Nem tudom, mennyire gyakran fogyasztanak Coca Colát, de ha egyáltalán nem is, abban biztos vagyok, hogy el tudják képzelni maguk előtt egy üveg sötétbarna ital összetéveszthetetlen piros címkéjét. Gondolom, az sem újdonság senkinek, hogy a piacvezető cég előszeretettel foglal állást társadalmi kérdésekben a szabadság, egyenlőség, boldogság jelszavak zászlaja alatt. Így lehetett teleragasztva Magyarország is Love is love kampányuk plakátjaival, amelyeken azonos nemű párok csókolóztak a szerelem sokszínűségét hirdetve.
Nos, gondoltam egy merészet, és megálmodtam a Coca Cola következő kampányának címkéit.
Képzeljék el a már jól ismert piros alapot fehér betűkkel. Nézzék, ahogyan megjelenik rajta egyszer csak a Kárpátok hegyvonulatának sziluettje, akár még egy turul körvonalai is kirajzolódhatnak valahol a hegyek felett, majd az előtérben megjelenik egy lány magyar népviseletben, aki egy szintén magyar, Ukrajnában élő férfival csókolózik. Kettejüket pedig csupán az elcsatolt területeket jelentő határvonalak választanák el egymástól.
Az egész világ szembesülhetne egy olyan kisebbség problémájával, amelynek rendszeresen, napi szinten sérültek alapvető emberi jogai, már a háború kitörése előtt is. Ki tudja, egy ilyen kóláspalackból szürcsölgetve, két szankciós csomag megszavazása között akár az Európai Unió kisebbségekre oly érzékeny tagjai is felfigyelnének a kontinensen élő őshonos kisebbségek ügyére.
Szép utópia.
Nos, gyanítom, nem venne fel marketingosztályára a Coca Cola, hiszen mennyire banális már ez az ötlet, kit érdekelnek ezek a fránya emberi sorsok, amikor a szexuális kisebbségek ügye ennél jóval fajsúlyosabb – gondolhatja az átlagember, akinek az arcába napi szinten tolják az érzékenyítést a balliberális szócsőből, ha érdekli, ha nem.
És, hogy mindezt számokkal is alátámasszuk, a Tárki, azaz a Társadalomkutatási Intézet tanulmányt készített arról, hogyan állnak Magyarországon a homoszexuális emberekhez. Kapaszkodjanak meg, „[…] a magyar férfiak jobban elutasítják, hogy homoszexuális szomszédjuk legyen, mint a nők, de azért még így is a társadalom 36,2 százaléka mondja azt, hogy ezt inkább ne”. A tanulmányt egyébként a Telex idézi, és kiemelik, ez az eredmény még így is javulást mutat: 1990-ben még a magyarok körülbelül 75 százaléka nem akart melegeket a szomszédjába, 2008-ra aztán ez nagyot csökkent, 30 százalékra, aztán 2018-ra megint felugrott valamennyit, a már említett 36,2 százalékra.