Egyébként is vegyük tudomásul, hogy a határainkon átcsörtetni, a drótkerítést átvágni, alatta ürgelyukat vájni, fölötte létrával átmászni: univerzális emberi jog. Olyan jog, amelynek megsértéséért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sokmilliós kártérítést ítél meg a legutolsó Iszlám Állam-harcosnak is. Mint ahogy a közelmúltban a Magyar Helsinki Bizottság egyik pakisztáni patronáltjának is, aki 2016-ban illegálisan betört Magyarországra, s ezért a magyar rendőrség visszaszállította őt a határ túlfelére. Strasbourg viszont kimondta, súlyos embertelenség történt, rettenetes állami terror. Nyilván Márki-Zay is az ilyen esetekre utalt, amikor „emberséges bánásmódot” követelt. Ha netán hatalomra jut, nem lesz majd visszaszállítás, nem lesz határvédelem. Gondolom, kerítés sem.

Zárójelben: a szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Ilonka nénit persze elzavarta Strasbourg, tudniillik neki nem jár állampolgárság és kártérítés, mert ő csak egy százéves felvidéki magyar tanító néni (volt). Neki egyvalamihez van joga az emberi jogok „papjai” szerint: állampolgárság és társadalombiztosítás nélkül lapítani a saját szülőföldjén, s eltűrni, hogy egy ma is hatályos törvény (Beneš-dekrétum) kollektív bűnösként kezelje őt és minden felvidéki magyart. Ennyit tehát az őslakosok emberi jogairól. A hajunkra kenhetjük.

Vissza Márki-Zayhoz! Hiszen a jeles amerikai porszívóügynökbe még rengeteg migránsügyi bölcsesség szorult, s ezeket nem is óhajtja magában tartani. „Összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás egy adott térség gazdasági fejlődésére” – ezt már Kálmán Olgának nyilatkozta, aki 2019-ben píárkönyvet írt szerény személyéről. (Kálmán Olga akkor még híresen független és objektív vala, s fölfortyant, mikor baloldali elfogódottsággal vádolták.) Szóval összességében jót tenne Magyarországnak a bevándorlás – duruzsolta Péter. Sőt az egyidejű és nagyszámú bezúdulás lenne a legkellemesebb, attól aztán meglódulna a gazdaság. Lám, Nyugat-Európa sem fuldoklik a több millió munkanélküli, kiemelt segélyen éldegélő újeurópaitól, a szaporodó no go-zónáktól, dehogy! Nyilván tök véletlen, hogy a gazdaság mégis Közép-Európában szárnyal, nem pedig Nyugaton.

Márki-Zay az Olga-könyvben azt is fölvázolta, milyen országot akar a mostani Mucsa helyett: „Egy kanadai típusú, szereteten és elfogadáson alapuló társadalomra lenne szükség Magyarországon is, hogy legkésőbb egy generáció múlva sokkal befogadóbb legyen a társadalom, és a vegyes házasságból született gyerekek is lelkes hazafiakká váljanak.” Kínoz a kérdés: ha annyira csodálatos hely Kanada, ­miért nem maradt ott Péter? Hiszen ott szolgált évekig. Visszaküldték helytartónak, vagy mi?

Szóval befogadóbb társadalom kellene, ugye? Látjuk, Nyugat-Európában is milyen pompásan be tudnak és akarnak illeszkedni a népvándorló muszlimok és különféle hottentották. Csupán „elszigetelt jelenség”, hogy néhanapján fölrobbantják, kamionnal elütik, lefejezik, megerőszakolják, ablakon kihajítják, megkéselik, fölgyújtják, agyonütik, kirabolják az őslakosokat. Márki-Zay szerint mégsem elég pusztán befogadnunk az érkezőket – mindjárt velük is kell hálnunk, hogy sok kis félvérrel szórhassuk tele az unalmasan fehér Kárpát-medencét. Ők aztán – mint azt mindenki tudja – rövid időn belül nagyon lelkes hazafiak lesznek, igazi turbómagyarok. Pont, mint a Márki-Zayék. És mivel előbbiek olyannyira hasonlítanak majd utób­biakra, véletlenül rájuk is fognak szavazni.

Amúgy erről szól az egész. Ez van a porhintés mögött. Az irányított népvándoroltatás valójában: baloldali szavazóimport.

Ennek az ellenséges operatív hadműveletnek az egyik porszívóügynöke Márki-Zay Péter. Aki olyan böszme nagy keresztény meg katolikus, hogy keblére ölelné a teljes muszlim világot, nagy szeretetében ránk eresztené mindahányat. Mert azt állítja: ez a keresztény szeretet. Nem elég szeretni a szomszédban lakó Gizi nénit, Jóska bácsit meg a fölötted dübörgő Lakatos családot – be is kell őket költöztetned magadhoz a szoba-konyhádba! Különben nem vagy igazi keresztény. Nem úgy, mint Péter.

A végére hagytam a legbölcsebb, legkeresztényibb Márki-Zay-idézetet. Ha ezért nem kap Nobel-békedíjat, semmiért. „Én azt szeretném, hogy ha Magyarországon – ahol már most is nagyon sok külföldön született ember él – mi az integrációban lépnénk előre, és gondoskodnánk arról, hogy ezek az emberek ugyanúgy, mint a 100-150-200-300 évvel ezelőtt Magyarországra beköltözött svábok, szászok, ukránok, ruszinok, tótok, vagyis szlovákok, románok, oláhok, szerbek, rácok, tehát ahogy ezeket az embereket tudtuk évtizedek, évszázadok alatt, generációk alatt integrálni, nekünk az a fontos, hogy egy befogadó, szeretetteljes társadalom legyünk, ahol ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva.”

Micsoda ragyogó meglátás! Lám, milyen pompásan integrálódtak például az „egy időben” és „nagy számban” befogadott oláhok a történelmi Magyarországon! Ők az integráció iskolapéldái. A saját anyanyelvükön tanulhattak Erdélyben, választott hazájuk nyelvét, a magyart meg sem kellett tanulniuk (1908-ig). Minek? Háborítatlanul gyakorolhatták vallásukat, saját képviselőt küldhettek a magyar Országgyűlésbe. Aztán jött 1918. december elseje, a gyulafehérvári román gyűlés, ahol közölték: Erdély és a Partium mostantól Romániához tartozik. Remekül sikerült az integráció. Ja, nem. Valószínűleg még nagyobb számban kellett volna Erdélybe telepíteni és márki-­zayos hevülettel keblünkre ölelni őket…

Amilyen gügye, Márki-Zay végül maga szállította a legjobb példát arra, hogy a tömeges migráció Trianonhoz vezet, öngyilkosság. Ezért öngyilkosság jövőre erre az alakra szavazni.

Borítókép: Balogh Zoltán