Ezek a különös demokraták a baloldali kormányokkal szembeni ellenállásukkal eddig nem vétették észre magukat. Ez márpedig kiegyensúlyozottságra vallana, de ezek a jómadarak pontosan ezt nem akarják. Csak szavakban fontos számukra a demokrácia, valójában azonban szétforgácsolják azt. A demokrácia a tisztességes választásokban és a kormánypolitikának a többségi választói akaratnak megfelelő érvényesítésében valósul meg, figyelembe véve a különböző kisebbségi ellenvéleményeket is. Az európai baloldal szkeptikusai a választási eredményekkel kapcsolatosan két fronton ássák alá a demokrácia alapjait. Egyrészt az egyes uniós tagállamokban hajtják ezt végre, másrészt az EU-tagállamokat érő, nemzetközileg összehangolt támadásaikban. Ennek eredményeképpen rombolják a demokráciát. Demokráciaelméleti szempontból nézve az európai baloldal bután viselkedik.

A 2000-es évben az európai baloldal először avatkozott be abba, milyen véleményeket alakítsanak ki az egyes uniós tagállamok. Ausztriát ekkoriban pellengérre állították, az Európai Unióban pedig páriaként vették üldözőbe. Az osztrák politikai fejleményekbe való ilyetén brutális beavatkozással, amely ugyanakkor nem változtatott Wolfgang Schüssel kancellár kormányának megalakításán, súlyos bizalomvesztés következett be a politikai elit vonatkozásában. Schüssel a haszonélvezője volt annak a kárnak, amelyet az európai baloldal Ausztriának okozott: a soron következő, 2002-es választásokon elért eredményével pedig maga mögé tudta utasítani a riválisait. A választók el is ismerték a kitartását, Schüssel pedig 2007-ig kancellár is maradt. Azóta az európai baloldal a választásokkal kapcsolatos szkeptikus ellenkultúrája téveszmévé vált.

Németország és a 2020-es év pedig Angela Merkel baloldalivá lett CDU-jának, a szociáldemokratáknak és a Zöldeknek a belnémet falanxba való kirívóan antidemokratikus beavatkozása iskolapéldájává vált. Az év februárjában a türingiai tartományi gyűlés titkos választáson szavazott bizalmat egy liberális katolikus politikusnak. Mivel nagyon valószínű, hogy a jobboldali ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) képviselői is rá voksoltak, nem világos, hogy a CDU, az SPD és a Zöldek alkotta egyesült baloldal szervezett felzúdulása egységfrontba szólított-e fel, ahogy állítólag 1968-ban is behívta az állítólagos prágai segélykérés a szovjeteket. Merkel, ez a „speciális demokrata” mindenesetre dél-afrikai útjáról szólított fel arra, hogy fordítsák meg a szabad és titkos türingiai tartományi választások eredményét. Azóta Bodo Ramalow a radikális baloldali Die Linke, a Zöldek és a szociáldemokrata SPD támogatásával anélkül kormányoz, hogy a lakosság megfelelő támogatását élvezné. E groteszk helyzet vesztese a demokrácia, a győztese pedig a következő tartományi választásokon alighanem az AfD lesz. A magukat demokratikusnak nevező politikusok a legkíméletlenebb bírálóikat erősítik az elképesztő ostobaságukkal.

Most pedig Olaszországgal szemben lebben a függöny a baloldali–zöldpárti harcban: éppen Georgia Meloni elé kell akadályt gördíteniük, mégpedig több okból is. Először is, intelligens nőről van szó, aki nem kvótáknak köszönheti a sikerét. Ez márpedig hadüzenettel ér fel a baloldali–zöld „woke” Internacionálé számára. Meloni kötelezettséget érez a választói akarat kapcsán, és szuverén hangot megütő olasz miniszterelnökként akar tevékenykedni az Európai Unión belül. Ez megrémíti a holdkóros brüsszeli bürokráciát. Meloni a hagyományos család híve, ami ugyancsak felbőszíti a baloldali „woke” ideológiát. Meloni jól érzi magát Olaszországban; ez pedig a klímavallást szólítja az utolsó csatára. Szereti a hazáját, a népét, és ugyanígy viseltetik más országok és népek iránt is. Ez is harcba indítja a nagy átalakítás levezénylőit.

Melonit 2022-ben ugyanúgy a fasizmusdoronggal ütlegelik, ahogy 2000-ben Schüssellel tették. Manfred Weber feladata pedig az az Európai Néppárt részéről, hogy megakadályozza az olasz kormányalakítást. Ez újabb porcelánokat törhet el az ­unión belül, de nem ér el semmit, ha csak azt nem, hogy Meloni pártja még erősebbé válik.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Giorgia Meloni (Fotó: NurPhoto via AFP/Riccardo Fabi)