Hosszú, többórás interjút adott a Partizánnak Uj Péter, az Ind… Elnézést, úgy tűnik, a beszélgetés nekem is teljesen beakadt. Szóval Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője. Mert ha Uj interjút ad, akkor az Index története ha kell, ha nem, sáros csizmaként mindig felkerül az asztalra, az újságíró-főszerkesztő-lapalapító-aktivista képtelen nem szóba hozni az újságot és annak történetét.
Annak idején több emberrel egyetemben ugyanis ő alapította, majd lett a főszerkesztője is az online lapnak, de néhány éven belül – miután többször is szembekerült a vezetéssel – eljött az újságtól, és megcsinálta a 444-et. De ez az „eljövés” szörnyű és tátongó sebeket hagyott a lelkében, amelyek ugyan már hegesednek, de amint szóba kerül az Index, azonnal felszakadnak, és Ujban feltörnek az emlékek. Furcsa ember, idegesen fészkelődik az interjú alatt, igazgatja a nadrágját, az ingét, nézelődik, sokat akar mondani, de minduntalan elveszik, eltéved, és csak ritkán talál vissza, talán nem fognak megkövezni itt a jobboldalon, ha ezt mondom, de olyan benyomást kelt, amilyet egy őrült zseni szokott.
Mert írni, azt tud. Helyesebben tudott, mert mostanában csak pénzért lehet figyelemmel követni a munkásságát, de annak idején olvastam a cikkeit, és bár az esetek kilencven százalékában nem értettem egyet vele, ám élvezetesen vezette a tollat, unikális volt az az írásmód, ahogy a Népszabadságban megnyilvánult. És mindeközben időnként a sajátjainak is meg-meghúzta a fülét.
A régi Index is hasonló volt, a cikkek szemtelenek és viccesek voltak, és bár mindenki láthatta, hogy a lap finoman szólva sem egy jobboldali-konzervatív fészek, de a szocik is kapták rendesen az ívet – amikor úgymond kormányoztak – , úgy tűnt, a lapnak nem a baloldali politikai aktivizmus a legfőbb feladata, hanem valami más. Hogy mi, az nemigen derült ki, de kétségtelen, hogy egyfajta úttörői voltak a kétezres évek gonzó típusú internetes újságírásának. Később, amikor Uj szakított a lappal, az Index szépen lassan elkezdett népszabadságosodni, aminek az lehetett az oka, hogy szerkesztőség önmaga hatása alá került, a végtermék pedig egyre kevesbé lett vicces, talán mert a srácok felnőttek, és elkezdték túl komolyan venni önmagukat.