A magyarok azonban nem így tettek. 

Tudták, hogy családjaink csak akkor maradhatnak talpon az egész világot megrázó viharban, ha az egészségügyi védelem megszervezése mellett munkához juttatják és növekvő reáljövedelmet biztosító munkában tartják az embereket. 

Európa nem figyelt erre a bibliai tényre: a paradicsomban, s azon kívül még – hiszen kívül vagyunk, amióta világ a világ – fokozottabb mértékben is, a munka, az emberi erőfeszítéssel megszerzett jövedelem az egyetlen hatékony eszköz a jólét és a méltóság fönntartásához, a szegénység visszaszorításához. 

A családok anyagi védelmének megőrzése pedig a kapcsolati kultúra, a családi és a társadalmi munkamegosztás megerősítésének is az egyik igen fontos eszköze, illetve feltétele.

Az előretekintő, stabilitási pozíciókat építő politika azt eredményezte, hogy itthon nem is esett vissza a gazdaság olyan mértékben, mint a sokkal védettebb pozíciójú nyugati országokban, s a talpra állás is váratlanul gyorsabbnak bizonyult itthon, mint sokfelé Európában. 

Hitetlenkedve szemlélte az unió a magyar fejleményeket, s megtett és meg is tesz mindent azért, hogy a magyarok menetelése lassuljon. A béke meg távol, s amíg távol a béke, fokozódik a kiszámíthatatlanság, romlik az élet.

Hit és erő, bizalom is kell a nemzeti érdek képviseletéhez. Nyilván vége a miniszterelnök által nevén nevezett száz év magyar magánynak. 

Ezek a lépések nemcsak bizalmat ébresztenek és erősítik azt, hanem – részben legalábbis – hozzájárulnak a családok anyagi és energiabiztonságának a megteremtéséhez is.

Az egekbe szökő árak ellen először Magyarország vezetett be intézkedéseket, amelyeket itthon és külföldön is sokan támadtak, mígnem ismét a magyar mintát követve veszik át nagy sietve ezeket. Ez nem baj, sőt megerősíti az itthoni bizalmat is a lépésekben. 

A magyar háztartások anyagi biztonságának, jólétének javulásához a tartósan növekvő reálbér-kiáramlás mellett a rezsikiadások tíz éve bevezetett csökkentése, majd befagyasztása járult hozzá a legnagyobb mértékben. 

A megsokszorozódott beszerzési árak miatt a fogyasztás visszafogása, a rég elfeledett takarékossági mintázatok visszavezetése kulcskérdés a nehéz idők túlélési stratégiá­jában. 

Hozzá kell tenni, hogy világméretű járvány, ugyancsak globális gazdasági válság és gigantikus áremelkedések idején szokatlannak számít szociális fejlesztéseket folytatni.

Nem is található erre példa Magyarországon kívül. Át-átveszik ugyan rendre az európai kormányok a magyar árfékező gyakorlatokat, de itthon ezen a területen kívül is rendkívüli intézkedések születtek. 

Éppen ezekben az időkben teljesítette a kormány a 13. havi nyugdíj be-, illetve visszavezetését, tette adómentessé a sokgyermekes anyák munkavégzését, s – itthon tartandó a fiatalokat – vezette be a huszonöt év alattiaknak is az adómentességet.

Mindezt igen nehéz nemzetközi gazdasági, inflációs környezetben, elhúzódónak ígérkező háborúban, növekvő migrá­ciós nyomás alatt is saját utat bejárva a családért, a nemzetért. 

Ez nem pátosz, hanem a XXI. században is érvényes követelménye a higgadt, felelős kormányzásnak, s feltétele a szuverén, szabadságát az integrációban is megőrző Magyarországnak. 

Ha nem másért, csak azért is: legyen hit, erő és bizalom, legyen magyar realitása a jövőnek, lehessünk ezentúl is itthon jól és elegen a hazában, elegen a Kárpát-medencében.

A szerző szociálpolitikus, korábban családpolitikáért felelős helyettes államtitkár, a KINCS külső munkatársa

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján tartott megemlékezésen és a Mindszentyneum épületének ünnepélyes átadóján Zalaegerszegen 2022. október 23-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)