Bár a külpolitikai folyamatok elemzése nem az én asztalom, az azért egyértelműen kijelenthető: Európa nem a legdicsőségesebb éveit éli. Sokáig tartottam magam, és bíztam a magyar kormány válságkezelésében, de aztán megnéztem Lakatos Márk videóját arról, hogy mi lesz itt télen, és azóta igazán kétségbe vagyok esve. Hiszen ha egy olyan polihisztor, mint ő, aki kiválóan ért úgy a gazdaság-, mint az energiapolitikához, aki szélsőségektől mentesen és objektíven elemzi a dolgok állását, akinek a belügyminiszter csak „Sanyi”, nos, ha ő azt mondja, itt az ideje kétségbeesni, akkor igen, pánikoljunk csak be. Na de ha végképp elöntené az olvasót a melankólia, kikapcsolódásképp fussa át Karácsony Gergely Facebook-oldalát.
Budapest főpolgármestere új szintre emelte az eredménykommunikáció fogalmát, és azt hiszem, a csúcspontra most érhetett el – bár hajlamos vagyok lebecsülni mások képességeit, így elképzelhető, hogy még ennél is lesz lejjebb. Az eddigi kedvenceim egyértelműen a természetfotók, amikor fákkal pózol, és természetesen a Mentsük meg a méheket! felhívása. Ezek egyébként mind fontos dolgok – félreértés ne essék –, de finoman szólva is figyelemelterelésként hatnak, úgy, hogy eközben Budapestet ellepte a szemét és a mocsok, közlekedni, főleg autóval gyakorlatilag reggel 6 és éjjel 2 között lehetetlen, a város kasszája üres, a Blaha Lujza tér felújításának legnagyobb előrelépése pedig, hogy lesznek fák ott is. A totálisan leamortizált fővárosban tehát a méhek szaporodásával kapcsolatban húzni a vészcsengőt minimum idiotizmus, de inkább csak kínlódás a kommunikációval – azt mégsem posztolhatja Budapest főpolgármestere, hogy a teljesítményem, amit fel tudok mutatni, zéró. Sőt a fővárosban elkészülő színtisztán kormányzati beruházásokat kritizálni sem túl elegáns, főként akkor, amikor azok olyan lenyűgözőek és impozánsak, mint a Magyar Zene Háza. Egy szó mint száz, térjünk vissza a tisztaságra, azaz annak hiányára, ami tökéletesen igaz Budapesten az utóbbi években.
