobrev Klárát annak győzelme esetén. Most saját érdekében ugyanezt várja attól az ellenzéki csoportosulástól, amellyel oly lelkesen összekapaszkodott.
„Itt annyi árkot betemettünk már az elmúlt hónapokban… hogy eddig Magyarország történelmét meghatározta a jobb–bal ellentét, és most ezt félretettük… most az ellenzék bebizonyította, hogy mi mind magyarok vagyunk, és elsősorban testvérek vagyunk, honfitársak, hazafiak. A különbségeket félretettük, egymás iránt szeretettel, egymás kezét megfogva az ellenzék egy olyan összefogást alakított ki, ami iránt mostantól kezdve a Fidesz-szavazók is olyan szimpátiát fognak érezni, hogy ők is egyre-másra csatlakoznak.”
Gyurcsányék kampányába remekül illeszkedik Márki-Zay szereplése. A tehetséges szemfényvesztő, aki a magyar zászló mellett a keresztet is magasra tartja, magyarságról, hazafiságról beszél. A két nagy politikai platform (jobb és bal) közötti szakadék áthidalásának gondolata persze jól hangzik, de ez a balliberálisok részéről csak kampányfogásként jöhet szóba, valós szándékként nem. Ne feledjük, a „nemzeti minimum” évtizedek óta hangoztatott gondolata és szándéka még soha nem fogalmazódott meg balról. Ennek szükségességét minden esetben a nemzeti oldal hangoztatta, de a baloldal érdektelensége miatt e vonatkozásban érdemi párbeszédre nem került sor. Nem is kerülhetett. Ha a balliberális mezőny beleegyezne a „nemzeti minimum” valamilyen formájába, azzal mintegy elfogadná magát a nemzetet, ami teljes képtelenség. Ők nemzetköziek vagy nemzetfelettiek.
