Hosszú, többórás interjút adott a Partizánnak Uj Péter, az Ind… Elnézést, úgy tűnik, a beszélgetés nekem is teljesen beakadt. Szóval Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője. Mert ha Uj interjút ad, akkor az Index története ha kell, ha nem, sáros csizmaként mindig felkerül az asztalra, az újságíró-főszerkesztő-lapalapító-aktivista képtelen nem szóba hozni az újságot és annak történetét.
Annak idején több emberrel egyetemben ugyanis ő alapította, majd lett a főszerkesztője is az online lapnak, de néhány éven belül – miután többször is szembekerült a vezetéssel – eljött az újságtól, és megcsinálta a 444-et. De ez az „eljövés” szörnyű és tátongó sebeket hagyott a lelkében, amelyek ugyan már hegesednek, de amint szóba kerül az Index, azonnal felszakadnak, és Ujban feltörnek az emlékek. Furcsa ember, idegesen fészkelődik az interjú alatt, igazgatja a nadrágját, az ingét, nézelődik, sokat akar mondani, de minduntalan elveszik, eltéved, és csak ritkán talál vissza, talán nem fognak megkövezni itt a jobboldalon, ha ezt mondom, de olyan benyomást kelt, amilyet egy őrült zseni szokott.
Mert írni, azt tud. Helyesebben tudott, mert mostanában csak pénzért lehet figyelemmel követni a munkásságát, de annak idején olvastam a cikkeit, és bár az esetek kilencven százalékában nem értettem egyet vele, ám élvezetesen vezette a tollat, unikális volt az az írásmód, ahogy a Népszabadságban megnyilvánult. És mindeközben időnként a sajátjainak is meg-meghúzta a fülét.
A régi Index is hasonló volt, a cikkek szemtelenek és viccesek voltak, és bár mindenki láthatta, hogy a lap finoman szólva sem egy jobboldali-konzervatív fészek, de a szocik is kapták rendesen az ívet – amikor úgymond kormányoztak – , úgy tűnt, a lapnak nem a baloldali politikai aktivizmus a legfőbb feladata, hanem valami más. Hogy mi, az nemigen derült ki, de kétségtelen, hogy egyfajta úttörői voltak a kétezres évek gonzó típusú internetes újságírásának. Később, amikor Uj szakított a lappal, az Index szépen lassan elkezdett népszabadságosodni, aminek az lehetett az oka, hogy szerkesztőség önmaga hatása alá került, a végtermék pedig egyre kevesbé lett vicces, talán mert a srácok felnőttek, és elkezdték túl komolyan venni önmagukat.
A 444.hu lett az uj – pardon, az új Index. Legalábbis Uj szerint, de valójában ilyesmiről szó sem volt. Mind a sorok, mind a lap döcögött, csak kevés és nem túl jó írások jelentek meg, aminek megvoltak az okai; az Indexnél Uj elmondása szerint majdnem kétszáz ember dolgozott – ami bődületesen nagy szám –, a 444-nél pedig alig tizenvalahányan.
A görcsös bizonyítási vágy és egy jó adag sértettség is szerepet játszhatott abban, hogy az írások bűzlöttek az izzadságszagtól. Az ember ugyanis gyarló, hajlamos azt gondolni, hogy ahonnan eljön – a hely, az épület, a szerkesztőség vagy a színház –, azonnal össze fog dőlni, de ilyesmi csak igen ritkán következik be; az esetek többségében jól-rosszul, de elmuzsikál a műhely annak ellenére, hogy az illető elhagyta.
Senki sem pótolhatatlan… Ebbe pedig akár bele is lehet kicsit zavarodni. Mindenesetre Uj jelenleg egy olyan lapot irányít, mint a 444. Amely a háború kirobbanása óta aljasabbnál aljasabb cikkekben uszít, és a békét támadja.
És ez utóbbi kijelentésem nem holmi költői túlzás, az újság konkrétan háborús uszító propagandalapként üzemel. Nézzünk néhány példát, hogy ne csak a levegőbe beszéljek!
Talán egy hónapja volt, hogy Kövér László egy alkalommal arról beszélt, az idősebbeknek el kellene mondaniuk, hogy valójában mivel is jár, mennyire iszonyatos dolog egy háború, hiszen a fiataloknak nincsenek ilyen típusú valódi, megélt, megtapasztalt élményeik. És igen, a fiataloknak tudniuk kell, hogy hetekig egy óvóhelyen kucorogni, ahol sokszor alig van étel, ital, ahol nem lehet tusolni, ahol nincs vécé, sokszor áram sem, az bizony nem egy leányálom.
És akkor még nem is beszéltünk a frontról, ahol bombák robbannak, golyók fütyülnek, sebesültek ordítanak, és ahol ezek a bombák, ezek a golyók embereket ölnek.
A háború rettenetes dolog, aki pedig háborúba akarja sodorni az országát, az egészen egyszerűen nem normális. És az sem, aki azon gúnyolódik, ha egy fontos pozícióban lévő politikus a béke mellett érvel. Merthogy a 444-nél ezt tették, gyakorlatilag gúnyt űztek Kövér háborúellenes mondataiból.
Talán nem vagyok demagóg, ha kijelentem, hogy aki egy békepárti megszólalást kritizál, nyeglén, szemtelenül, mint egy hisztis kamasz, az valójában az ellenkezőjében reménykedik: a háborúban. Csak zárójelben jegyzem meg: Ukrajna nem tagja a NATO-nak, nem vagyunk egy katonai, sőt semmilyen szövetségben az országgal, semmi közünk ahhoz, hogy mi zajlik a területén. Nincsenek kötelezettségeink velük szemben. Ez a háború az ő háborújuk, nem a mienk, bármennyire is igyekszik a közvéleményt ennek ellenkezőjéről meggyőzni például a 444.
Nézzük a következő példát! Pár nappal ezelőtt Uj Péter lapja hosszú írásban érvelt a háború folytatása mellett. A cikk szerint nem észszerű most azonnali tűzszünetet, békét követelni, mert egyrészt Ukrajna épp rosszul áll, másrészt Amerika és a nyugat-európai országok többsége sem érdekelt a békében. Tehát folytatni kell a vérontást, voltaképpen szóba sem szabad állni az oroszokkal.
Megint csak zárójel következik! Ukrajnában nagyjából 120 ezer magyar ember él, akiket a kijevi elit gyermekeivel ellentétben előszeretettel fogdosnak össze, és büszkén küldenek ki golyófogónak a frontra, ergo minél tovább tart a háború, annál több magyar ember fog meghalni.
Újfent demagógnak tűnő megállapítás következik: a 444 azzal, hogy a béke ellen beszél, közvetve magyar emberek halálát okozza. Ez az igazság.
Végül nézzünk egy újabb friss anyagot! Számos európai ország vállalta, hogy ukrán katonákat fog Ukrajnán kívül kiképezni. Ebben a programban Magyarország érthető okokból nem akar és nem is fog részt venni. És ez – minő meglepetés! – Soros úr és Uj Péter lapját roppant mód felháborította. Megint csak vaskos anyagban számoltak be a szerintük szégyenteljes döntésről.
Rögzítsük! A magyar kormány nem szeretné, hogy a háború az egész világra kiterjedjen, ami a 444 szerint rossz, sőt vállalhatatlan döntés. A háborúnak, a vérontásnak tehát szerintük folytatódnia kell, akár emberek százezreinek az élete árán is. Magyar emberek élete árán is.
Aki pedig ezzel nem ért egyet, az az európai egységet szabotálja, sőt mi több, Putyin fizetett ügynöke. Hiszen olyan nincs, hogy Putyin ne veszítsen, az nem opció, hogy az Ukrajnában élő oroszok Oroszországhoz akarnak tartozni. Ha kell, még öt évig szóljanak a fegyverek, ha szükséges, még tíz évig robbanjanak a bombák, ha kell, milliók haljanak meg a háborúban.
Nincsenek szavak arra, amit a 444 művel ebben a tekintetben. El is hallgatok.
Borítókép: Uj Péter (Fotó: YouTube/Partizán)
