Itt van a nyakunkon ez a rémes ukrajnai háború, és az embernek óhatatlanul eszébe jut az 1956-os forradalom és szabadságharc. Vajon mit rontottunk el akkor? Pontosabban, mit rontott el Nagy Imre, a magyar miniszterelnök? Miért nem volt képes arra, amire most az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij?
Tudjuk, azóta eltelt hatvanhat esztendő. Tudjuk, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem azonos Nyikita Hruscsovval, a szovjet első titkárral, Joe Biden amerikai elnök Dwight D. Eisenhowerrel, az 1956-os magyar forradalom pedig az ukrajnai háborúval. Sok minden változott, de azt látni kell, hogy ez az ukrán elnök tud valamit. Nemrég azt üzente a NATO vezetőinek, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítások dolgában ne fogják vissza magukat. Korlátozások nélküli katonai támogatást és légtérzárat kért, amellyel kapcsolatban a szakértők már többször kifejtették, hogy mindez Oroszország és a NATO közvetlen konfliktusához, majd a harmadik világháborúhoz vezetne. Zelenszkijt ez valamiért nem érdekli. Kemény hangon követeli a nyugati segítséget, és mit ad isten, kapja is rendesen.
Egyre több ország küld nehézfegyvereket, modern technikát és tanácsadókat. Minden olyat, amelyről a szovjet tankok ellen kézi lőfegyverekkel, benzines palackokkal felszerelt magyar forradalmárok nem is álmodhattak. A pesti srácok ezerszer rosszabb esélyekkel harcoltak a betolakodókkal szemben, mint az ukrán fegyveresek napjainkban. Az amerikai pénzből fenntartott Szabad Európa Rádió kitartásra buzdította a magyar szabadságharcosokat, akik várták is a nyugati segítséget. Ehelyett csak szimpátiatüntetéseket és egy elnöki beszédet kaptak.
Az Egyesült Államok annak idején ugyanúgy elítélte a szovjet agressziót, mint most az oroszok Ukrajna elleni háborúját. Eisenhower elnök 1956. október végén − elnökválasztási beszédében − a magyar nép hősiessége iránti csodálatának adott hangot, majd kijelentette, hogy az új magyar kormányt nem tekinti potenciális szövetségesének. Hruscsov vette a lapot, és nyugodtan parancsot adott a szovjet haderőnek Magyarország megszállására.
Eltelt hatvanhat év. Az Egyesült Államok önti a fegyvereket és a pénzt Ukrajna önvédelmi harcához. A naiv magyar polgár meg csak álmélkodik, és azt kérdezi: vajon ennyire ügyes ez a Zelenszkij? Lehet, hogy a mi mártírhalált halt Nagy Imrénk nem volt ilyen tehetséges? November 4-én talán nem kellett volna ezt mondania a rádióban: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
