Közben szakértők rámutatnak, hogy az atomerőművek tartalékokként nem használhatók, mert nem lehet őket úgy fel- és leszabályozni, mint a gázerőműveket. A helyzet egyre aggasztóbb, például az ellenzéki CDU elnöke, Friedrich Merz szerint Németország energiaellátási válság felé menetel, és energiaválság idején az atomerőműveket leállítani teljesen abszurd dolog. De ez az abszurditás nem most kezdődött, hanem már 2011-ben, amikor az egyébként fizikus végzettségű Angela Merkel – akiről feltételezhető lett volna, hogy valamennyire tud számolni – a Zöldek nyomására elfogadta az atomerőművek bezárásának programját, amelynek 2022 év vége volt a végső határideje.

A liechtensteini Geopolitikai Hírszerző Szolgálat (Geopolitical Intelligence Services, GIS), amelynek feladata stratégiai elemzések készítése, már egy 2020-ban publikált tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy a német energiapolitika elképzelései teljesen irreálisak. Ez persze minden energetikai szakértő előtt már az első pillanatban világos volt, mégis érdekes, hogy egy ilyen, geopolitikai kérdésekkel foglalkozó intézmény hogyan ítéli meg a helyzetet.

Németország az energetikai átállás globális élharcosának tekinti magát, és az Energiewendét más országok számára is követendő példaként kívánja állítani, ám ezek az országok úgy látják, hogy a német modell nem hatékony, túl drága és több iparágra nézve káros. A GIS úgy becsli, hogy az irracionális energiapolitika miatt a következő évtizedben Németországban mintegy százezer autóipari munkahely (a jelenlegi 830 ezer munkahely mintegy 12 százaléka) kerülhet veszélybe, és más európai országokban is további százezer munkahely szűnhet meg.

Az Energiewende költségeit nagyrészt a lakosságra terhelték. 2000 óta a németországi villamosenergia-árak kilowattóránként 13,94 centről 2019-re 30,43 centre emelkedtek. Az áremelkedés nem a piaci kereslet-kínálat hatása, hanem az adókkal, díjakkal és illetékekkel való kormányzati beavatkozás következménye, amelyek 2000 óta csaknem megháromszorozódtak. A hatalmas ráfordítások ellenére teljesen valószínűtlen, hogy Németország elérje a saját maga elé tűzött célokat. A célok elérése érdekében például évente négy gigawattnyi szárazföldi szélenergia-kapacitást kellene építenie, ám a szélerőművek építése már eddig is tiltakozást váltott ki a lakosság részéről, mert a lakóhelye közelében senki sem akar szélerőművet, és emiatt e program az elmúlt években el is akadt.

Németország 2020-ban jelentős, mintegy 60 terawattóra mennyiséggel nettó villamosenergia-exportőr volt. A nukleáris- és a szén­energiából való egyidejű kiszállással azonban nettó importőrré válhat, miközben más országok is csökkenthetik nettó exportőri pozíciójukat. A GIS elemzése szerint ez európai szintű villamosenergia-hiány kialakulásához vezethet, annak minden gazdasági következményével együtt.

A GIS-tanulmány – és az egész liberális média – a kialakult helyzetért Merkelre hárítja a felelősséget, de nem azért, mert engedett a Zöldek követeléseinek, és bezáratott 14 atomerőművet, hanem azért, mert a gázimportban Oroszországra támaszkodott. Ez azonban teljesen igaztalan vád, hiszen másra nem is támaszkodhatott volna. Most sem tudja senki, hogy ha az orosz gázcsapok végleg elzáródnak, honnan lehet a szükséges energiahordozót beszerezni. A sokak által emlegetett megoldás, a cseppfolyósított földgáz egyesült államokbeli vagy közel-keleti importja a kellő mennyiségben rövid távon nem járható út, mert a szükséges infrastruktúra kiépítése éveket vesz igénybe.

A két „szélsőség”, a Die Linke (Baloldali Párt) és az AfD (Alternatívát Németországnak) eleve nem támogatta a szankciókat, és az SPD-ben is erősödik az Ukrajna támogatásával szembeni ellenállás. Nemcsak a volt kancellár, Gerhard Schröder, hanem Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök és számos más szociáldemokrata politikus is kritikus a szankciókkal szemben. A GIS-tanulmány úgy látja, hogy ha a téli energiaválság tömeges társadalmi tiltakozásokhoz vezet, akkor valószínűleg nőni fog a nyomás a kormányon, hogy oldja fel, de legalábbis enyhítse az Oroszországgal szembeni szankciókat, ahogyan azt a Die Linke és az AfD mindig is követelte.

A CDU-ban is egyre többen akarják kikényszeríteni az irányváltást. Ennek egyik fő szószólója Michael Kretschmer, Szászország tartomány miniszterelnöke, aki gyors tárgyalásokat sürget a háború „befagyasztásáról”, mert a németországi társadalmi béke fenntartásához elengedhetetlen az elegendő mennyiségű gáz Oroszországból történő behozatala. A szabad demokrata Wolfgang Kubicki, a Bundestag alelnöke is az Északi Áramlat 2 vezeték mielőbbi aktiválását javasolja. Egyedül a Zöldek szólaltak fel kezdettől fogva az Északi Áramlat 2 ellen és kampányoltak a legerőteljesebben azért, hogy Németország nehézfegyverekkel támogassa Ukrajnát.

A kialakult helyzetnek Magyarország számára is van tanulsága. Ha százezer autóipari munkahely valóban megszűnik, az Magyarországon is éreztetni fogja hatását. Ha pedig a termelőkapacitások elégtelensége vagy más okok – például az Ukrajnán keresztül jövő távvezeték sérülése – miatt a villamosenergia-import lehetőségei beszűkülnek vagy egyenesen lehetetlenné válnak, az igen keményen fogja érinteni Magyarországot, hiszen hazánk villamosenergia-szükségletének harminc-negyven százalékát már jó ideje importálja. Célszerű lenne erre az eshetőségre idejében felkészülni, és végiggondolni, hogy milyen reális lehetőségek vannak a hazai termelés növelésére, illetve a fogyasztás ideiglenes csökkentésére.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)