LMBTQ-néptánc. Ilyen is van már. Na nem úgy, ahogy egészségesen képzelnénk; az én elgondolt koreográfiámban például csendőrök is szerepelnek, akik véget vetnek a zenének, mire sürgősen hazamennek a legények. Vagy akármik.
De sajnos nem tartunk itt, pedig igény lenne rá. Egyelőre az életellenes LMBTQ-propaganda pimaszkodik. Például a magát „homohouse-kommandóként” definiáló, OMOH néven működő DJ-trió. Ennek tagjai általuk zenének nevezett agypusztító-agymosó elektronikus zörejeket üvöltetnek a budapesti éjszaka infernáliáiban a maguk szélsőséges, életellenes ideológiájának terjesztése céljából. Hogy mindez mit jelent, arról arcátlan nyíltsággal vallja az undort keltő társaság egyik tagja a We Love Budapest című balliberális propagandaoldalon: „társadalomkritika, politikai, identikai tartalom nélkül szerintem nincs túl sok értelme partit szervezni. Ha belegondolsz, az, hogy beveszünk egy csomó kábítószert, és egy sötét szobában lépegetünk napokon át, az alapvetően eléggé hülyeség. Amitől ennek értelme tud lenni, az az, ha ez az élmény fel tud bennünk szabadítani olyan dolgokat, amiktől a hétköznapi életünk is megváltozik.”
Szóval fejbúbig drogozva sötét szobában lépegetni mindjárt világraszóló tetté fújódik, ha kalózlobogókat is lengetnek hozzá – ezt mondja magyarán az értelmes élet ezen elszánt ellensége, aki, amennyiben helytálló a többes szám első személyben fogalmazott mondata, a büntető törvénykönyvben kábítószer birtoklásaként nevesített bűncselekmény elkövetésével kérkedik.
Ez a sötét társaság Omoh Moves elnevezéssel „mozgásközpontú LMBTQ+ workshopsorozatot” is szervez olyan mozgásformákkal, amelyeket „főleg heteronormatív környezetben gyakorolnak, és ezáltal a queer közösség számára nehezen elérhetők”. E sorozat részeként nemrég „LMBTQ-néptáncfoglalkozást” tartottak. A nagy eseményen, amire mindössze tucatnyi tévelygő verődött össze, három, külföldről sajnálatosan hazaköltözött koreográfus vitte a prímet. A 444.hu nevezetű Soros-portál természetesen áhítatos lelkesedéssel erősítette fel a szélsőségesek hangját. „Azon a napon volt az első hazai bemutatóm, mikor először hallottam a homofóbtörvényről, és k…rva sz…rul éreztem magam” – kesergett a fotói alapján magát nőnek képzelő ötletgazda, Farkas Gergő Dávid, akit Stockholmból evett ide a fene.