Eltelt hatvanhat év. Az Egyesült Államok önti a fegyvereket és a pénzt Ukrajna önvédelmi harcához. A naiv magyar polgár meg csak álmélkodik, és azt kérdezi: vajon ennyire ügyes ez a Zelenszkij? Lehet, hogy a mi mártírhalált halt Nagy Imrénk nem volt ilyen tehetséges? November 4-én talán nem kellett volna ezt mondania a rádióban: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Nagy Imre nem hasonlított Zelenszkijre. Nem öltözött katonai alsóneműbe, és nem dorongolta le azokat a nyugati országokat, amelyek nem küldtek azonnal csapatokat és fegyvereket. A személye sem értékelődött olyan nagyra, hogy nyugati kormányfők parolázzanak vele és sietve teljesítsék a kéréseit. Vajon miért?

Talán az volt a gond, hogy őt nem amerikai támogatással segítették a hatalomba? Hogy nem azt képviselte és nyilatkozta, amit nyugatról a szájába rágtak? Hogy nem voltak korrupciós ügyei és titkos bankszámlái? Nagy Imre nem volt makulátlan politikus, de osztozott a rettenthetetlen magyarok sorsában − a halálos ítéletét kimondó kommunista bíróság előtt nem kért kegyelmet.

Nem lehet tudni, hogy Ukrajna meddig megy el ebben a háborúban Zelenszkij elnök vezetésével. Nem tudni, mennyi ukrán veszíti életét, mennyien menekülnek el idegen országokba, mennyire fáj az elnöknek a növekvő emberveszteség. Csak eszünkbe jut Görgei Artúr, a magyarok 1848−49-es szabadságharcának bátor magyar hadvezére.

Görgei, aki többek között az 1849. februári branyiszkói áttöréssel, majd sikeres tavaszi hadjáratával – mint altábornagy és a magyar fősereg parancsnoka − nagy tekintélyt szerzett honfitársai körében, augusztus 11-én Világosnál, Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt letette a fegyvert. Nem gyávaságból, hiszen feljegyezték róla, hogy a csatákban nemegyszer tette ki magát életveszélynek, hanem mert felismerte: már nincs értelme a sokszoros túlerővel szembeni reménytelen harcnak, a maradék honvédsereg feláldozásának.

Persze az 1848−49-es szabadságharc sem hasonlítható a szomszédunkban zajló háborúhoz. Az ukrán hadsereg jelenleg nagy erőket képes felvonultatni az oroszokkal szemben, ám nem tudni, mit hoz a holnap. Zelenszkij elnök jó színész. Most a kemény hazafit alakítja. Feltehetően nem érzi szükségét, hogy tanulmányozza a magyar történelmet, így abból nem is von le tanulságokat a maga számára.

Mi pedig csak annyit tehetünk, hogy segítjük a menekülteket és fohászkodunk: Isten óvja a világ békéjét!

A szerző író, újságíró

Borítókép: Volodimir Zelenszkij (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)