„Ó béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már! / Aki halott, megbocsát, / ragyog az ég sátra, / Testvérek, ha tul leszünk, / sohse nézünk hátra! / Ki a bünös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük és megértsük / az egész világot: / egyik rész a munkára, / másik temetésre: / adjon Isten bort, buzát, / bort a feledésre!”
(Babits Mihály)
Nem tudom, mi lesz így. Nem tudom, mi vár ránk. Lehetne másképpen is. Lehetne úgy, hogy mindenki jól jár.
Mert mit is követelne a normalitás? A józan ész? Mi volna természetes? Úgy volna az jó és magától értetődő, hogy Európa békességben, nyugalomban, kölcsönös előnyök mentén kereskedik Oroszországgal. Oroszországban vannak a nekünk szükséges és elengedhetetlen nyersanyagok, energiahordozók, ritkaföldfémek, miegyebek. Itt, Európában van a fejlett technológia, a fejlett ipar, amelynek minden ilyesmire szüksége van. Úgy volna normális, hogy az oroszok eladják, Európa megvásárolja, felhasználja, a késztermékeket pedig az oroszok megint csak megveszik. Piac, munkahelyek, működő gazdaságok, anyagi javak, gazdagodás. Így jár jól mindenki. Win-win.
De nem így van. Minden másképpen van. És mindenki veszít, vesztes itt mindenki. Vagy majdnem mindenki.
Most úgy van, hogy Ukrajnát éppen visszabombázzák a középkorba. Oroszországot megpróbálja térdre kényszeríteni Európa és az Egyesült Államok mindenféle szankciókkal, s ezek a szankciók nyilván nagyon fájnak az oroszoknak, de a legjobban nekünk fájnak, európaiaknak. Mi fogunk hamarabb letérdelni, nem az oroszok. De legalább mindenki hazudik.
Hol hazugság van, ott hazugság van, ott mindenki szem a láncban.
Hazudnak az ukránok reggeltől estig, sikerekről, kudarcokról, halálokról – s leginkább az ártatlanságról. Itt tetszelegnek, szemünk előtt, az ártatlanság képében. Miközben Ukrajna: latorállam. És alig-állam. Ukrajna legkésőbb 2014 óta a CIA lerakata. Az Egyesült Államok és a Brzezinski-terv felvonulási terepe. A Nyugat újabb nagy kísérlete Oroszország és az orosz nyersanyagok megszerzésére.
Hazudnak az oroszok reggeltől estig, sikerekről, kudarcokról, halálokról – s leginkább az ártatlanságról. Itt tetszelegnek szemünk előtt a „különleges hadművelet” képében, miközben háborút indítottak, és megtámadtak egy másik országot – még akkor is, ha az a másik olyan-amilyen.
Hazudik Európa reggeltől estig, sikerekről, kudarcokról, halálokról – s leginkább az ártatlanságról. Itt tetszeleg szemünk előtt az ártatlanság képében. Miközben Európa: kollaboráns. Jóemberkedésnek és szolidaritásnak hazudja az Egyesült Államok nyers, primer érdekeinek elvtelen, önsorsrontó kiszolgálását.
Hazudik az Egyesült Államok reggeltől estig, sikerekről, kudarcokról, halálokról – s leginkább az ártatlanságról. Itt tetszelegnek szemünk előtt az ártatlanság képében, miközben valójában ezt a háborút ők vívják Oroszországgal, miközben ez, ami zajlik, valójában az ő proxyháborújuk. Már akkor előkészítették, amikor kirobbantották Ukrajnában a 2014-es „forradalmat”, hogy elzavarják a hatalomból az oroszbarát ukrán vezetést, helyére ültetve egy amerikai ügynökökből álló, hazaáruló bandát.
A hanyatló, rothadásnak indult, kiüresedett, erkölcseit és tartását vesztett, önmagát túlélt amerikai birodalom utolsó utóvédharcát vívja a világ feletti egyeduralomért. S miközben leépült, szánalmas „vezetője” immáron naponta ráz kezet a láthatatlan emberekkel, aközben az amerikai titkosszolgálatok zavartalanul végzik a mocskos munkát: egyszerre meggyengíteni Oroszországot és Európát, eltörölni az eurót (az uniós közös pénz nem fogja túlélni ezt, emlékezzetek szavamra!), és eladni Európának ötszörös áron az amerikai palagázt, amit persze átpöfögtetnek az óceánon, óránként százezer liter gázolaj elégetése árán, Greta Thunberg és a környezetvédelem nagyobb dicsőségére.
S persze – mint mindig! – Amerika jó áron eladhatja fegyvereit is, mindenféle egyéb technikáit is, s ha romba dőlt már minden, részt vehet az újjáépítésben is, tovább tetszelegve a jóemberkedés és a nagy demokrata szerepében. Tisztára, mint a néhai Szovjetunió. És úgy is kell(ene) viszonyulni hozzájuk.
