idezojelek

Háború, család és béke

Magyarország ezúttal is kilóg a sorból, távolodik a főáramú politikától.

Cikk kép: undefined

Berzsenyi háborús időkben üzent A magyarokhoz című versé­ben: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” – inti nemzetét a költő. Ma sincs másként.

Ilyenkor tartalékolásra, menekülési útvonalak keresésére gondolunk s arra, hogyan maradhatunk ki az egészből. Nehéz lesz, s már most is az, hiszen látjuk, érezzük az ágyúlövések és a kereskedelmi korlátozások csatazajában, minden erővel arra törekszenek a hatalmak, hogy anyagi erőinket, mi több, a szívünket és a lelkünket is adjuk át a konfliktus, a károkozás és a kegyetlenkedések fönntartásában és növelésében érdekelt erőknek. 

Megbolydult a világ, folyik a szellemi manipuláció, s azt várják, hogy csatlakozzunk mi is a többség látszatát ígérő koalícióhoz, viseljük magunkon más országok szí­neit, csatlakozzunk az erőben hívőkhöz, tartsuk fönn a gondolatok és a tettek látszategységét, mondjunk le a saját érdekeink fölismeréséről és képviseletéről.

Nem tesszük. 

Magyarország ezúttal is kilóg a sorból, távolodik a főáramú politikától, s tartalékol ugyan a hideg időre, felkészül akár a legrosszabbakra is, kereskedik, új együttműködő kereskedelmi társakat keres, s ami a lényeg, visszazár a nemzeti érdek keservesen nehéz, mégis csak egyedül vállalható politikájához.

Óriási a hangzavar persze, vádolnak mindenféle képtelenséggel, s nem értik, hogyan lehetséges, hogy egy sokszorosan kisemmizett, kifosztott, történelme során rendre magára hagyott, összezsugorított és megalázott ország hogyan is képes fölemelkedni, s a méreteit lényegesen meghaladó mértékben egyszerre jelen lenni, tekintélyt szerezni és hatni a nemzetközi térben, és saját erőforrásaira összpontosítva megerősíteni a belső kohéziót, a gazdaságot és – akikért az egész munkát érdemes végigvinni – a gyermekekre, családokra építő nemzeti politikát folytatni.

Így volt ez a világjárvány tombolása idején is. Mások fölélték tartalékaikat, le- és bezártak mindent, amit csak lehetséges, fékeztek, ahol csak tudtak, s politikailag intonált nemzetközi hálózatokba, karanténba szervezték még a védőoltások használatának ügyét is, megbélyegezve azokat, akik nem átallottak önálló döntéseket hozni. 

A magyarok azonban nem így tettek. 

A hamis és félrevezető véleménykoalíciókhoz és szellemi diktátumokhoz csatlakozás helyett a közeli és a távoli jövőt alapozó gazdaságfejlesztésbe, szédítő iramú, munkahelyeket megőrző és teremtő beruházásnövelésre fordították az idejüket és energiájukat.

Tudták, hogy családjaink csak akkor maradhatnak talpon az egész világot megrázó viharban, ha az egészségügyi védelem megszervezése mellett munkához juttatják és növekvő reáljövedelmet biztosító munkában tartják az embereket. 

Európa nem figyelt erre a bibliai tényre: a paradicsomban, s azon kívül még – hiszen kívül vagyunk, amióta világ a világ – fokozottabb mértékben is, a munka, az emberi erőfeszítéssel megszerzett jövedelem az egyetlen hatékony eszköz a jólét és a méltóság fönntartásához, a szegénység visszaszorításához. 

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A családok anyagi védelmének megőrzése pedig a kapcsolati kultúra, a családi és a társadalmi munkamegosztás megerősítésének is az egyik igen fontos eszköze, illetve feltétele.

Az előretekintő, stabilitási pozíciókat építő politika azt eredményezte, hogy itthon nem is esett vissza a gazdaság olyan mértékben, mint a sokkal védettebb pozíciójú nyugati országokban, s a talpra állás is váratlanul gyorsabbnak bizonyult itthon, mint sokfelé Európában. 

Hitetlenkedve szemlélte az unió a magyar fejleményeket, s megtett és meg is tesz mindent azért, hogy a magyarok menetelése lassuljon. A béke meg távol, s amíg távol a béke, fokozódik a kiszámíthatatlanság, romlik az élet.

Hit és erő, bizalom is kell a nemzeti érdek képviseletéhez. Nyilván vége a miniszterelnök által nevén nevezett száz év magyar magánynak. 

Mindazonáltal gyanakvás, olykor vád és félelem is övez minket, de a „nekik is érje meg velünk együttműködni” politikája most telik meg igazán tartalommal, amikor a háború okozta súlyos csapások és elhibázott retorziós lépések idején az összes szomszédunk haszonélvezője a magyar energetikai rendszer Kárpát-medencei kölcsönös előnyöket és ellátási biztonságot nyújtó fejlesztésének. 

Ezek a lépések nemcsak bizalmat ébresztenek és erősítik azt, hanem – részben legalábbis – hozzájárulnak a családok anyagi és energiabiztonságának a megteremtéséhez is.

Az egekbe szökő árak ellen először Magyarország vezetett be intézkedéseket, amelyeket itthon és külföldön is sokan támadtak, mígnem ismét a magyar mintát követve veszik át nagy sietve ezeket. Ez nem baj, sőt megerősíti az itthoni bizalmat is a lépésekben. 

A magyar háztartások anyagi biztonságának, jólétének javulásához a tartósan növekvő reálbér-kiáramlás mellett a rezsikiadások tíz éve bevezetett csökkentése, majd befagyasztása járult hozzá a legnagyobb mértékben. 

A megsokszorozódott beszerzési árak miatt a fogyasztás visszafogása, a rég elfeledett takarékossági mintázatok visszavezetése kulcskérdés a nehéz idők túlélési stratégiá­jában. 

Hozzá kell tenni, hogy világméretű járvány, ugyancsak globális gazdasági válság és gigantikus áremelkedések idején szokatlannak számít szociális fejlesztéseket folytatni.

Nem is található erre példa Magyarországon kívül. Át-átveszik ugyan rendre az európai kormányok a magyar árfékező gyakorlatokat, de itthon ezen a területen kívül is rendkívüli intézkedések születtek. 

Éppen ezekben az időkben teljesítette a kormány a 13. havi nyugdíj be-, illetve visszavezetését, tette adómentessé a sokgyermekes anyák munkavégzését, s – itthon tartandó a fiatalokat – vezette be a huszonöt év alattiaknak is az adómentességet.

Mindezt igen nehéz nemzetközi gazdasági, inflációs környezetben, elhúzódónak ígérkező háborúban, növekvő migrá­ciós nyomás alatt is saját utat bejárva a családért, a nemzetért. 

Ez nem pátosz, hanem a XXI. században is érvényes követelménye a higgadt, felelős kormányzásnak, s feltétele a szuverén, szabadságát az integrációban is megőrző Magyarországnak. 

Ha nem másért, csak azért is: legyen hit, erő és bizalom, legyen magyar realitása a jövőnek, lehessünk ezentúl is itthon jól és elegen a hazában, elegen a Kárpát-medencében.


A szerző szociálpolitikus, korábban családpolitikáért felelős helyettes államtitkár, a KINCS külső munkatársa

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján tartott megemlékezésen és a Mindszentyneum épületének ünnepélyes átadóján Zalaegerszegen 2022. október 23-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Uniformizált, szervetlen épületek árasztották el a világot

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.