Tehát, mint láttuk, már Szolzsenyicin leírta a 90-es években, miért teszik nehézzé az ukránok, hogy feltétel nélkül szeressük őket és feltétel nélkül melléjük álljunk. A CIA pénzelte és szervezte Majdan-„forradalom” óta pedig még többet tettek ezért.
Persze a mélylélektan sok mindent megmagyaráz. Például a holodomort elszenvedő ukránokon nehéz számonkérni, miért nem rajonganak az oroszokért. (A holodomor puszta tényét természetesen magyar kommunista történészek, élükön Krausz Tamással, egészen az elmúlt időkig tagadták.) De a „nem rajongás” azért nem magyarázhat meg mindent. Nem magyarázhatja meg például a Bandera-kultuszt.
Ne feledjük: amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, az ukránok nagy része a nácik oldalán harcolt. Az ilyesmire a „szabad világban” nem adnak felmentést, erről mi, magyarok tudnánk sokat mesélni, úgy is, mint „utolsó csatlósok”, hogy a szovjet és a nyugati propaganda egyik legaljasabb, legigaztalanabb szólamánál többet ne is említsek. Az ukránoknál valamiért ez nem számít.
Miképpen az sem, hogy a Majdan után Bandera lett az egyik nemzeti hős, akinek születésnapján felvonulnak az ukránok, s büszkén lobogtatják a Bandera arcképével díszített zászlóikat. Ma ennek leírása természetesen „orosz propagandának” minősül a kizárólag CIA-propagandát közvetítő „független sajtóban”.
Akkor nézzük meg, eszerint az elmúlt években mely sajtótermékek váltak az orosz propaganda eszközeivé!
„December végén döntött úgy az ukrán parlament, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítja január elsejét Sztepan Bandera, a nácikkal is kollaboráló, antiszemita és lengyelellenes etnicista politikus emlékére. Az ukrán médiatanács egy olyan könyv terjesztését is betiltotta, amely az ukrán szélsőségesek egy másik hőséről szólt. […] A Krím orosz elfoglalása és az Oroszországgal fennálló konfliktus eszkalálódása azonban termékeny talaj az orosz- és zsidóellenes érzületek számára, az ukrán vezetés pedig rá van szorulva a szélsőségesek által szervezett milíciák harci erejére.
Az ukrán szélsőségesek erősödésének bőven van magyar vonatkozása is, az ukrán fasiszták nyugati portyázásainak magyar halálos áldozata is volt, noha ezt a magyar kormány elhallgatta.