Nevezzük nevén a dolgokat: az elmúlt évtizedek ideológiai ámokfutása és a jelenleg zajló háború, amit a NATO vég nélküli terjeszkedése idézett elő, már-már egyenértékű egy harmadik világháborúval. Mindeközben az Egyesült Államok, amely országnak hosszú éveken keresztül nemcsak állampolgára, de csodálója is voltam, hiteltelen szuperhatalommá. Én kérek elnézést! Sem az oroszok, sem a kí­naiak, de még az észak-koreaiak vagy az irániak sem okoznak annyi bajt, szenvedést világszerte, mint az USA arrogáns katonai terjeszkedése és ideológiai intervencionalizmusa.

Akárhogy is csűrik-csavarják a történteket, ezúttal nem az oroszok, a kínaiak, a közel-keletiek vagy mások adták az első pofont. Hiába putyinoznak Bidenék és a globalisták éjt nappallá téve, hiába hazudják le a csillagokat az égről, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa liberális ideológusai és a mögöttük álló pénztőke támadták meg a szabad gondolkodású, hagyományszerető szuverén nemzeteket világszerte. Igen, az oroszokat is ők támadják már jó ideje. Hiszen a NATO folyamatos terjeszkedése Oroszország határai mentén nyílt provokáció, felér egy tucat kubai rakétakrízissel, amiről 1962-ben azt hitték, hogy a világvégét fogja jelenteni.

A washingtoni és a brüsszeli elit világszerte azon dolgozik, hogy a helyi baloldali liberális politikai erőkkel összehangolva belülről formálja át a független lelkületű patrióta nemzeteket. Ennek az „újraindítási” folyamatnak egyik eszköze, hogy puccsokat hajtanak végre, amelyek egyike (Majdan) legutóbb már kiverte a biztosítékot az orosz vezetésnél. Ami ezután következett, azt pedig már saját bőrünkön érezzük. A nyugati vezetők ugyanis még saját lakosságuk terhére is értelmetlen büntetőszankciókat vezettek be Oroszország ellen, és öntik a fegyvereket Ukrajnába, hogy legyőzzék az oroszokat. Mi ez, ha nem világháború? Mindez egyenes okozója a hiperinflációnak, az egzisztenciális bizonytalanságnak, a félelemnek és a gazdasági válságnak, ami kibontakozóban van a nyugati imperialisták agressziójának farvizén. Az orosz–ukrán proxyháború tehát mindössze csak az első lépés a „nagy újraindítás” nevű társasjáték sakktábláján.

Mégis, Amerikában, ahol jelenleg tartózkodom, érezhető egyfajta nemtetszés és bizonyos növekvő ellenállás mindezzel kapcsolatban. Ennek a rezisztenciának adott hangot nemrég a CPAC konferencia Budapesten. Az amerikai hazafiak jelentős része nem akar háborút, a jobboldali amerikaiak nem akarják megváltoztatni a világot. Nem akarnak woke- és kritikus rasszelmélet-oktatást, eltörléskultúrát, BLM-térdepeltetést, korlátlan illegális bevándorlást és abortuszjogokat, LMBTQ-privilégiumokat, médiacenzúrát és neomarxista erőszakot.

A szabadságszerető amerikai szavazók millióiban lehet az utolsó remény arra nézve, hogy idén ősszel kisöprik a liberális demokratákat a törvényhozás épületéből Washingtonban. Az amerikai patriótákat Biden és társai ultra-MAGA közösségként aposztrofálják. A „MAGA” betűszót már ismerjük: Make America Great Again, azaz tegyük Amerikát ismét naggyá, ami Donald Trump elnök szlogenje volt. Holott ha bárki ultraszélsőséges az Egyesült Államokban, az nem a százmillió patrióta szavazó, hanem éppen hogy a bideni vezetés. Biden elfogadottsága a lakosság köré­ben a legújabb felmérések szerint harminckét százalék. Trump népszerűsége könnyedén túlszárnyalja ezt a szintet. Tehát bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

A Nyugat ruszofóbiája és Putyin elnök diktátorként való ábrázolása rendkívül átlátszó és hazug kommunikációs panel. Ugyanis nem Putyin avatott Marx-szobrot Trier városában 2018-ban, hanem a nyugat-európai vezetők, Juncker és egyéb európai uniós tisztviselők fejbólintásával. Majd később radikális követőik 2020-ban Lenin-szobrot állítottak Gelsenkirchenben, miközben eszmetársaik Kolumbusz- és Lincoln-szobrokat döntögettek Amerikában. A globalisták naponta bombázzák a demokrata alapokon működő szuverén nemzeteket ideológiai rakétáikkal.

Mindezt a jogállamiság nevű boszorkányüldözés átlátszó celofánpapírjába csomagolva. Nyugodtan kimondhatjuk tehát: ez a Nyugat már nem az a Nyugat. Nagyszüleink és dédszüleink elképedve ülnének ma a televízió képernyője előtt. Az ő életükben még azt sem tudták, hogy a liberálisok mi fán teremnek. Ma már tudjuk, hogy egy jó nagy „po-fán”.

És ezek után bárki is ki meri jelenteni, hogy mindezek csak elszigetelt jelenségek és nem egy összehangolt támadás a szabad világ ellen? Mi jöhet még? Mit törölhetnek még el? A már említett szobordöntögetés, utcai erőszak, térdepeltetés, egyéb erőszakos eltörléskultúra és woke-módszerek mintájára tovább lehet gondolni ezt a követeléscsomagot. Napirenden lehet például a fehér lakosság egészének eltörlése, az idős emberek kiiktatása, a nemzetek és a kereszténység betiltása, sőt egész Amerika, Európa és egyéb földrészek eltüntetése és egy újfajta „egyvilág” létrehozása. Nem véletlenül nevezték el New Yorkban az új Világkereskedelmi Központ épületét OneWorldnek, azaz Egyvilágnak.

A keserű humort félretéve, úgy tűnik, mintha szép lassan forrásponthoz érkezne ez a globális ütközet a hazájukat szerető, hagyománytisztelő emberek és a liberális, progresszív provokátorok között. Ahogy a keresztény lelkületű Márai sugallta anno: az ateista-liberális békétlenkedők előbb-utóbb egy újabb világégést okozhatnak majd. Nehéz csörte lesz ez mindenkinek, beleértve az agresszorokat és a békés, hazájukat és hagyományaikat védő állampolgárokat is. Már ha túléli mindezt az emberiség. Jézus Krisztus utolsó szavaival zárom gondolataimat: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Joe Biden (Fotó: MTI/AP/Manuel Balce Ceneta)