Berzsenyi háborús időkben üzent A magyarokhoz című versében: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” – inti nemzetét a költő. Ma sincs másként.
Ilyenkor tartalékolásra, menekülési útvonalak keresésére gondolunk s arra, hogyan maradhatunk ki az egészből. Nehéz lesz, s már most is az, hiszen látjuk, érezzük az ágyúlövések és a kereskedelmi korlátozások csatazajában, minden erővel arra törekszenek a hatalmak, hogy anyagi erőinket, mi több, a szívünket és a lelkünket is adjuk át a konfliktus, a károkozás és a kegyetlenkedések fönntartásában és növelésében érdekelt erőknek.
Megbolydult a világ, folyik a szellemi manipuláció, s azt várják, hogy csatlakozzunk mi is a többség látszatát ígérő koalícióhoz, viseljük magunkon más országok színeit, csatlakozzunk az erőben hívőkhöz, tartsuk fönn a gondolatok és a tettek látszategységét, mondjunk le a saját érdekeink fölismeréséről és képviseletéről.
Nem tesszük.
Magyarország ezúttal is kilóg a sorból, távolodik a főáramú politikától, s tartalékol ugyan a hideg időre, felkészül akár a legrosszabbakra is, kereskedik, új együttműködő kereskedelmi társakat keres, s ami a lényeg, visszazár a nemzeti érdek keservesen nehéz, mégis csak egyedül vállalható politikájához.
Óriási a hangzavar persze, vádolnak mindenféle képtelenséggel, s nem értik, hogyan lehetséges, hogy egy sokszorosan kisemmizett, kifosztott, történelme során rendre magára hagyott, összezsugorított és megalázott ország hogyan is képes fölemelkedni, s a méreteit lényegesen meghaladó mértékben egyszerre jelen lenni, tekintélyt szerezni és hatni a nemzetközi térben, és saját erőforrásaira összpontosítva megerősíteni a belső kohéziót, a gazdaságot és – akikért az egész munkát érdemes végigvinni – a gyermekekre, családokra építő nemzeti politikát folytatni.
Így volt ez a világjárvány tombolása idején is. Mások fölélték tartalékaikat, le- és bezártak mindent, amit csak lehetséges, fékeztek, ahol csak tudtak, s politikailag intonált nemzetközi hálózatokba, karanténba szervezték még a védőoltások használatának ügyét is, megbélyegezve azokat, akik nem átallottak önálló döntéseket hozni.
